Egy patak haragja és csöndje

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Egy patak haragja és csöndje

Ezek autók voltak!Farkaslaka. Fenn, a műútnál, a bazársor mellett állunk meg. Ott, ahol a turisták többsége. Itt született és nyugszik Tamási Áron (1897-1966), a székely falu világának mesteri megörökítője. Kopjafával megjelölt sírja, végakarata szerint a két cserfa között található, előtte...

Ezek autók voltak!

Farkaslaka. Fenn, a műútnál, a bazársor mellett állunk meg. Ott, ahol a turisták többsége. Itt született és nyugszik Tamási Áron (1897-1966), a székely falu világának mesteri megörökítője. Kopjafával megjelölt sírja, végakarata szerint a két cserfa között található, előtte az emlékmű, amelyet Szervátiusz Jenő és Tibor faragott hargitai vulkáni kőből. Ismét megcsodáljuk, tisztelgünk előtte, készítünk néhány újabb fotót, majd leereszkedünk a faluba, pontosabban a települést átszelő Fehér-Nyikó patakhoz. Békésen, szinte egykedvűen csörgedezik a medrében. Jámborságát látva szinte el sem hiszem, mekkora pusztítást okozott három évvel ezelőtt. Ha valaki mesélné, hitetlenkedve csóválnám a fejem. Csakhogy a saját szememmel láttam. Amikor legutóbb itt jártunk, közvetlenül az árvíz után. Felidézem az akkori képeket, keresem az ismert helyszíneket. Előttem vannak a vizes falú házak, az ablakokban száradó párnák, dunyhák. A kanyar, ahol a két összepréselődött autót fényképeztük. És a leomlott házat. A pallót, amelyen éppen egy kisfiú egyensúlyozott.
A farkaslakiak, de még a községhez tartozó települések lakói sem éltek át olyan természeti csapást, mint amilyet 2005. augusztus 23-án a hatalmassá duzzadt Nyikó haragja mért rájuk. Alig egy órát tombolt, de óriási pusztítást okozott. Az áradás kilenc községbeli lakos életét követelte. Erre a szomorú napra a Farkaslaka bejáratánál, pontosabban a székelyszentléleki eltérőnél felállított szobor emlékezteti az utazókat.
Az akkori szörnyű látványnak nyoma sincs. A patak partja ismét zöld és virágos, csak a nagy fák hiányoznak. Állunk a pallón, nézzük a vizet. Beszélgetünk. Igyekszünk otthonosan és csendesen viselkedni, mégsem kerüljük el a helybeliek figyelmét. Nyílik a közelben lévő kiskapu, kalapos bácsi lép ki az utcára. Csodálkozva és kíváncsian, de nem tolakodóan méreget minket. Vajon kik lehetünk? Idegenek vagyunk, azt látja, mégsem tud minket hova tenni. A turisták ritkán merészkednek el eddig. Itt nincs semmi az útikönyvekben kínált látnivalók közül. Kollégám szóba elegyedik vele. Fancsali Ágoston - ízlelgetjük a nevét. Ilyen névvel csak a mesékben lehet élni. Tamási Áron történeteiben. Talán nem is járok messze az igazságtól, hiszen az író testvérét is Fancsaliné Tamási Ágnesnek hívták. Székelyszentlélek - ismételgetem magamban már az autóban ülve a varázslatos helységnevet, amely szintén megragadta a figyelmemet. Fel is írom gyorsan mindkettőt. De csodák csodája, itthon a jegyzetfüzetem nélkül is eszembe jutnak.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Egy patak haragja és csöndje
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Egy patak haragja és csöndje
Irodalom
  • Hét Nap
  • 2018.04.10.
  • LXXIII. évfolyam 15. szám
Facebook

Támogatóink