„Az E70-es úton levő Kiskastély irányából jövet buszunk egy ténylegesen lerobbant állapotú kastély mellett gurult tova, de a néhai gyárüzem-maradvánnyal „kiegészített”, afféle szoc-futurisztikus stílusban épített külvárosi skatulya-épülettömbök sem hatottak sokkal bizalomkeltőbbnek. A pihenőhelyül választott város központja viszont rendkívül rendezett, és mindegyre épül-szépül.” (Naplójegyzet, 2008-ból)
Románul Lugoj, németül Lugosch, magyarul pedig Lugos a neve e Temes megyei városnak. Krassó-Szörény vármegye egykori székhelyének, Szekszárd és Versec partnervárosának. Nemkülönben az 1882-ben napvilágot látott leghíresebb hollywoodi vámpír, Blaskó Béla Ferenc Dezső, azaz Lugosi Béla színművész szülőhelyének! Térképileg Temesvártól hatvan kilométerre délkeletre keresendő, százhuszonnégy méter tengerszint feletti magasságon, közel kilencven négyzetkilométernyi területen... Az ezredfordulón végzett népszámlálás idején a város etnikai összetételében a magyarság 9,6%-kal (4262 fő) volt jelen, vitathatatlanul csökkenő irányvonallal! Egyedül nevének eredete körül vannak mindmáig vitákat indító, egymástól homlokegyenest eltérő vélemények. Vannak, akik ilyenkor a magyar lugas főnévre esküsznek, és vannak, akik a szláv lug (liget) szó mellett törnek lándzsát. A várost az okmányok 1332-ben említik először, de a magyar szabadságharc krónikájában is több ízben helyet kap. A Lugosban tartott, 1848. június 27-i népgyűlésen hangzik el ugyanis a románok autónómia követelése, 1849. február 16-án pedig a honvédség itt szenved vereséget a császáriaktól. A helytörténeti okiratok azt sem felejtik el feljegyezni, hogy a minoriták itt nemcsak templomot építenek, de a rend gimnáziumot és kórházat is működtetett.
Tekintettel, hogy az 1386-ban már álló várát a karlócai békeszerződés értelmében 1701-ben lebontották, Lugos legrégibb, ma is látható kultúrtörténeti emlékének az 1402-ben építtetett Szent Miklós templom tornya számít. Jel a jövőnek.
„Mint később kiderült,” – olvasgatom tovább a korabeli útinaplómban tett vonatkozó bejegyzéseket, „túrabuszunk nemcsak a választott útirány sorsszerűsége révén kanyarodott e tájra: ha egy röpke félórára is, egymásba futhattak végre némely szétzilált rokoni szálak. Mivel Ilona nénit ún. borbély ötperc múlva hozta csak vissza az őt kisajátító rokonság, az itt még viszonylag tiszta vizű, a várost szinte szabályosan kettészelő Temesig is lemerészkedhettem. A gabonatermő és az egyre emelkedőbb domborzatú odaáti Bánság találkozópontján a lugosi reformátusok buzogányos temploma is rámköszönt. Egy csendesen fodrozó folyó túlpartjáról.”
A szerző fotói 2008. augusztus 4-én készültek
…
Nos ide, ebbe a városkába, ebbe a „buzogányos” templomba szól legújabb meghívásunk, 2019. október ötödikére. A hajdani Temes vármegye második legnagyobb lélekszámú református gyülekezetbe. A néhai Körös-Maros közi Szent Társaság, azaz a történelmi Békés-bánáti református egyházmegyék gyülekezeteinek hetedik találkozójára.
Az Úr megtartó kegyelmében bizakodva, hamarosan az idei találkozó helyszíni életképeivel is jelentkezünk.
