Október 23-án az esti órákban az Európa Kollégium dísztermében emlékeztek meg az 1956-os forradalomról. Az „56 izzó ősze volt…” címet viselő egyórás alkalmi műsort a kollégium lelkes lakói készítették el és adták elő.

Az előadás forgatókönyve Rekeczki Angéla nevelőtanár munkája. Mint elmondta, a kerettervet ő állította össze, míg a teljes produkció a kollégistákkal való közös megegyezés alapján készült. Az irodalmi és történelmi kontextust a színjáték mellett komolyzenei műsorrészek és szavalatok is kísérték. Az összeállítás szövegét a világ- és a magyar irodalom nagyjai, például Verlaine, Babits, Márai költeményei mellett visszaemlékezések és levélrészletek ihlették. Emellett az összképet multimédiás elemekkel is gazdagították, így például a közönségnek alkalma volt meghallgatni Nagy Imre rádióbeszédének részletét is.

A szerző felvételei

Az estet a himnusz felcsendülése után Horváth Mária főnevelő nyitotta meg. Beszédében kiemelte, azokról a hősökről emlékeznek meg ezen a napon, akik életüket áldozták a szabadságért, ezáltal nemcsak a bátorság, hanem az összefogás és a szabadság ünnepe is ez a nap.

A kollégisták előadását vastapssal díjazta a közönség, emellett zárógondolatokat Snejder-Sára Ildikó, az intézmény igazgatónője mondott, aki megköszönte a kollégisták és a nevelők fáradhatatlan munkáját.

Az előadás után Sadiković Marijo, a Művészeti Akadémia negyedéves színészhallgatója számolt be szerepéről:

— Az idei műsorban Gérecz Attila feljegyzéseit, illetve a Hamlet-monológ rövidített változatát adom elő, ezáltal irodalmi keretet adva az előadásnak. Másodéves koromban kezdtünk el az évfolyamtársaimmal a kollégium keretében is színészkedni. Az évente megrendezendő megemlékezések kapcsán igyekszünk olyan kollégistákat is bekapcsolni, akik nem hivatásszerűen foglalkoznak a színészettel.

Bognár Emese, az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karának negyedéves hallgatója, az irodalom és a szavalás nagy szerelmese így nyilatkozott:

— Amióta megtanultam írni-olvasni, a versmondásnak nagy jelentőséget tulajdonítok az életemben. Ebből adódóan a nyilvános szereplések és beszédek javítása mellett a szókincsem is bővült. Negyedik éve vagyok a kollégium szavaló szakkörének tagja, és az ’56-os megemlékezéseken minden évben részt veszek. Ezt az eseményt kulturális, illetve történelmi szempontból is fontosnak találom, és úgy vélem, hogy a mai előadásunkkal rámutattunk arra, hogy meg kell emlékeznünk a magyar nép hőseiről, illetve tisztelegnünk kell emlékük előtt!   

Az előadásban közreműködő tíz kollégista közül egyesek a Művészeti Akadémia hallgatói, míg mások a kollégium valamely szakkörének a résztvevői. A diákok ezzel is bizonyították a kollégium egyik elvét, mely szerint a siker titka, hogy ne csak a célra, hanem az útra is figyeljenek. A diplomaszerzés mellett ugyanis lehetőségük van ápolni magyarságukat és identitásukat, valamint kivenni részüket az emlékezeti kultúrából az ilyen jeles események alkalmával.