A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja alkalmából nyilvános iskolai órát tartottak a szabadkai zsinagóga épületében. A Szabadkai Zsinagóga Alapítvány harmadik alkalommal megszervezett eseményén dr. Ninkov Kovačev Olga művészettörténész tartott előadást, mely A holokauszt és a képzőművészet címet viselte. Az est színvonalát a Szabadkai Zeneiskola tanárainak és tanulóinak fellépése emelte.
— A holokauszt áldozatainak emléknapján azt gondolom, hogy a felújított szabadkai zsinagóga a legméltóbb helyszín egy városi szintű megemlékezésnek — hangsúlyozta Illés Hajnalka, a Szabadkai Zsinagóga Alapítvány koordinátora. — Minden évben bekapcsoljuk a középiskolákat is, így az idén sem volt ez másként. A Szabadkai Zsinagóga Alapítvány kiemelten fontosnak tartja, hogy az edukáció mellett a gyermekekben felébresszük az érzéseket, az empátián is legyen hangsúly. Első évben az irodalmat kapcsoltuk össze a holokauszt tematikájával, tavaly a történelem volt a téma, tehát történelmi előadásokat hallgattunk. Az idén pedig dr. Ninkov Kovačev Olgát kértük fel arra, hogy a képzőművészet tematikájában készüljön, és a holokausztot ilyen szempontból közelítse meg. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak a gyerekek tanuljanak, hanem mi, szabadkaiak is átérezzük azt, hogy ezek a borzalmak, ez a civilizációs tragédia ne következzen be újra, és ne ismétlődjön meg soha többé.
Dr. Ninkov Kovačev Olga értekezéséből két szabadkai művész életéről tudhattunk meg többet, akik a szörnyűségek áldozatává váltak, de munkásságuk a mai napig meghatározza a művészettörténet eme szegmensét.
— Két művészről beszélünk ezen az esten, az egyik Geréb Klára, ennek a városnak az első alkalmazott grafikusnője, aki holokausztáldozat, sajnos az édesanyjával együtt. Őt is 1944-ben deportálták Auschwitzbe. A gyermekei visszajöttek, ő pedig sajnos az életét vesztette. Róla emlékezünk meg, hiszen az emlékei, grafikai alkotásai és személyes tárgyainak egy része a Szabadkai Városi Múzeumban vannak, abban az épületben, ahol a családi életét élte. A másik művész, akiről szeretnék szólni, Glid Nándor szabadkai szobrász, aki innen indult a nagyvilágba. Belgrádban fejezte be az akadémiát, és ugyan túlélte a holokausztot, de a családjának, rokonságának nagy része, ismerősei, barátai áldozattá váltak. Ezt a fájdalmat, üres teret, melyet érzett magában, amikor a munkatáborból visszakerült Szabadkára, dolgozta fel az egész életművében. Olyan módon, hogy ezek az alkotások ugyan a fájdalomból keletkeztek, szörnyű eseményben gyökereznek, mégis olyan munkák, amelyek esztétikai súlyukkal az örökkévalóságnak szólnak. Szabadkán is van két alkotása, az egyiket mindenki ismeri, ez az Akasztottak balladája, a másik a Majsai Úti Általános Iskola udvarán áll — hallottuk dr. Ninkov Kovačev Olgától.
Fényképezte: Miskolci Krisztina
