Híd és a Ravanica kolostor a Tarcal-hegyen

A szerémségi barangolások gyakran meglepetéseket tartogatnak, hiszen kultúrtörténeti hagyatékaink -- igaz, az avatatlan szemek elől továbbra is rejtve! -- továbbra is megvannak, s kutató szellemű túrázóink révén újra felhívhatjuk rájuk a figyelmet. Még mielőtt teljesen elkoptatná őket az enyészet és a feledés. Ezúttal az évi rendszerességgel újrapörgetett, Tarcal-hegyi tavaszi gyaloglómaraton egyik (majdnem!) megkerülhetetlen túrakönyvecske-luggató pontján jártunk, amit a közvélemény jobbára csak a termálvizes fürdőjéről ismer. Merőben lazább tempóban, azaz mérnöki precizitással bekukkantottunk a fiatalos arculatú, de patinás múltú vidék minden zegzugába.
Rednek (Vrdnik). Egy valóban nem mindennapi városka az egykoron Tatárnyeregnek is nevezett ürögi (Irig) Venac alatti völgyben. Feljegyezték, hogy 1804-től 1968-ig folyt itt a jó minőségű szén bányászása, biztos alapokat adva a település jövőjének. Vasútállomása ekkor még nyüzsgő közlekedési gócpontnak számított, és nem csupán kopott vakolatú lakóháznak, mint manapság, amely azért mégis felidézi a monarchiás időket. Kultúrák és történelmek találkozópontja is egyben a város, hiszen nemcsak Lázár cár földi maradványait őrizték e tájon egykoron a Ravanica kolostorban, hanem a termálvizű forrás feltörése után sok, a fürdőturizmusba befektető magánvállalkozó is ide költözött. Persze, őelőttük is volt élet itt, amiről leginkább a szemhatárt övező domb tetején integető várrom tudna mesélni. No, meg azok az okmányok, amelyek a vár mellett fekvő települést 1329-ben vásáros helyként, 1361-ben pedig már városként említik.
Kutatásainak eredményeire támaszkodva útvezetőnk, Pecze Rózsa adai magyar szakos tanárnő Rednek várának építését a XIII. század második felébe helyezi, kevéssel a tatárjárás utánra. A kővár a kalocsai érsek tulajdonában volt, fő feladata pedig a Rednek--Dombó (a néhai apátság maradványai Novi Rakovacnál vannak) útvonal ellenőrzése. 1526-ban a Mohács felé vonuló török had megszállta, s ettől kezdve aligha több, mint gazdátlanul pusztuló rom. Amit ma alig negyedórányi könnyű sétával meg lehet közelíteni, málló falait megérinteni, a tövében nyíló vadvirágokat, s a repedésekben megbúvó tücsöknemzedéket lencsevégre kapni.
Reménykedve, hogy egyszer valaki(k) ennek az őrtoronynak a restaurálásába is bele mer(nek) fogni. Nagyon is megérné.