Egy újramesélt régi történet (Tarcal-hegyi gyaloglómaraton)

Egy újramesélt régi történet (Tarcal-hegyi gyaloglómaraton)

A Fruška gorát, a 25 393 hektár területen fekvő szigethegyet a Pannon-síkság (Nagyalföld) és a Balkán-félsziget hegyes tájainak határán 1960-ban nyilvánították Nemzeti Parkká. Egykoron, mielőtt még „szerb Athos” lett volna, Tarcal-hegynek is nevezték.

Tarcal-hegyi gyaloglómaraton

Mottó: „Nem az ember szőtte az élet hálóját, ő csak egy fonál benne.
Amit ezzel a hálóval tesz, magával teszi.”

A Fruška gorát, a 25 393 hektár területen fekvő szigethegyet a Pannon-síkság (Nagyalföld) és a Balkán-félsziget hegyes tájainak határán 1960-ban nyilvánították Nemzeti Parkká. Egykoron, mielőtt még „szerb Athos” lett volna, Tarcal-hegynek is nevezték. Legmagasabb csúcsa az 539 m tengerszint feletti magasságon lévő Crveni čot. E szelíd hegy gazdag és különleges élővilág otthona. Völgyeiben rétek és megművelt mezők, lankáin gyümölcsösök és szőlőskertek díszlenek, a 300 méter feletti területeket pedig sűrű lomberdők borítják számottevő nemesvad-állománnyal. A Nemzeti Park összterületének 90 százalékát erdei ökoszisztémák képezik. Az 1999 során bekövetkezett NATO-bombázásoknak sajnos a Fruška gora is „kolaterális áldozatává” vált: az erdőket bombák szaggatta „új” tisztások tették szellősebbé. Mára az erdő biztatóan palástolta régi sebeit. Egyedül a régi, ún. békebeli világ tárgyi hagyatékai (erdei aszfaltutak, rommá lőtt kaszárnyák, egykoron virágzó szállodák és szakszervezeti üdülőközpontok sora...) várják továbbra is sorsuk bevégeztetését.

Kamanc, ma Sremska Kamenica, és környékének magyar lakossága az 1400-as évek derekán menekült a Kárpátokon túlra, Moldvába a legelső magyarra fordított Bibliával (Huszita Biblia). Az ok: Marchiai Jakab (Giacomo Della Marcia, 1394—1476), a 82 évet megélt hírhedt inkvizítor, akit a római egyház többek között épp a mi vidékeinken elkövetett (gaz)tetteiért avatott szentté, a déli végeken nemcsak élőket kínozott, üldözött, égetett meg boszorkányság vádjával, hanem elhantolt papok kiásott hamvait is máglyára vettette. (Forrás: Burány Béla Ünnepek, szokások, babonák II; 191. oldal; Forum Könyvkiadó, 2001.)

Ennek következtében a falvak, a gazdag és művelt kisvárosok üresen maradtak, a balkáni török hadjáratokról hazatérő keresztény seregek után szivárgó szerb (új)lakosok számára. Ekkor veszi kezdetét Đivša (Đipša), Novo Hopovo (1451), Bešenovo (1467), Grgeteg (1470) és még számos más ortodox kolostor építése, melynek kiemelkedő szerep jutott a szerb írásbeliség, kultúra és tudat megőrzésében. Az utókornak mára 18 kolostor maradt fenn, s az utóbbi esztendőkben egyre inkább csinosítják őket. Az említett bešenovóinak a maradványai felett azonban visszafordíthatatlanul burjánt nevelt az idő.

A több ezres tömegeket megmozgató Fruška gora-i hegymászómaraton az idén április 27-28-án várta a természetjárókat, sportolókat, az érintetlen táj szerelmeseit, immár harminchatodik alkalommal. Közöttük, szinte magától értődően, a torontálvásárhelyi elemisták — ezúttal ötfős! — diákcsapatát is, biológiatanáruk vezetésével. Szokás szerint elhangzott néhány természetvédelmi felhívás, intés a start előtt: óvjuk a természetet, ne hagyjunk szemetet magunk után! 1854-ben Seattle indián törzsfőnök szavai meddő talajra hullottak. De mi, az öntudatra ébredt utókor tagjai, talán még tehetünk valamit annak érdekében, hogy az utánunk jövő nemzedék(ek) szemében is nagyok maradhassunk. A Fruška gora-i maraton erről is szól. Az erdőről is, amely igazán akkor szép, mikor zöld.
 

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Egy újramesélt régi történet (Tarcal-hegyi gyaloglómaraton)
Körkép
  • ZVEKÁN Péter
  • 2013.02.13.
  • LXVIII. évfolyam 7. szám
Egy újramesélt régi történet (Tarcal-hegyi gyaloglómaraton)
Riport
Facebook

Támogatóink