Oláj Ibolya neve a tanítók számára ismerősen csenghet, hiszen vagy továbbképzései, vagy munkalapjai által próbál segíteni azoknak a kollégáknak, akiknek sajátos nevelési igényű tanítványaik vannak. Ő évtizedek óta ilyen tagozatban tanít, úgyhogy gyakorlata, tapasztalata rengeteg van. Húsz évvel ezelőtt pedig megálmodta az Őszi Találkozót. Azóta is lelkesedéssel, örömmel szervezi e rendezvényt. A vendégeket Tandari Ferenc igazgató köszöntötte, majd pedig Oláj Ibolya fő szervező vezette le a műsort. A fellépők szép szavalatokat, gyermekverseket, rövid jeleneteket, meserészleteket, gitáron kísért magyar és szerb nyelvű dalokat, érdekes táncokat mutattak be. Még közös limbótánc is volt, melyen kicsik, nagyok, sőt még a felnőttek is részt vettek. Az ebédszünet után a zentai Midnight tánccsoport szórakoztatta a megjelenteket. A gyerekek közül többen tátott szájjal nézték a táncprodukciókat, és mindegyiket vastapssal jutalmazták. A dicsérő oklevelek és ajándékok kiosztása után egy helyi lakos két lovával kocsikázhatták körül a gyerekek az iskolát.

Részlet a kiállításból

Oláj Ibolya fő szervező a következőket nyilatkozta:

— A találkozóra a gyerekek különféle képzőművészeti technikával készült alkotásokat hoztak, melyek témája az ősz. A munkákból rögtönzött kiállítást állítottak össze a kis művészek. A tárlatot megtekintve bebizonyosodott, hogy ezek a fiatalok tehetségesek, kézügyességük, kreativitásuk kiváló. A rendezvény céljához tartozik, hogy a vidékről érkezett gyerekek egy másik környéket, környezetet is megismerjenek. Lehetőséget adunk azoknak a tanulóknak is bemutatkozni, akik inkluzív oktatásban részesülnek. A szereplés megerősíti az önbizalmukat, sikerélményüket és a közösségbe való beilleszkedést. Ezáltal hozzásegítjük a gyerekeket a társadalmi együttéléshez szükséges képességek megszerzéséhez, mint amilyen például a kommunikáció, munkavégzés, türelem, kitartás, kreatív tevékenység. Mindezt toleráns, empatikus, családias légkörben. Minden évben szép ajándékokkal és dicsérő oklevéllel kedveskedünk a vendégeinknek. A Magyar Nemzeti Tanács jóvoltából minden tanulót és pedagógust megajándékoztunk. Az önkormányzat sikeres pályázatának köszönhetően reggelivel és ebéddel is megvendégeltük őket.

Oláj Ibolya, a találkozó megálmodója

Fárbás Repp Edit tanítónő is szívesen válaszolt kérdéseimre.

— Muzslyáról jöttünk, a Szervó Mihály Általános Iskolából. Ötödik alkalommal jelenünk meg ezen a találkozón. Három diákot hoztunk, aki Zelk Zoltán, Weöres Sándor és Petőfi Sándor egy-egy versét szavalta el. Az iskolában őszi témájú rajzokat is készítettünk, melyeket elhoztunk és ki is tettünk. Így mindenki megnézhette őket. Nem volt nehéz velük foglalkozni, felkészülni, mert jó gyerekek, szerények. Törekszünk, hogy kihozzuk belőlük a maximumot. A szülők is örültek a lehetőségnek, hogy elhoztuk a gyerekeiket, így egy kicsit kimozdulnak az otthoni környezetből. Én már szeptemberben, amikor Ibolya elküldte a meghívót, megemlítettem az igazgatónak, hogy szeretnénk eljönni, ő rábólintott. És most külön öröm számomra, hogy Molnár Attila igazgató is elkísért bennünket erre az eseményre.

A muzslyai gyerekek — Szarvák Valentin negyedikes, Szarvák Leontína harmadikos és Péter Izabella ötödikes tanuló — is nagyon élvezték a zentai programot. Szépen elmondták a verset, nagyon örültek az ajándékoknak, boldogan mutogatták, hogy milyen tolltartót, könyvet kaptak. Az ajándék plüssállatokat pedig még meg is simogatták. Biztosan jó barátaik lesznek, és valószínű, hogy mindenhova magukkal fogják vinni. Az előadás utáni lovaskocsikázást is nagyon élvezték. Elmondták, hogy szerintük ugyanolyan házak vannak Zentán, mint Muzslyán. A lovak nevét (Maja és Kicsi) is gyorsan megjegyezték, és biztosan sokáig fognak rájuk emlékezni.

A muzslyai gyerekek kísérőik és a fő szervező társaságában

Aranyos Ágoston Klára gyógypedagógus Magyarkanizsáról jött kolléganőjével, és hat gyermeket hoztak a találkozóra.

— Tizennyolcadik alkalommal vagyunk jelen, azaz a kezdetektől. A gyerekek minden évben várják ezt a találkozót. Lelkesedve készülnek rá. Utána pedig még sokáig mesélnek az itt történtekről. Szavalatokkal léptek fel, egy nagyon tehetséges kislány pedig népdalokat adott elő. A rajzokat közösen készítjük, majd kiválogatjuk, hogy melyiket hozzuk el. Mindig izgatottak, hogy az övék legyen a legszebb. Jövőre is jönni fogunk.

A gyerekeknek ez a szombat ünnepnap volt. Róluk szólt. Nekik tapsolt a közönség. Nekik, akik más jellegű versenyekre, fellépésekre nem tudnak eljutni. Most átérezhették, hogy milyen szerepelni, milyen a nézők elé kiállni és a meghajlás után tapsot kapni.

A szervezőknek egy hatalmas taps és ölelés jár ezért a rendezvényért.

A magyarkanizsai kis csapat

Őszi termények, őszi rajzok