A Háló mozgalmat a közvetlenségéért, pátoszmentességéért szeretem, Micsik Béla tekerőlant-muzsikáját mindig jó hallgatni, ahogyan zarándokokkal együtt imádkozni is. A pusztatemplomhoz vezető úton kerékpárosok nyomába értem, a fülledt melegben-porban lelkesen tekerték a pedált, boldogan mosolyogva biccentettek a fotózás ötletére, és csuda pozitívan csengett a hangjuk, amikor a bírják még ebben a hőségben? kérdésemre á, hiszen mindjárt ott vagyunk, nincs már messze választ adtak.

Nemcsak bringával, hanem gyalog, autóval és traktoros pótkocsival is érkeztek zarándokok. A gyalogos zarándoklaton a tavaly elhunyt Zséli Ágnes újságíró kolléganőnk lelki üdvéért mondták a rózsafüzért, aki éveken át tudósította lapunkat is az aracsi hálós eseményről. Kimondottan, éppen csak miatta jöttem az idén — fogalmazott a padéi Ripcó Rozália, aki beszélgetésünk során sok közös, kedves történetet felidézett, akárcsak a szintén padéi Márki Ibolya.  

Mise a romtemplom árnyékot nyújtó fala tövében

— Megrendített bennünket a halála. Minden évben másért imádkozunk, az idén Ági lelki üdvéért mondtuk a rózsafüzért. Jövőre pedig Bogdán József atyáért, papköltőért, ezt már most eldöntöttük. A közös ima után úgy érezzük, a lelkek is megnyílnak, az emlékek is közel kerülnek — magyarázták.

— A tized alatt, melyet én mondtam, éreztem, hogy velem van, hogy a lelke most valahol fönt van, és boldog — mondta Ibolya, Rozália pedig hozzáfűzte, rossz hangulatban őt nem lehetett látni, mindig jó kedve volt.

— Az aracsi zarándoklat élő kapcsolatot ad, nem csak az emberek között — az ódon falak árnyékában lengedező szél, a lekaszált fű illata, a madárcsicsergés, a fejünk felett rajzó méhek, a lábunkat szurkáló legyek, a por, a tarló illata mind-mind hozzátesz a feltöltődéshez. Ezt csak az érezheti, aki velünk tart. Százan gyűltünk ma össze, tizenhatan jöttünk gyalog Beodráról, körülbelül ugyanennyien biciklivel, a többiek pedig több keréken — sorolta Micsik Béla szervező, hitoktató, a Háló egyik bogozója. — Eleve gyalogos zarándoklatnak indult a kezdetekben, az volt az alapszándék, hogy élmény legyen, beszélgetés, társalgás, mely az aracsi pusztatemplomnál csúcsosodik ki. A Háló mozgalom kötődik a római katolikus egyházhoz, és nagy hangsúlyt helyez a beszélgetéssel töltött együttlétre, a tanúságtételre közös hitünkről, melyre a 3,5 kilométeres ide-, majd visszavezető úton alkalom nyílik. Az első években volt, hogy alkonyatkor indultunk haza, s a vadakat figyeltük, hatalmas élmény. A pályázatok világában már szaporítani kell a létszámot, s ezért már kerekeken is érkezhetnek azok, akik idővel igen, lábbal viszont nem győzik. Zséli Ágnes több mint tíz évig velünk zarándokolt, jelt adott rólunk, a szívünkbe lopakodott mindig kellemes, kedves szavával, derűs hangulatával, ezért az idei ima érte szólt.

Az aracsi pusztatemplom egybeér az éggel

A szentmisét dr. sc. Horváth László bácsföldvári plébános celebrálta paptársaival, majd a közösen elfogyasztott ebéd és frissítő után dr. Csömöre Zoltán történelemtanár, régész tartott lenyűgöző előadást Aracs településről és a pusztatemplomról, ami után 40 fokban is kérdeztek az emberek. Az aracsi pusztatemplom egy befejezetlen mese, sok még a megválaszolatlan kérdés, a feltételezés, ezért is izgalmas a kutató számára — fogalmazott.

— A víznek meghatározó szerepe volt az itteni településhálózat kialakításában. Ha ma körülnézünk ezen a nagy rónaságon, a pusztatemplom közvetlen térségében, egyetlen folyót vagy tavat sem látunk — ellenben 300-400 évvel ezelőtt a vidék egészen másként festett. A középkorban, de még a kora újkorban is hatalmas puszták és árterületek, lápok, mocsarak tarkították ezt a térséget, erről vallanak a XVIII. századi térképek is. Mögöttünk van egy nagy lapály, ezt nevezték valamikor Patak-tónak. Ez egy hatalmas árterület volt, mely innen, az aracsi pusztatemplomtól egészen Beodráig terjedt, 3–4 km szélességben. Ingoványos, mocsaras térség volt, melyet az északkeleti irányból, tehát Nagykikinda felől érkező Galád-folyó táplált vízzel. Erről azt kell tudni, hogy egy nagyon széles folyómeder volt, mely kapcsolatban állt a Marossal, és magas vízálláskor a Maros vizét szállította a Tiszába. Törökbecsénél öt ágon át ömlött a Tiszába. A Galád-folyó torkolatánál épült fel a becsei vár — ez sem a véletlen műve, hiszen a Galád nemcsak vizet, hanem nagy mennyiségű iszapot, hordalékot, homokot is hordott magával, mely lerakódott, és egy sziget alakult ki a Tisza közepén. Tehát a múltban ez vizekben és halállományban is gazdag vidék volt, mely idevonzotta az embereket. Már az őskorban is lakott térség volt, erről vallanak a régészeti lelőhelyek. Nemrégiben innen nem messze, az aracsi pusztatemplomtól északkeletre, ugyanezen a parton egy erődített bronzkori település nyomaira találtunk, mely valamikor a trójai háború idejében létezett. A műholdfelvételek alapján látható, hogy a települést dupla árokkal védték a betolakodóktól. S ez nem egyedi eset volt, a Galád-folyó mentén több ilyen erődített bronzkori települést fedeztünk fel az elmúlt tíz-tizenöt évben. A pusztatemplom a szakemberek szerint a XIII. században épült, háromhajós, bazilikális szerkezetű, melynek az összhossza 26,6 m, a szélessége 15,5 m, a falszövete 44 000 masszív téglából épült, a díszítőelemeket és a konstruktív elemeket mészkőből és homokkőből rakták. Az itt talált köveket két csoportra lehet osztani: a szürkésfehér mészkövet, melyből az oszlopok, támpillérek készültek, a mai Zalánkemén környékéről szállították ide, valószínűleg hajókkal, az úgynevezett vörös márványt — vörös mészkőt, melyből a templom padlózata készült — feltehetően Esztergom környékéről. A pusztatemplomnak volt egy előzménye: a múlt század ’70-es éveiben a régészek feltárták a templom belsejét, és megtalálták a korábbi, XI. századi templomnak az alapfalait. Ez egy kis méretű, egyhajós, 12 m hosszú, 5,5-6 m széles templomocska volt, melynek a falai döngölt földből készültek, és a helyi lakosság temetője övezte. Nem tudjuk pontosan, hogy ez a korábbi templom mikor és hogyan pusztulhatott el, ám annyi biztos, hogy ennek helyére kezdték építeni a ma is látható bazilikát, valamikor a XIII. század ’20-as vagy ’30-as éveiben — ám az építését soha nem fejezték be. Az épületen olyan jelek vannak, amelyek arra utalnak, hogy a munka hirtelen, valami külső tényező hatására szűnt meg. Talán a tatárjárás miatt — ám ezek csak feltételezések…

Az aracsi zarándoklatot a Nemzeti Együttműködési Alap, Magyarország Miniszterelnöksége és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.

Aracsra zarándokolni kánikulában, porban sem fárasztó

A tekerőlant mindig szépen szól, itt pedig különösen