— Huszonhárom éves koromban munkába álltam. Fizetéskiegészítésként konyhakertészettel kezdtem el foglalkozni. Az állásomat tizenöt év után otthagytam, és teljes munkaidőben tértem át a kertészkedésre. A férjem is hasonlóképpen cselekedett, és közös erővel belekezdtünk a gazdaságunk bővítésébe, majd a későbbi fejlesztésébe. Így a kertészkedés negyvenegy éve az életem egyik legmeghatározóbb része. Azóta egy családi gazdasággá fejlődtünk, hiszen a lányomék is csatlakoztak, így tizenöt éve partnerek vagyunk. Kiegészítjük egymás munkáját, amit én nem termelek, azt ők igen, a zöldségeket pedig visszük a piacra, és értékesítjük. Összesen tizennyolcfajta terménnyel foglalkozunk.

* Gondolom, akkor szabadföldi és fóliás termesztést is végeznek.

— Igen, szabadföldön termesztünk paprikát, paradicsomot meg más őszi veteményeket, karfiolt, kelkáposztát, de még savanyítunk is, mindezt azért, hogy a vásárlóink összes igényét kielégítsük. Hála istennek, van kinek eladnunk mindezt, hiszen a vásárlóink elégedettek a választékkal és a kiváló minőséggel.

* Hogyan védik a növényeket?

— Például szoktunk büdöskét (bársonyvirág, tagetes) ültetni a fóliák bejáratához, egyfajta természetes rovarriasztóként, mert az ízeltlábúak nem kedvelik az illatát. A neve jól példázza az ez esetben hasznos tulajdonságát. Rovarcsapdákat is alkalmazunk, melyeket megvásárolunk, de előtte a férjem által kifejlesztett módszerrel éltünk. Egy pillepalackot kentünk be egérragasztóval, majd egy napelemes kerti lámpát helyeztünk bele, mely magához vonzotta a bogarakat az este folyamán. Nagyon hatásosnak bizonyult, és nem hiába szokta a kis unokánk mondani: a tata egy igazi ezermester. Emlékszem, korábban petróleumos csutkát dugtunk a vakondtúrásokba, hogy elűzzük a kártevőket. Valóban bevált! Vagy amikor még nem volt árnyékolóhálónk, nyáron kívülről bemeszeltük a fóliákat, hogy a tűző nap ne tegyen kárt a fiatal növényekben. Az embernek találékonynak kell lennie, ha a megélhetéséről van szó.

* A fejlődéshez pedig elengedhetetlen volt a befektetés. Pályázati forrásokat is igénybe vettek?

— Mindent teljesen önerőből valósítottunk meg. Sohasem vettünk fel hitelt, és nem is pályáztunk. Az egész család keményen dolgozik, hogy elérjük céljainkat. Van egy munkásunk, akit családtagként kezelünk, sőt még az unokám is besegít. Mi egymásból merítjük az erőt. Ha például lecsapott egy nagy vihar — számítva a legrosszabb eshetőségre, azazhogy a fólia elszakad, a termés pedig védtelen marad —, mi már korábban félretettünk annyi forrást, amennyi lehetővé tette az új ponyvára való beruházást. De manapság már ez sem okoz nehézséget, hiszen mindig van egy-két új fólia a raktáron, így azonnal cselekedhetünk vészhelyzet esetén.

* Ezek szerint az, hogy saját erőből teremtettek meg mindent, erősebbé tette a családi köteléket?

— Úgy gondolom, hogy igen. Összekovácsolódtunk és erősebbek lettünk. A gazdaságunk jól fel van szerelve, nem panaszkodhatunk a munkakörnyezetre. Minden szükséges dologról gondoskodtunk, igaz, nem rögtön, hanem szép lassan az évek során. Persze több berendezésünket nem kímélte az idő vasfoga, de amit kellett, azt lecseréltük és fejlesztettük, hogy gond nélkül haladhasson a jól ütemezett munka. Kertészetünkben talán az a legjobb, hogy az udvarunkban helyezkedik el, ezért nem kell túl messzire mennem, ha dolgozni szeretnék egy kicsit. A lányomék és köztünk csupán egy ház található, így könnyedén halad a munka és az eszmecsere. Mint már említettem, az unokám is besegít. Van egy egész fólia cukkinije, melyet ő pátyolgat. A kész termést leviszem a piacra, a keresetét pedig leszámolom neki a nap végén. Jól jön a zsebpénz, hiszen nemrég kezdte meg a középiskolát, de munkatapasztalatot is szerez, mely értékes lesz számára az élete későbbi szakaszaiban is.

* Jelenleg milyen munkálatok folynak a gazdaságban?

— Most kötözzük és kapáljuk a paprikát, szedegetjük a retket, karalábét, káposztát, brokkolit, tököt és cukkinit, emellett az őszre is készülünk. Ehhez van egy kis listánk, ez alapján ültetünk, hogy egész évben legyen árunk.

* Miért is jó a családdal együtt dolgozni, építeni a közös gazdaságot?

— Azért, mert itt mindenki szereti ezt, és tudja, hogyan kell csinálni. A rutin motivál, valamint az is, hogy napról napra észrevehetőek a változások a növényeinken. Egyszerűen van értelme a munkának.