Amikor valamit nagyon szeret az ember, arról valamiért nagyon nehéz beszélnie. Hát így vagyok én ezekkel a fesztiválokkal. A fesztiváljaimmal. Aztán az is nagyon nehéz, hogy — ha már írtam róluk — ne ismételjem magam. De megkísérlem ezt a dupla lehetetlent, aztán meglátjuk, mi sül ki belőlem. Mivel még frissek és kuszák az élményeim, katonás szokás szerint pontokba szedve próbálom a cikázó gondolatokat karámba terelni. Ehhez sok sikert kívánok magamnak!

* Táborok: Már tavaly is volt egy, az idén pedig háromra dagadt a Malomfesztivál táborainak száma. Portréfotózás, színház és film. Fontosak ezek az események, mert egy fesztiválon tanulni más, mint az iskolapadban. Az érdeklődés most is nagy volt. Fiatal filmesek, színészek és fotósok lepték el a malom környékét már a fesztivál előtt. K. Kovács Ákos (aki a tábor egyik napján majdnem egy óra hosszáig diktálta nebulóinak azokat a fontos filmeket, amelyeket ő személy szerint melegen ajánl) a kis csapatával végigjárta a filmkészítés lépcsőit, és nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is. A Malom igazi arcát mutatták be egy csaknem negyedórás filmen, melyet nem kis derültség övezett. Mészáros Gábor A színész és kelléke címet viselő drámatábora volt a legnépesebb. A tábor közös sátorállítással kezdődött, és szalmabála-égetéssel végződött. Klotz Miklós Budapestről érkező fotográfus vezette a portréfotóstábort, a részvevőkkel bejárták Orom környékét, és Kispiacon a mindenki által csak Vörösként ismert helyi legendától/életművésztől hallgatták meg a legizgalmasabb vajdasági falusi történeteket. Mert egy portré mögé mindig dukál egy jó sztori is.

* Koncertek: Itt szokták a cikkekben leírni azt, hogy a szervezők az idén is nagyon erős zenei programot állítottak össze, ügyelve a minőségre, a sokszínűségre és a stílusokra. A rocktól kezdve a bilidalon át a gipsy-punkig volt itt minden. Személyes kedvencek közé tartozik a szlovákiai Circus Problem, melynek a fesztivál egyik legnagyobb táncos bulija köszönhető. Imádtam, hogy imádják Lócit és a játszikot, rájöttem, hogy a Middlemist Red zenéje nagyon szexi, az énekes pedig olyan hangon énekel, amilyenen csak kevesen tudnak. Megint itt volt a cigányos ritmusokat játszó Szkojáni Charlatans, kiegészülve Perlával, egy nagyon aranyos mexikói basszusgitáros lánnyal, aki meghosszabbította szerbiai itt-tartózkodását, így a héten az én vendégem Szabadkán. A gyerekekkel együtt mi is imádtuk a Hahó Együttest, mellyel mondókákat tanultunk, és elmentünk a boltba is. A Góbé zenekar koncertjén is óriási volt az őrület, forró volt a Malom alatt a talaj. Jó volt hallgatni a Kurts Weg zenéjét. Dallamokkal tűzdelt német hiphop, fúvósokkal és Rebb Andreával ízesítve, aki aranyosan magyarul köszöntötte a közönséget. Aztán a „mieink”, azaz az Uprise Zentáról és Suhov — kellemesen ropogó bakelitzene a hajnali fényben. Ezek voltak számomra a legek az idén.

* Újítások: Folksátor, repohár és csikktartó. Új helyszínünk lett az idén a nagyszínpad és a Sunrise Stage mellett, a folksátor. És máris az egyik legtömegesebb színpaddá vált. Házi pálinkát és sört árultak a becsei legények, volt táncház hajnalig, népzene és world music. A nagy európai zenei fesztiválokon már évek óta megtalálható, s büszke elsőkként most behoztuk Vajdaságba is a repoharat. Egy ital áráért kapható ez a Malomfesztivál-mintás, újratölthető, vastag műanyag pohár, melynek köszönhetően kevesebb hulladékot termelünk az oromi szemeteseknek, ráadásul otthon is ihatunk belőle, ami közben felidézhetjük a fesztiválélményeket. A csikkek számára ingyen volt kapható egy kis gyűjtőtégely. Nem árt vigyázni a környezetünkre, hahó!

* Intörnesönöl: Egyre nemzetközibb lesz ez a kis fesztivál. Amerikából, Franciaországból, Ausztriából, Svájcból, Romániából, Szlovákiából, Magyarországról, Lengyelországból, Németországból is voltak vendégek Oromon, egyre több angol szóra lettem figyelmes. Remélem, a külföldiek jó hírét viszik a vajdasági vendéglátásnak.

* A „túlélők”: Sokáig aludtunk vasárnap Kristófék tanyáján. Azért alhattunk, mert augusztus 20-án (vagy inkább 21-én hajnalban) bezárta kapuit a 3. Malomfesztivál. Egy kocsiban való alvás után Antal Csilla barátnémmal még átfuvaroztuk a német zenekar néhány tagját tóthfalusi szálláshelyére, aztán a felkelő nap fényével beestünk az ágyba. Néhány órával később visszatértünk a tett színhelyére, mely leginkább egy csatatérhez vagy egy apokalipszis utáni területhez hasonlított. És aztán hangos nevetésben törtünk ki, hiszen néhány perc múlva előbukkant a sátrak közül a fesztivál két videósa. Az egyikük bicegve, lábán kötéssel, a másik lassítottfilm-szerű mozgással közlekedve. Neki a keze volt felkötve — kulcscsonttörés. A túlélők között találtuk még Dharma kutyát, aki büszke, mindentudó mosollyal őrizte a gazdi álmát.

Most, amikor visszaolvasom, amit írtam (ráadásul a lapzárta már a nyakamban liheg), olyan érzésem van, hogy semmit sem írtam le. Hiszen nehezen lehet szavakba önteni az ottani hangulatot, a sok jó embert, a levegőben vibráló szeretetet (igen, ennyire csöpögős leszek). Egyszerűen el kell jönni, ott kell lenni, ki kell feküdni a szalmára, meg kell simogatni a malmot, át kell élni, meg kell kóstolni a gyömbéres-mézes pálinkát, és enni kell a Soul Kitchen főztjéből. Meg kell mártózni az oromi medencében, vásárolni kell egy illatos szappant a kirakodóvásárban, gyönyörködni kell Vachter Janó pontosan a malomba illő képeiben, rajzolni kell egy napocskát a betonra, stb. Természetesen mindig van mit javítani, mindig lehet jobb, de én mégis olyan jó érzéssel feküdtem le vasárnap hajnalban, amelyet csak az ismerhet, aki valami jót csinált.
Jövőre újra malmolunk!

Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net