A tizenhét versből álló, Patak Márta szerkesztette és Szajkó István által illusztrált kötet alcíme Látomások, álmok, konkrétumok, mely talán egy kis segítség az olvasónak a rejtélyes Paloznak overdrive cím után. Paloznak község Veszprém vármegyében található, és a címadó versben a lírai én a kilyukadt kerekű biciklit tolva halad hazafelé Lovasra. A fizikai lassulás ellenére is ott motoszkál az emberben a hajtóerő, hogy a kényszerpihenő után magasabb fokozatban folytatódik majd az utazás, megállíthatatlanul menni fog előre, hogy új élmények és ingerek érjék. A túlhajszoltság semmiképp sem egyenlő a végkimerüléssel, csupán egy lehetőség a megpihenésre az újabb felgyorsuláshoz.

A József Attila-díjas költő Halott vajdaságiakat olvasva című kötete után ebben a könyvben is emléket állít és emlékeztet néhány neves művészünkre, mint például Sziveri Jánosra (Appendix) vagy Benes Józsefre (Vizuális paradicsom), de a versekben feltűnik Domonkos István és Tolnai Ottó is. Utóbbi kapcsán személyes történetek elevenednek fel, kamaszkori, ’60-as évekbeli életérzésekkel, életképekkel, emlékekkel indul a kötet. A társművészetekhez vonzódó, belőlük is inspirálódó, a képzőművészet és a zene terén is otthonosan mozgó költő soraiból érezzük a folytonosan lüktető rock and rollt, az élet habzsolása iránti vágyat, mely a kötet második felében mintha egy picit halkabb lenne, visszafogottabbá válna. Ez a csendesebb hang a bizonytalan jövőnek szól, melyben remélhetőleg továbbra is nagy kalandokat tartogat a képzőművészet, a zene és az irodalom.

A helyszínek is nagyon fontosak a kötetben: amíg a fiatalkor meghatározó állomása Szabadka, Palics, Topolya, Újvidék és azon belül az Új Symposion szerkesztősége, mely az újvidéki Katolikus portán volt, addig a felnőtt lírai ént már a lovasi háza, a Balaton, a magyarországi miliő veszi körül. A többnyire hosszúverseket tartalmazó kötet nem újdonság, hiszen a költő, műfordító, művészeti szakíró, szerkesztő és képzőművész korábbi köteteiben is jelen van ez a forma. Fenyvesi nyelve az egyszerűségre törekszik, nem bonyolítja túl a szövegeket, inkább az életérzés átadására és a megtett út bemutatására törekszik, hogy az életrajzi ihletésű versek elmeséljék, honnan és hová érkezett a költő. A bácskai síkságról, Moholgunarasról elindulva rengeteg dalt kellett meghallgatni és eljátszani, merni hangosan énekelni, nem megállni a piros lámpáknál, hanem törni előre egy olyan nemzedék tagjaként, amelynek fájtak a társadalmi igazságtalanságok, és amely nem félt ennek hangot adni, hogy megérkezzen a balatoni tájba, a hegyek és völgyek közé. Erről a sokszínű, lendületes tapasztalásról és olyan izgalmas hangulatokról mesél a Paloznak overdrive, hogy olvasóként olykor azt érezzük, Fenyvesi Ottóhoz képest milyen szürkén élünk.