home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Egy szerdai esős délutánon
Martinek Imre
2006.10.11.
LXI. évf. 41. szám
Egy szerdai esős délutánon

Barátok között - Barbu Erzsébet tanárnő a felső sorban balról az elsőGondolatvételnyi szünet után tértem vissza falum általános iskolájába. ,,Kérődzeni az állami vályú mellett', vagyis oktatni és nevelni. Mindenki másként nevezi, itt vita nincs! Viszont gyönyörű hivatás - ehhez sem fér sem...

Barátok között - Barbu Erzsébet tanárnő a felső sorban balról az első

Gondolatvételnyi szünet után tértem vissza falum általános iskolájába. ,,Kérődzeni az állami vályú mellett', vagyis oktatni és nevelni. Mindenki másként nevezi, itt vita nincs! Viszont gyönyörű hivatás - ehhez sem fér semmi kétség! Kezedet csak krétapor ,,piszkítja', hétvégéid szabadok, és ha kirándulás a sláger, a tanár magától értetődően ingyen utazik. Annyi gyerek között észre sem veszik a többletet - vélik sokan.
És a hiányt sem. Hogy fogyatkozunk. Számban is, lélekben is. Arról nem is beszélve, hogy napról napra, szinte óráról órára válik egyre kockázatosabbá átlépni a tanoda küszöbét. ,,Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel...' Ismerős, ugye? Kevesen maradtak a régi gárdából, akik következetesen tartották a hátukat, és akik nélkül nemcsak a magyar nyelv szorult volna ki az oktatásból, hanem az általános emberi értékek is már régen ebek harmincadjára kerültek volna. Háládatlan feladattal kell megbirkóznia a jelenlegi szakember-állománynak, illetve mindazoknak, akik beeveztek az oktatás és nevelés eliszaposodó holtágába. A vegetáló gazdaság bélyeget nyomott a családokra is, és a belőlük kiröppenni készülő gyerkőcökre is egyúttal. Erőszak, agresszió, nagyfokú sértődékenység sugárzik a koravén tizenévesekből, és csak állunk, állunk tehetetlenül, mint a kígyótekintettől megdelejezett kisbéka.
És ekkor ismét színre lépnek az ,,öregek'. A magasba lendülő kar ezúttal is tiszteletet parancsolóan némítja el a zsibongó gyermeksereget. Felgördül a függöny, és a színen két varázsló jelenik meg. Nem cilinderben, frakkban, de finom selymű ruhában. Táncra perdül a lószőr a húrokon, és a művelődési ház zongoráján alabástromfehér ujjak hullámzanak végig, lankadatlan virtussal. Edit Makedonska és Tatjana Perkoviæ, a belgrádi Zeneművészeti Akadémia tanárai, Barbu Erzsébet zenetanárnő közeli barátai vendégszerepeltek a torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthonban. Testközelbe hozták a hegedűt és a zongorát, a hangszert és a dallamot, a múltat és az örökkévalóságot: Verdi, Lehár, Mozart, Csajkovszkij, Strauss és Kálmán műveit. Merész ötlet volt klasszikusokkal kirukkolni a Pink-generáció előtt. Nem is lehet egyszerűen átsiklani fölötte.
- Kihívás ez számomra - nyilatkozta Edit Makedonska, a nemzetközi porondon is ismert és elismert hegedűművésznő -, hogy ilyen ,,komolytalan' publikum előtt játsszam. A gyerekek sohasem alakoskodnak, legföljebb nem tudják szavakba foglalni mondanivalójukat. Ott van viszont helyette a taps, az őszinte érdeklődés. Ennél többet egyetlen ,,komoly' auditórium sem adhat. Sem nekem, sem másnak. Ha feltöltődni akarunk, óvodákban, kicsinyeknek, aprócskáknak adunk koncertet, rendezünk hangversenyt.
S míg helyet szorítunk két kislánynak, akik jegyzettömbjükkel aláírásért tolonganak a pódiumon, megjelenik a tanító néni is. Az esemény eszmei anyja, aki nélkül nem lenne teljes egyetlen iskolai zenei produkció sem. Harminc éve vagy még korábban kezdte? Ki a megmondhatója? Egyike azoknak a már említett aranycsapatból, akik nemcsak hivatalból, hanem meggyőződésből is évek hosszú során öregbítették a torontálvásárhelyi Moša Pijade Általános Iskola hírnevét. Mégis csak hosszas unszolás, rábeszélés után hajlandó nyilatkozni, fáradt, de boldog szemekkel belenézni az objektívbe.
Csak egy meleg kézfogással és egy gondolattal tovább tartó szemrebbenéssel adja tudtunkra: ő csak közvetített, ezért nem illeti dicséret!
- A művészt egyedül csak egy másik művész értheti meg igazán. A művészetet pedig az, aki nem dugja be fülét e kallódó gyereksereg segélykérése hallatán. Olykor ez már maga a testet öltött művészet. A törődést igénylő nemzet fohásza.
Ezúttal ő ül a zongorához, és a másfél órás műsor után is ,,viselkedő' gyereksereg tapsa közepette gyújt nótára. Egy szerdai esős délutánon.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..