Egy migrációs folyamat négy lehetséges végkifejlete

Egy migrációs folyamat négy lehetséges végkifejlete

A világon soha nem élt több ember, és soha nem akartak annyian útra kelni, mint napjainkban.

Miért hagyják el az emberek a szülőföldjüket?

A migrációk ismerői azt mondják, hogy a legjobb feltételeket nyújtó társadalmakban is vannak, akik elvágyódnak, és el akarnak menni. Lényegében a történelem folyamán ők voltak azok, akik a felfedezéseket tették, és akik vezetésével az emberiség benépesítette a Földet. Ám arányuk csupán 4-7%-a az összlakosságnak. A többiek jobban szeretik egy helyen élni az életüket, és ha lehetséges, akkor a szülőföldjükön. Ettől csak a háborúk és a megélhetés nehézségei tántorítják el őket. A migrációt nem önállóan választók esetében 60% a háború elől, 40% pedig a megélhetés miatt indul útnak. Még súlyosabb a helyzet, ha ivóvíz-, élelemhiány van, és ehhez még háború is kapcsolódik. Ilyen válsággócból több mint húsz van a Közel-Keleten és Afrikában, és még több, ahol „csak” a megélhetés a gond. A világtörténelem szolgált már némi tanulsággal, hadd lássuk, milyenekkel.

Az összeolvadás

Az ember egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy tud alkalmazkodni, és hogy a többi élőlényhez képest kevésbé agresszív. A történelem tele van olyan példákkal, hogy egyes embercsoportok közel kerültek egymáshoz, majd összeolvadtak. Ez gyakran még úgy is megtörténik, ha két embercsoport találkozása kezdetben nem erőszakmentes. Talán a legmeghatározóbb összeolvadás a sumereké és a sémita akkádoké volt. Ábrahám egy volt sumer városból, Urból indult, hogy majd a sokkal később keletkezett szövegek, a Biblia egyik legfontosabb szereplője legyen. Ugyanebből a térségből indult útjára az a fajta írásbeliség, amely egyszerűsödve a föníciai, majd a görög írás alapja lett, melyből a latin és a cirill írás is kinőtt.

Kultúrantropológusok megfigyelték, ahogy bizonyos dél-amerikai indián és afroamerikai közösségek is közel kerültek egymáshoz. De ha a magyar nyelvünket, életmódunkat és antropológiailag vegyes származásunkat nézzük, a magyarság jelen állapota is sok összeolvadásból jött létre. Mindennek nyoma van a szavainkban és a mondatszerkesztésünkben, a népi képzőművészetben, de a népdal- és népmesehagyományban is.

A beolvadás

A migrációk másik lehetséges következménye a beolvadás, vagyis amikor egy általában kisebb létszámú populáció beolvad egy nagyobba. Így olvadtak bele a különböző germán törzsek a latin/újlatin nyelvet beszélő tömegbe (a vizigótok és osztrogótok, a szvévek, a vandálok, a burgundok és hosszasan sorolhatóak a példák). Létrejöttek a majdani Európát alkotó nemzetek: a franciák, a spanyolok, az olaszok stb.
Egy beolvadás sohasem teljesen nyomtalan, voltaképpen csak egy aszimmetrikus összeolvadásról van szó, hiszen a népvándorlás kori germán törzsek a lakosság mindössze 5-10%-át alkották, és nyomokban megmaradt a nyelvük is a ma használatos nyelvekben. A beolvadás története megtalálható a szerb és a magyar történelemben is. Magyarországra folyamatosan érkeztek „keleti elemek” a középkorban, akik sorra beolvadtak a magyarságba (pl. jászok és kunok). A szerbek közé meg általában azok olvadtak be, akikre hatással volt a Szerb Pravoszláv Egyház (cincárok, vlachok, a középkori ortodox albánok stb.).

Az asszimilálás

A beolvadás más perspektívából nézve asszimiláció, vagyis az a folyamat, amikor egy közösség a számbeliségét és a kultúráját illetően annyira erős, hogy a vele érintkező embercsoportok átveszik a kultúráját, életmódját, szokásait.
Talán a legismertebb példa az írek esete, akik az elmúlt századokban nyelvet cseréltek, hiszen a XIX. században az angolok olyan gazdasági fölényben voltak, hogy az angol nyelv ismerete sokkal jobb életkörülményeket kínált. Persze az ír nyelv nem tűnt el teljesen, igyekeznek is újjáéleszteni, viszont ennek kicsi az esélye, hiszen az írek óriási többsége ma az angolt — még ha nem is a standardizált változatát — használja a mindennapokban.
Az asszimilálódás a mai magyar kisebbségekre is jellemző, hiszen egy olyan társadalmi környezetben élnek, amelyben az ország hivatalos nyelvének használata elengedhetetlen, az anyanyelv ismeretét azonban nem követeli meg az állam.

A kiirtás

Az emberiség történetében kiirtással járó migrációkra is volt példa, elsősorban a közép-ázsiai népeknél, de a Bibliában is lehet olvasni ilyesmiről. Sőt, a közelibb történelemből is vannak példák.
Amerika gyarmatosítása idején bizonyos szigetek őslakóit nagyrészt a spanyolok irtották ki, Észak-Amerika keleti partvidékének indiánjait pedig a britek és a franciák. Kiirtás akkor következhet be, ha a két populáció között — a védelmi képességeket illetően — túl nagy a különbség. Az észak-amerikai indiánok például a kőkorszak szintjén éltek, viszont a briteknek és a franciáknak puskáik és ágyúik voltak.
Európa történetének szégyenfoltja az, ahogyan az állami szervezettséget felhasználva a náci ideológiával megpróbálták kiirtani a fegyvertelen zsidó lakosságot. Hasonló szégyenfolt az örmények esete a formálódó török nemzetállamban. Ezenkívül jó néhány nép van Európában, melynek egy részét vagy egészét érintette a kiirtás réme.

Ami a mostani migrációtól várható

Ma egy hatalmas migrációs folyamat lehetősége rajzolódik ki. Még az elején járunk, de bizonyára megváltoztatja majd a kultúránkat és az életmódunkat. Viszont mégis jó esély van rá, hogy mindez fennmarad, hiszen az európai nyelvek standardizáltak, van helyesírásuk és szótáruk, ilyen értelemben megvannak a feltételek ahhoz, hogy a migránsok beilleszkedjenek, és bizonyára olyan szokásokat, esetleg ételeket is hoznak magukkal, amelyek az európaiaknak lesznek érdekesek.

Mindezt azonban nem lehet ilyen kincstári optimizmussal kezelni, hiszen jól látjuk, hogy a közel-keleti migránsok nem akarják elfogadni az európai szokásokat, szabályokat, ráadásul nekik is kodifikált nyelvük és viselkedési kultúrájuk van. Ebben az esetben viszont az a jó, ha a migráció nem nagy intenzitású. Hiszen ha egyszerre túl sok migráns jelenik meg, akkor ez úgynevezett kultúrsokkot okozhat mindkét oldalon, azaz a két populáció egymásra támadhat.

A kerítések, azaz határzárak építése, a határok jobb ellenőrzése segíthet abban, hogy időt lehessen nyerni. Időre pedig azért van szükség, mert az európai hatalmaknak megfelelően kell rendezniük azokat a helyzeteket, amelyeket részben maguk idéztek elő. Ezenkívül le kell állítani az embercsempészeket, illetve cáfolni azokat a tévhiteket, amelyek miatt a potenciális migránsok útnak indulnak. Erre azért van szükség, hogy a szülőföld elhagyása helyett mégis inkább az otthon maradást válasszák. Mindenki számára ez lenne a legjobb.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Nézőpont rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Egy migrációs folyamat négy lehetséges végkifejlete
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2020.08.01.
  • LXXV. évfolyam 31. szám
Egy migrációs folyamat négy lehetséges végkifejlete
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2020.07.25.
  • LXXV. évfolyam 30. szám
Facebook

Támogatóink