Deutsch Tamás Csókán

A művészeket a fellépés után sikerült leültetni egy rövid beszélgetésre. Először a délvidéki tapasztalataikról érdeklődtem.

Varga Miklós, Szabó Csilla és Vikidál Gyula a színpadon

VARGA Miklós: Bevallom, voltak kétségeink, mielőtt elindultunk, és a családunk is aggódott. Azt mondták, ne menjünk, mert esetleg mi is kapunk néhány nyaklevest. Visszatartottak minket azok a -- most már nyugodtan mondhatom -- téves információk is, amelyek otthon alakultak ki a vajdasági magyarok vezetőiről. De mindezek mellett úgy éreztük, ha szüksége van ránk az itteni magyarságnak, akkor jönnünk kell. Aztán megérkeztünk, és néhány pillanat alatt elmúlt valamennyi fenntartásunk. Nagyon rendes és becsületes emberekkel találkoztunk.
SZABÓ Csilla: Ha fel akarunk töltődni lelkileg és meg akarjuk tudni, milyenek a magyarok, akkor át kell lépnünk a határokat. Hihetetlen, de négy nap alatt teljesen összeállt bennünk egy igaz kép arról, hogy milyenek az itteni emberek. Teljesen mindegy, otthon mit olvastunk, hiszen nekünk itt dolgunk, missziónk volt. Azt mondták, Szabadka főterén évtizedek óta nem hangzott el a magyar himnusz. Ennek is részesei lehettünk, ami bennem hihetetlen nyomot hagyott, soha nem felejtem el.
VIKIDÁL Gyula: Hajrá, vajdasági magyarok! Ha pedig újra hívnak minket, mert közös dolgunk van, akkor jövünk.
VARGA Miklós: Mi nem vagyunk politikusok, nekünk a dalaink önmagukért szólnak, de most mégis úgy érezzük, hogy amikor hazamegyünk, akkor azokat a politikusainkat, akikkel egy eszmerendszert vallunk, fel kell világosítanunk az itteni helyzetről, mert egy kicsit ők is félre vannak vezetve.
* Önök nagyon népszerűek nálunk is, de az, hogy egy pártnak a kampányrendezvényén vesznek részt, nem csökkenti a rajongók szeretetét? Miért tartják fontosnak, hogy a művészek kis kiálljanak bizonyos politikai célok mellett?

Beszélgetés közben a polgármester irodájában

VARGA Miklós: Mi mindig kényesen ügyeltünk arra, hogy soha semmilyen politikai párt mögé ne álljunk be. Ismerjük a pártokat, vannak közöttük olyanok, amelyek havonta képesek megváltoztatni a politikai irányultságukat. Ha mi felsorakoznánk egy párt zászlaja mögé, akkor egy életre megkapnánk azt a bélyeget, amelyet később nem moshatnánk le magunkról. Az előadóművészeknek nem politizálniuk kell, hanem rámutatniuk azokra az értékekre, amelyeket vállalnak és szükségesnek tartanak. Ha ez véletlenül megegyezik néhány politikai erő törekvéseivel, azt támogatni tudjuk.
SZABÓ Csilla: Ha az említett értékrend azt a rendszert képviseli, amit mi is és Önök is szeretnének, akkor teljesen mindegy, hogyan hívják a pártot, mellé kell állni. Ezért vagyunk itt.
* Művészetről, zenéről is jó lenne beszélgetni Önökkel, de én inkább arra kérdeznék rá, ami az itteni magyarokat most a leginkább foglalkoztatja: a kettős állampolgárság és a népszavazás kiírása az anyaországban.
VARGA Miklós: Mi otthon nagyon tisztán látjuk, mely politikai erővonalak támogatják, és kik azok, akik most a parlamentben szükségképpen megszavazták, hiszen nem volt más választásuk, erre a törvény is kötelezi őket az aláírások mennyisége miatt. Az igazi arcukat akkor mutatják majd meg a politikai pártok, amikor a népszavazás kapcsán el kell mondaniuk a választóiknak a véleményüket. Tartok tőle, hogy ugyanazok, akik annak idején a román munkavállalók tömegével ijesztgettek, most majd a szerb veszéllyel riogatnak. Az itteni emberek közül, akik el akartak menni, azok már a háború alatt elhagyták a szülőföldjüket. Akik megérték azt a sok borzalmat és maradtak, azok nem mennek sehova. Számukra az anyaország részéről az esetleges állampolgárság gesztusértékű, amit nagyon fontos megértetni az otthoniakkal. Valamennyiünknek azon kell dolgoznunk, hogy az Európai Unió határtai minél szélesebbre táruljanak, akkor nem lesz jelentősége a kettős állampolgárságnak. Őszintén hiszek abban, hogy az Unió bővítésével azoknak a határoknak, amelyek Trianon óta elválasztanak, megszűnik a fontosságuk. Ha a Trianon óta a szétszakított magyarság egyetlenegyszer nem nyúlt az erőszak fegyveréhez azért, hogy újraegyesítse önmagát, akkor miért tenné most, amikor Európa felkínálja ezt a lehetőséget.
VIKIDÁL Gyula: Mi nem politikusok vagyunk, hanem érző emberek, akik sokkal érzékenyebben, de sohasem manipuláltan reagálnak bizonyos kérdésekre. Mi, művészlelkek, sokkal egyenesebben és őszintébben gondolkodunk, amikor a magyarságról van szó. Ez a dolgunk és a hivatásunk, ebbe nem tud belenyúlni a politika, ezért sokszor otthon sem értenek minket. Valóban az Európai Unió a megoldás, amikor egy kis őrbódé vagy tábla jelzi majd, hogy átléptük a határt. Akkor ismét egyesülünk, és elfelejthetjük Trianont.
Barát István fotói