Egy 1526 óta gazdátlanul pusztuló rom nyomában

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Egy 1526 óta gazdátlanul pusztuló rom nyomában

Híd és a Ravanica kolostor a Tarcal-hegyenA szerémségi barangolások gyakran meglepetéseket tartogatnak, hiszen kultúrtörténeti hagyatékaink -- igaz, az avatatlan szemek elől továbbra is rejtve! -- továbbra is megvannak, s kutató szellemű túrázóink révén újra felhívhatjuk rájuk a figyelmet....

Híd és a Ravanica kolostor a Tarcal-hegyen

A szerémségi barangolások gyakran meglepetéseket tartogatnak, hiszen kultúrtörténeti hagyatékaink -- igaz, az avatatlan szemek elől továbbra is rejtve! -- továbbra is megvannak, s kutató szellemű túrázóink révén újra felhívhatjuk rájuk a figyelmet. Még mielőtt teljesen elkoptatná őket az enyészet és a feledés. Ezúttal az évi rendszerességgel újrapörgetett, Tarcal-hegyi tavaszi gyaloglómaraton egyik (majdnem!) megkerülhetetlen túrakönyvecske-luggató pontján jártunk, amit a közvélemény jobbára csak a termálvizes fürdőjéről ismer. Merőben lazább tempóban, azaz mérnöki precizitással bekukkantottunk a fiatalos arculatú, de patinás múltú vidék minden zegzugába.
Rednek (Vrdnik). Egy valóban nem mindennapi városka az egykoron Tatárnyeregnek is nevezett ürögi (Irig) Venac alatti völgyben. Feljegyezték, hogy 1804-től 1968-ig folyt itt a jó minőségű szén bányászása, biztos alapokat adva a település jövőjének. Vasútállomása ekkor még nyüzsgő közlekedési gócpontnak számított, és nem csupán kopott vakolatú lakóháznak, mint manapság, amely azért mégis felidézi a monarchiás időket. Kultúrák és történelmek találkozópontja is egyben a város, hiszen nemcsak Lázár cár földi maradványait őrizték e tájon egykoron a Ravanica kolostorban, hanem a termálvizű forrás feltörése után sok, a fürdőturizmusba befektető magánvállalkozó is ide költözött. Persze, őelőttük is volt élet itt, amiről leginkább a szemhatárt övező domb tetején integető várrom tudna mesélni. No, meg azok az okmányok, amelyek a vár mellett fekvő települést 1329-ben vásáros helyként, 1361-ben pedig már városként említik.
Kutatásainak eredményeire támaszkodva útvezetőnk, Pecze Rózsa adai magyar szakos tanárnő Rednek várának építését a XIII. század második felébe helyezi, kevéssel a tatárjárás utánra. A kővár a kalocsai érsek tulajdonában volt, fő feladata pedig a Rednek--Dombó (a néhai apátság maradványai Novi Rakovacnál vannak) útvonal ellenőrzése. 1526-ban a Mohács felé vonuló török had megszállta, s ettől kezdve aligha több, mint gazdátlanul pusztuló rom. Amit ma alig negyedórányi könnyű sétával meg lehet közelíteni, málló falait megérinteni, a tövében nyíló vadvirágokat, s a repedésekben megbúvó tücsöknemzedéket lencsevégre kapni.
Reménykedve, hogy egyszer valaki(k) ennek az őrtoronynak a restaurálásába is bele mer(nek) fogni. Nagyon is megérné.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Művelődési Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Egy 1526 óta gazdátlanul pusztuló rom nyomában
Bánáti Újság
  • Borbély Tivadar
  • 2017.07.26.
  • LXXII. évfolyam 30. szám
Facebook

Támogatóink