Bámulatos, mennyi jó dolog történik egy olyan pici faluban, mint a Zenta községi Kevi. A helyi művelődési egyesület összefogja a lakosságot, és az iskolával, a szülőkkel, a Tehetségpontokkal, valamint a környező településekkel remek programokat valósítanak meg. Bábelőadást visznek színre a szülők, mellyel tájolnak is, szépíró versenyt szerveznek, mely egyre terebélyesedik.
A Móra István Művelődési Egyesület székházában találkozom néhány lelkes emberrel. Jól tükrözi a sokrétű együttműködést, hogy nemcsak az egyesület elnöke fogad, hanem egy kisdiák, két szülő, valamint két pedagógus is ott ül a közösségi asztal körül, melynél pillanatokon belül tartalmas beszélgetés bontakozik ki.
— Az egyesület 1992-ben alakult meg, azóta széles palettán végzi a tevékenységét. Jelenleg a legjelentősebb projektumunk az Erasmus+, a Tehetségpont, valamint az iskolával való együttműködés. A közös munkát nagyon fontosnak tartom, mert kis közösségben vagyunk, félezres lélekszámú Kevi és Buránysor lakossága. Az iskolában, melyben 1914 óta folyik tanítás, osztatlan tagozatban dolgozunk. Emellett falunk elég távol van a várostól, így egyesületünk tud különféle programokat szervezni a gyerekek és a szülők számára — fogalmaz Perpauer Attila, a Móra István Művelődési Egyesület elnöke, tanító, és hozzáteszi, nagyon aktív szülői közösségük van. Erre alapozták azt a projektumot, amellyel a második évadot fejezik, a bábozást. — Teljesen új szemlélettel fogtunk neki, hiszen nem a gyerekekkel bábozunk, hanem a szülőkkel, akiket Kopasz Ildikó és Bálint Brigitta óvónők segítségével fogunk össze. Ildikó megírta, megrendezte a darabokat. Vendég előadásokat is tartunk, sok meghívást kapunk. Ez segít abban, hogy az iskolán kívüli tevékenységekkel is nagyon jó programokat kínáljunk, s ezt a tudást, tapasztalatot, élményt a gyerekek kamatoztatják az iskolában.
Színpadon a szülők — a Kiskondás című bábelőadás (A Móra István Művelődési Egyesület archívumából)
Tavaly a Télapó kesztyűje, az idén pedig a Kiskondás című magyar népmesét vitte színre bábelőadás formájában a kevi Móra István Művelődési Egyesület és a szülők közössége, a több évtizedes tapasztalattal bíró Kopasz Ildikó rendezésében, aki a bábokat is hozza, s az egyik szülő, Vajda Olívia belesegít a varrásba, díszleteket is készítenek. Fodor Natália másodikos kisfiának, Ádámnak köszönhetően csatlakozott a bábozó szülőkhöz.
— Elsősorban a gyerekek kedvéért kezdtem el bábozni, ám most már nagyon benne vagyok, imádom, élvezem, kizökkent a mindennapokból. Amikor otthon próbálok, nagy muri van, előadás közben is jókat nevetnek. Én anyának öltöztem, ez volt a szerepem az előadásban, kendő a fejemen, söprű a kezemben, nagy szoknya rajtam, és tréfás szöveget mondtam, nem csoda, hogy odahaza és a közönség soraiban is nagy volt a kuncogás.
A lelkes csapat (balról jobbra: Baji Csaba, Fodor Ádám, Fodor Natália, Kovács Katalin, Perpauer Attila, Bognár Hermina) (A szerző felvétele)
Kovács Katalin anyuka az idén lépett be a bábosokhoz.
— Nagyon jól érzem magam, látom, hogy a gyerekeknek nagy örömet szerzünk. Én voltam a halacska, meg közben a súgó és a mesélő is. Jó érzés a színpadon lenni, minden lámpaláz ellenére, látni, hogy büszkék rám. Az egyesület más rendezvényeiben is részt veszek, szeretem csinálni, azért, hogy összetartsuk ezt a közösséget. Olyanok vagyunk itt, mint egy kis család.
— Mindenkiben ott rejlik valamiféle tehetség — veszi át a szót Baji Csaba matematikatanár, a Tehetségpont aktív tagja. — Ehhez viszont fontos hozzáfűzni, hogy ezt meg is kell találni, fel kell fedezni. Megmutatjuk a gyerekeknek, hogy mi minden van a világban azon kívül, amit az osztályteremben tanulnak, s a tanultakat hogyan lehet a való élethez kötni. Nagyon szeretjük feleleveníteni a régmúlt időket, és ilyen projektumokban részt venni. A Zentai Alkotóházban a közeljövőben lesz a megnyitója a kevi Móra Tehetségpont és a tornyosi Tömörkény Tehetségpont Épített örökség című pályázatára beérkezett alkotásokból összeállított tárlatnak — a gyerekeknek régi épületeket kellett felfedezniük és megörökíteniük, képzőművészeti alkotás, illetve fotó formájában. Tavaly a lóprojektet valósítottuk meg, a népi hagyományoktól kezdve a szépirodalmi alkotásokon át a fizikáig és a matematikáig, művészeti és néprajzi területeket bevonva tanulmányoztuk a lovakat és a lóhoz köthető fogalmakat. Második alkalommal szerveztük meg a szépíró versenyt — Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából nagy költőnk egy-egy művét másolták át a tornyosi, bogarasi, kevi, buránysori, felsőhegyi, padéi, tiszaszentmiklósi és törökfalui gyerekek. A pályamunkákból a magyar költészet napján kiállítás nyílt a zentai Alkotóházban.
Fodor Ádám tavaly második helyezett volt a szépíró versenyen, az idén viszont meg kellett elégednie a részvétel a fontos, nem a győzelem érzésével.
— Nagyon örültem az elmúlt évi sikernek, anya is büszke volt rám, most be kell valljam, csalódott voltam. Sok mindenben részt veszek, például a Kenguru Matematikaversenyen is, és nagyon örülök, hogy anya is részese a bábelőadásoknak.
— A Tehetségpontjaink az Erasmus+ programunk előszobái is. Szeretjük kötni a dolgokat, az egyikből tanulunk, a másikban alkalmazzuk, és fordítva. Mindez úgy működhet, hogy van egy csapat mögöttünk, mely jobbára pedagógusokból áll, és természetesen a szülőkből. A csapatépítés, az ötletelés, a célok és a tapasztalatok rendszerezése nagyon fontos — veszi át újra a szót Baji Csaba. — Mindenki jó valamiben. Az Erasmus+ Együtt fejlődünk program keretében a kevi Móra Tehetségpont és a tornyosi Tömörkény Tehetségpont képviselői részt vettek a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének XIV. Kárpát-medencei Tehetségnapján, a rendezvényen szakmai megbeszélést folytattunk partnerszervezetünkkel, a sepsiszentgyörgyi Amőba Alapítvánnyal. Március 15-e alkalmából látogatást tettünk a Kunszentmártoni Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Tehetségpontba.
— Én Bogarason vagyok tanítónő, ez egy még kisebb közösség, mint a kevi. Megtapasztaltam, hogy a kis közösségnek mekkora ereje van — mondja Bognár Hermina tanítónő, mentálhigiénés segítő szakember. — A mi iskolánkat is bevonták a keviek a programjaikba, minden projektumukban, rendezvényükön részt veszünk, sokat tanulunk a kollégáktól. A szülők megszólítása számomra is nagyon-nagyon fontos. Különféle műhelymunkákat tervezek és tartok, melyekben a szülők és a diákok is részt vesznek. Mentálhigiénés segítőként az érzelmek kinyilvánítását és a kudarcok pozitív megélését próbálom elfogadtatni a gyerekekkel, és nagyon jó, hogy ezekhez a foglalkozásokhoz a szülők is csatlakoznak, hiszen a gyerekek ezáltal látják, hogy szüleik, tanáraik is emberek, akik éreznek, és ugyanúgy hibázhatnak, mint ők. Az érzékenyítés és az érzelmek kimutatása nagyon fontos. Különböző módszereket — önismeret, finommotorika, mozgásos gyakorlatok stb. — alkalmazva értünk el eredményeket, és természetesen a folytatás sem marad el.
— Az Erasmus+ programunk tavaly februárban kezdődött. A hátrányos helyzetű (homogén nyelvi közegben, falusi környezetben élő), alulteljesítő tehetségek felzárkóztatásáról szól a projektum, közösen valósítjuk meg a dunakeszi Létra Egyesülettel és a sepsiszentgyörgyi Amőbával. Egyesületünk a két Tehetségponttal vesz részt a projektumban, melynek első fázisában az érzékenyítéssel felkészítettük a szülőket és a gyerekeket. Közben megszületett két kiadványunk, egy módszertani kézikönyv és egy jógyakorlat-gyűjtemény. Ezek március folyamán megjelentek az Európai Unió különféle webfelületein, és most az a feladatunk, hogy májusban és júniusban itthon is népszerűsítsük őket. A következő lépés pedig novemberben a hármas projektbemutatónk lesz Budapesten — ebbe emeljük be a hagyományos építészetet, azaz vályogverést, házépítést, fenntartható háztartást fogunk prezentálni — fejtette ki Perpauer Attila, azt is hozzátéve, hogy rendezvényeik, programjaik Zenta Község, valamint a Thurzó Lajos Művelődési és Oktatási Központ támogatásával valósulnak meg.
