A tehetségén kívül vajon mi az a plusz benne, ami lépes mézként vonzza a színházi előadásaira az embereket világszerte? — töprengtem már tíz éve is, amikor  Budapesten találkoztam vele, hogy megbeszéljük édesapja, Lévay Endre Holnapvárók c. önéletrajzi ihletésű könyvének a megjelentetését, s amikor a magyar főváros Operettszínpadján évekig műsoron tartott Elisabethje — amelyhez az elválaszthatatlan munkatárs, Michael Kunze írta a szöveget — felülmúlta a Macskák sikerét is. Akadtak olyanok, akik tízszer is megnézték, s azt vallják, életük legnagyobb színházi élménye volt. A kényes bécsi kritikusok azonban — a szerzőpáros nagy szomorúságára — sokáig fanyalogva fogadták ezt a roppant nagy közönségsikert. Kiderült viszont, hogy nem is igen értenek ehhez a viszonylag új keletű zenei műfajhoz. Most, húsz év után — mondja a szabadkai születésű, sokáig Hollywoodban élt, s főként filmzene- és (a 90-es évek óta) musicalszerzéssel foglalkozó Grammy-díjas Lévay Szilveszter — végre megtört a jég. Az Elisabeth pl. újra, új produkcióban fut a bécsi színpadon, ez lett minden idők legsikeresebb musicalje német nyelvterületen, s elismerő kritikákban is bővelkednek ma már. A következő világsikert aratott musicalek fűződnek Lévay Szilveszter és Michael Kunze nevéhez: Hexen, Hexen (Boszorkányok, boszorkányok, 1991), Elisabeth (1992), Mozart (1999), Rebecca (2004) és Marie Antoinette (2006). Európából indult, majd Japánon és Koreán át napjainkra Amerikáig érkezett el a „Lévay-láz”. S most itt láthatjuk Szerbiában először a Rebeccát, amelyet Budapesten Rebecca — A Manderley-ház asszonya címmel játszottak éveken keresztül hatalmas kasszasikerrel, s amelytől a szó szoros értelmében sírva búcsúztak nézők és szereplők egyaránt. A premier december 9-én lesz a zimonyi Madlenianumban, egy hónappal a New York-i Broadwayn való bemutatása előtt. Ebből az alaklomból intéztünk néhány kérdést telefonon a Belgrádban tartózkodó kiváló zeneszerzőhöz és emberhez, akit nem szédített meg a világhírnév, ugyanolyan szerény, egyszerű, melegszívű, a szülőhelyéhez s a régi barátaihoz ragaszkodó tudott maradni, mint amilyen pályája kezdetén is volt.  

* Feltételezem, nem rajtad múlott, hogy csak most ért ide Szerbiába, az első musicaled...
— Én már régóta reménykedtem a meghívásban, de hátráltatta a vendégszereplést az, hogy ezek a darabok roppant nagy színházi apparátust igényelnek, amivel itthon csak kevés színház rendelkezik. Ezenkívül sem a szerb közönség, sem az itteni előadóművészek nemigen ismerik az operetthez igen közel álló musicalt, ezt a fajta zenés színpadot, ellentétben velünk, magyarokkal. Most itt az alkalom, hogy megismerjék — remélem, nem bánják meg.

* Hogy sikerült végül is nyélbe ütni ezt a szerb nyelvű bemutatót?
— Szabadkáról indult a dolog. Horváth Zoli barátom Belgrádban összeismertetett Tanja Peternekkel. Az ismert tévés személyiség eljött hozzám, amikor Schönbrunnban tartózkodtam, portréfilmet készített rólam, ezt bemutatta a Belgrádi Televízió, majd megismertetett Madlena Zepterrel, a világhírű Zepter cég szerb származású tulajdonosának a feleségével, a zimonji Madlenianum nevű opera- és színház alapítójával. A hölgy tavaly Budapesten megnézte a Rebeccát, és ezt mondta: Lévay úr, én ezt megcsinálom. A könyvet, Daphne du Moaurier azonos című, világsikerű regényét már ismerte előbbről is, akárcsak Hitchcocknak az ennek alapján készült Oscar-díjas filmjét. S most, a színház fönnállásának 15 éves jubileuma alkalmából megajándékozta vele a belgrádi közönséget.

* Mondanál néhány szót a darabról?
— Michael Kunzéval a könyv alapján dolgoztunk mi is, az ősbemutató Tokióban volt 2004-ben, Európába először Bécsben mutattuk be, 2006-ban, majd Budapest, Bukarest, Finnország, Svájc, Németország következett. Az angol, japán, német magyar, román s más nyelvű bemutatók után ez lesz az első szerb nyelvű bemutató.  A történet főszereplője a naiv fiatal nő, aki megismerkedik Lord Maxim de Winterrel, akinek felesége, Rebecca rejtélyes módon vesztette életét, és csakhamar feleségül megy hozzá. A férj otthonába, a legendás, de rideg, sötét emlékekkel teli Manderley-be költöznek, amelyet folyamatosan áthat az első feleség, Rebecca szelleme... Az volt a tervünk, hogy Londonban mutatjuk be először, ezért a librettót Kunze eredetileg angolul írta meg, aztán mégse így sikerült... Most Belgrádban megújult technológiát alkalmazunk a színpadkép vizuális megformálásában, korabeli angol bútorokat szereztünk be, ami a kosztümökkel együtt szintén hozzájárul majd a mű hitelességéhez.

* A szereplők kik lesznek?
— Ivan Bosiljčić (Lord Maxim de Winters), Katarina Gojkovć, Nataša Markovć, Dejan Lutkić, Žarko Stepanov, Dušica Novaković, Toran Leković, Goran Danćič és mások. A fiatal De Winternét két fiatal tehetség, Branislava Podrumac és Snežana Jeremić alakítja. A rendező Nebojša Bradić, karmester Đorđe Stanković, díszlettervező Geroslav Zarić, jelmeztervező Maja Nedeljković Davidovac, koreográfus Vera Obradović. Meg vagyok elégedve a csapattal, jól halad a munka...

* A bemutató után hazajössz-e Szabadkára, s szervezed-e már a következő Lévay Szilveszter-féle tehetségkutató versenyt?
— Habár nagyon szeretnék, most sajnos nem lesz időm hazamenni, a bemutató után Koreába kell repülnöm, onnan meg máshova, de tavaszra újra hazajövök, itt leszek, és közben reménykedek, hogy majdcsak fölépül már Szabadkán egy olyan színház, amely vendégül láthatja valamelyik darabomat. A tehetségkutató versenyre pedig 2014-ben kerül sor — így döntöttünk a pesti barátaimmal —, az idei karmesterverseny és a jövő évi operettverseny után. Szívügyem ez a vetélkedő, a fiatal tehetségek fölkarolása, föl szeretném kelteni az érdeklődést a musical iránt, népszerűsíteni ezt a színházi műfajt, egy kis örömet szeretnék szerezni az embereknek, annál inkább, mert látom: a darabjaim megnézése után a közönség boldogan megy haza, egy kis reménnyel a szívében, hogy mégsem olyan zord ez a világ.