Előny itt, szerva ott!
Tóth Péter
2019.02.19.
LXXIV. évf. 7. szám
Előny itt, szerva ott!

A közelmúltban a kínai—amerikai viszony elmérgesedése vámháborúval és a világgazdaságot recesszióba taszító egyéb fejleményekkel „kecsegtetett”.

Az utóbbi időben viszont békülés látszik a kereskedelmi kapcsolatokban. A felek vélhetően rájöttek, hogy az elhúzódó háborúskodás egyiküknek sem használ, nem lesznek nyertesei, mindenki csak veszíthet rajta.

Nem hivatalos információk szerint Kína vállalná, hogy hat év alatt teljesen ledolgozza az Amerikával szembeni hatalmas külkereskedelmi többletét. Szintén jól értesült, de nem hivatalos sajtóinformációk szerint Trump viszont azt szeretné elérni, hogy ez két év alatt végbemenjen. Ismerve Trump múltját és stílusát, egészen hihető, hogy kétéves határidőt követel, hogy aztán a tárgyalások során esetleg három-négy-öt-hat évre módosulhasson a végső határidő. Mindenesetre jelentős tolóerő lenne, ha az amerikai termékek bejutnának a hatalmas és ma már fizetőképességében sem elhanyagolható kínai piacra.

A kínai taktika része lehet viszont, hogy ezt a határidőt minél jobban ki tudja tolni. Nemcsak piaci megfontolásból, hanem azért is, mert időközben az USA-nak akár új elnöke is lehet majd, akivel esetleg kedvezőbb feltételeket tudna kialkudni. Trump viszont — szintén érthető okokból — még a saját ciklusa alatt szeretné rendezni a gazdasági viszonyokat Kínával. A siker pedig az elnökválasztásra is kihathat, akár döntően is. Az Egyesült Államok körülbelül négyszer annyit importál Kínából, mint amennyit oda exportál. Ha viszont valóban jelentősen növelik majd az Amerikából származó importot, az nagyon sok más szereplőnek fájhat, hiszen ha nem is zéróösszegű játék ez, az amerikaiak sok más ország kárára exportálhatnak majd többet Kínába.

Érdemes egy kicsit visszatekinteni a történelemben, hogy korábban hogyan alakultak az amerikai—kínai kapcsolatok, hiszen régebben is voltak hidegebb és melegebb korszakok, akárcsak bolygónk történetében.

Zhuang Zedong egykori világbajnok kínai asztaliteniszező 2013-ban 73 éves korában hunyt el. Itt kerül a sport a képbe: a világbajnok pingpongos fontos szerepet töltött be egykor a kínai—amerikai kapcsolatok javításában. Hideg, illetve „semmilyen” viszony jellemezte a kínai—amerikai kapcsolatokat akkor is, amikor 1971-ben a Nagojában megrendezett világbajnokságon Glenn Cowan amerikai játékos lemaradt a saját buszáról. Más megoldás hiányában gyorsan „lestoppolta” a következő járatot, mely viszont a kínai versenyzőket szállította. Zhuang Zedong akkor a kínai pingpong legnagyobb sztárja volt. Ő törte meg a jeget azzal, hogy a hivatalos tiltás ellenére tolmács segítségével beszélgetni kezdett az amerikai sportolóval. Végül meg is ajándékozta egy selyemkendővel az újdonsült barátját. A buszon történtekről azonban „természetesen” Kína mindenható vezetője, Mao Ce-tung is értesült. Állítólag magához kérette az ismert sportolót, és ezzel megkezdődött az a folyamat, amely később pingpongdiplomácia néven került be a tankönyvekbe. A két asztaliteniszező barátságát kihasználva hamarosan hivatalos kapcsolat is létrejött a kínai és az amerikai sportszövetség között. 1971 áprilisában az amerikai pingpongválogatott már Kínába látogatott. Egy évre rá pedig már az akkori amerikai elnök, Richard Nixon volt Kína vendége. Új fejezetet nyitottak ezzel nem csupán a kínai—amerikai kapcsolatok történetében, de a világpolitikában is.

Zhuang Zedongot Mao sportminiszterré nevezte ki. Ennek „logikus” következményeként azonban Mao Ce-tung halála után a pingpongdiplomácia kínai kezdeményezője is kegyvesztett lett. Átnevelő táborba került, csak 1985-ben térhetett vissza Pekingbe.

A sport összeköt és elválaszt. Már régóta nemcsak országok és nemzetek vetélkedésének a szublimátuma, hanem nagyhatalmak, sőt, világrendszerek csatározásának a terepe is. Gondoljunk csak a berlini olimpiára vagy a Los Angeles-i játékok bojkottjára.

A mozivásznon és a tévében is láthatóak időnként a sportdiplomácia híres momentumai. Sokan nem is tudják, hogy például a Forrest Gumpban is a pingpongdiplomácia eseménye villan fel az egyik jelenetben. A kínai—amerikai kapcsolatok pedig, úgy tűnik, folyamatos hullámzásra vannak ítélve. Az egyik bennünket is érintő mélypont volt például, amikor a Jugoszlávia elleni NATO-légicsapásokban Belgrádban bombatalálat érte a kínai nagykövetséget. De azóta számtalanszor volt már a szerva itt, az előny meg ott — és fordítva. Mi pedig csak abban bízhatunk, hogy ez a szett is az asztalnál dől majd el…

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Nézőpont rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..