Egy kerek és egész történet

Egy kerek és egész történet

Új, üde és kreatív színfolttal lett gazdagabb nemrégiben a dél-bánsági, többségében továbbra is magyarlakta település, Torontálvásárhely.

„Menni vagy maradni? Ezt a kérdést elsősorban mindenkinek önmagával kell tisztáznia” — jegyeztük le néhány hónappal ezelőtt Torontálvásárhelyen egy vállalkozói riport alanyának egészséges életszemléletét. Ő a kitartást választotta. Sőt mi több, jelentős ráfordítással és hónapokon át tartó belsőépítészeti munkálatok után egy újabb műhely megnyitását is lehetővé tette a faluközpontban.

A Maxim Lm szépségszalon hivatalos megnyitójára május 6-án került sor. Tematikus beszélgetésemet Tóth Bettinával, a szalon tulajdonosnőjével készítettem, aki a fentebb idézett riportalanyom fiatal élettársa.

— Immáron kilenc éve dolgozom a szépségiparban. 1989-ben születtem Zentán, viszont a közgazdasági szakközépiskola befejezéséig valójában adorjáni lakos voltam. Utána költöztem át Szabadkára, több munkahelyet is váltottam ott, fodrászszalonok alkalmazottjaként tökéletesítve választott szakmámat. A közgazdászi „kitérőt” csupán a szüleim miatt voltam kénytelen megtenni, mivel ők ragaszkodtak ahhoz, hogy legalább négyéves középsulis végzettségem legyen. A diplomázás után jöhettek végre a szakmai továbbképzések is: Magyarországon, Szerbia több városában, Bulgáriában... Mindig tudtam, mit akarok, voltak konkrét céljaim — vágott bele a dolgok sűrűjébe Bettina.

Csakhamar kiderült, az ébren álmodó ifjú hölgy dédelgetett tervei között korántsem számít új keletűnek az önálló szépségszalon megnyitása. Legfeljebb letelepedésének koordinátái módosultak egy kissé az évek során. Torontálvásárhelyre, párját követve, körülbelül másfél esztendeje érkezett. Első bemutatkozását aprócska, mégis öntudatos lépések követték. Szinte a nulláról indítva. Eleinte odahaza dolgozgatott, majd ez év januárjának derekától számítva az addig csak tervrajzon létező szalon fizikai kontúrjai is kibontakoztak. Ha nem tévedtünk el a számolásban, a szalagavatóra öt hónap megfeszített munka után kerülhetett sor.

— Kezdettől fogva úgynevezett előfizetős akciókban gondolkodom. Ez egyúttal bátorító gesztus is a nők felé, kiváltképpen itt, faluhelyen. Legyen mindnyájuk számára legalább oly természetes eljárni a szépségszalonba, mint teszem azt, kimenni a piacra, illetve betérni az önkiszolgálóba vagy bárhová. Amikor még csak tervezgettünk, olyan környezetet képzeltem el leendő kuncsaftjaim számára, amelyben nemcsak „átváltoznának” egy-egy frizura, sminkelés, szemöldök- és szempillaformázás stb. során, de egyúttal hangulatilag is feltöltődnének. Örülök, hogy a dolgok máris a maguk medrében folynak.

Részrehajlás nélkül jegyzem meg, hogy a szalon foteljébe beleülve, és onnan, a mintázott ablaküvegeken kitekintve az utcára az az érzésem támadt, hogy nem is Torontálvásárhelyen, a szülőfalumban, hanem valahol külföldön vagyok. Ezt, persze, Bettinának is elmondtam. Ő erre derűsen csak annyit válaszolt, hogy a jót nagyon könnyen meg lehet szokni.

A hangulat lényegében a továbbiakban sem változott, noha idővel „kényesebb” kérdéseket is illett feltennem. Kezdetnek azt, hogy vetélytársnak tekinti-e a faluban tevékenykedő fodrászokat, sminkeseket stb., illetve ők őt? 

— Mindig igyekszem a maximumot nyújtani, mivel jómagam is igen igényes vagyok. Nos, hogy a vendég újra visszatér-e, az kizárólag az ő személyes döntése. Elvégre, mindenki oda viszi a pénztárcáját, ahova akarja. Szerintem a helybéli kollégáim is így gondolják, akiket semmiképpen sem tekintek olyan konkurenciának, amelyen bármily módon át kellene gázolnom a még nagyobb profit érdekében. Kérdezted, mik a terveim a közeljövőre nézve. Nos, egyelőre női frizurákat csinálok, de idővel akár a férfiak is betérhetnek majd hajat vágatni. Terveim szerint a nők hamarosan szoláriumozhatnak is, emellett pedig lesz manikűrözés és pedikűrözés is. Minden, ami belefér egy szépségszalon működési koncepciójába. Mi több, néhány falubeli hölgynek munkát is szeretnék adni. Gondolok itt olyan „szabadúszókra”, akik jártasak a szépségipar valamely ágazatában, ellenben mindeddig nem adatott meg számukra, hogy otthonukból kilépve, adófizető magánvállalkozóként is jelen lehessenek közösségükben. Kérlek, ezt a lehetőséget mindenképpen foglald bele a cikkbe!

 

„Egy nő szépsége nem a ruhákban, melyeket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik” — vallotta egykoron Audrey Hepburn színésznő.

 

Választott szakmája mundérjának becsületét védve, Bettina egy csöppet persze a hajszobrászat fontosságát is kiemelte. 

— A szakmának jelentős pszichológiai vetülete is van. Például, amikor valaki egy színésznőt ábrázoló fénykép alapján kéri ugyanazt a frizurát, akkor nem csupán külcsínben szeretne arra a bizonyos személyre hasonlítani, de a modell teljes lényével, modorával is azonosulni kíván. Ilyenkor jön képbe a megerősítés, illetve a lebeszélés művészete. Attól függően, hogy a hölgyben mennyire vannak jelen azok a jellemvonások, amelyeket a kért frizurával kifejezésre kíván juttatni. Szükséges tehát a tapasztalat és az intuíció, valamint a nyitottság is. Pontosabban az őszinteség, hiszen olykor a megrendelő kívánságával is szembe kell menni. Olyan esetekben mindenképp, amikor a korához viszonyítva már nem igazán állna jól neki az általa kiszemelt frizura. Persze, a vendég előtt az újítás lehetőségeit is fel kell villantani… Többször megtapasztalhattam, hogy a kuncsaft igazán akkor lesz elégedett az új frizurájával, amikor megérzi, hogy az alkotónak is tetszik, amit formázott. És itt most nem öndicséretről van szó: az emberek igenis igénylik, hogy a fodrászuk is meg legyen elégedve a saját alkotásával. Sokszor a vendégnek nem is arra a bizonyos frizurára van szüksége, hanem egy csöppnyi biztatásra, beszélgetésre... Olyan is volt, aki meg sem akarta nézni a végeredményt a tükörben. Mindössze csak azért tért be frizurát csináltatni, hogy újra fontosnak érezhesse magát. Hogy azt érezze, valaki kizárólag vele foglalkozik. Valaki, akinek a legnagyobb biztonságban elmesélheti titkát és örömét, minden búját-baját. Fontosnak kell érezniük magukat. Ez a kulcsszó! A vendéggel sohasem keveredem konfliktusba. Mindenkinek meghallgatom a véleményét. Akkor is, ha nem értek vele egyet. Olyankor, mondjuk, megmaradok az együttérző bólogatásoknál. Teszem a dolgom.

A többismeretlenes egyenletekkel operáló Gondviselés rendelkezése nyomán Bettina és párja tehát az itthon maradást választotta. A szülőföldön való érvényesülés merészebb változatát: önerőből és a szórványban. Mint mondta, minden csak hozzáállás kérdése. Amit lehet ugyan ragozni, de nem érdemes. Anélkül is kerek és egész a történet.  


A szerző felvételei

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Egy kerek és egész történet
Bánáti Újság
  • Bacsik Lőrinc Natália
  • 2019.10.22.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
Egy kerek és egész történet
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink