Egészségünkre!

Egészségünkre!

Vezető politikusaink — de még az ellenzék (egy része) is — folyamatosan azt ismételgetik, hogy minél gyorsabban fel kell zárkóznunk Európához. A közelmúltban még nagyobb hangsúlyt kapott európai irányultságunk, és a fejlemények azt mutatják, továbbra is kitartunk mellette.

Természetesen senkit sem kellene, hogy kiábrándítson a tény, hogy még a legkedvezőbb forgatókönyv megvalósulása esetén is éveket kell várnunk a teljes jogú tagság elnyeréséig. A problémáink pedig ezzel sem oldódnak meg, bizonyos gondjaink pedig még hangsúlyosabbá válnak.

A klasszikus értelemben vett európaiság, az igazi európai jogrendszer és a hagyományos értelemben vett, európai értékeken nyugvó társadalom felépítése remélhetőleg nem utópia, és belátható időn belül megvalósítható. Ahogyan azonban tisztában lehetünk azzal, hogy a tagságra még éveket kell várni, úgy azzal is tisztában kell lennünk, hogy az átlagos európai életszínvonal eléréséhez nem évek, hanem évtizedek kellenének, azzal a feltétellel, hogy közben a tőlünk független külső körülmények sem akadályoznak bennünket a felzárkózásban.

Hajlamosak vagyunk mindent az életszínvonalon, pontosabban a keresetek nagyságán keresztül szemlélni. Pedig ez sok esetben félrevezető, vagy legalábbis téves következtetések levonását eredményezi. Az innen kivándorlók számára azonnal elérhető 1-2000 eurós „európai” átlagbér ugyanis csak az itteni perspektívából tekinthető kiemelkedően magasnak. Ha levonjuk belőle a lakbért, az európai szintű rezsiköltséget és más „európai kiadásokat”, már nem minden esetben tűnik vonzónak. Főleg nem úgy, ha valaki tartósan külföldön képzeli el a jövőjét. Viszont az esetleges visszatérők külföldön akár szépen meg is tudják alapozni itthoni jövőjüket. Ebben a témában azonban nem lehet általánosítani, minden eset más, így aztán mindenki saját maga tudja a legjobban eldönteni, melyik opciót választja.

Nem minden téren vagyunk azonban jelentősen lemaradva az európai átlagtól. Egy szerbiai polgár évente 56 liter sört fogyaszt el, az európai átlag pedig 68 liter. Ha a sörfogyasztás mértéke a GDP növekedésének arányában emelkedik, akkor ezen a téren is évekre lesz szükség a lemaradás behozására. Persze, ahogyan gazdaságilag sem tudjuk Európa legjobbjait „bekorcolni”, úgy a sörivásban is legfeljebb csak az európai átlag elérése lehet reális cél.

Ezzel az írással természetesen nem az olvasók alkoholfogyasztásra való serkentése a célom. A mértékletes sörfogyasztás azonban egészségügyi szempontból is ajánlatos, ráadásul a témának egy szigorúan gazdaságiként tekinthető vetülete (is) van. A közelmúltban tartották meg ugyanis A szerb söripar teljesítményének hatása az ország gazdasági fejlődésére elnevezésű konferenciát. Azt taglalták, hogy már rövid távon is mekkora potenciál rejlik a söripar felfuttatásában, mennyi munkahelyet lehetne teremteni, és a beszállítók által milyen multiplikáló hatása lenne mindennek az egész gazdaságra.

2008 óta egyébként a sörgyárak több mint 200 millió euró értékben ruháztak be a termelés korszerűsítésbe, de ennek ellenére a fogyasztás folyamatosan csökkent. Tavaly tapasztaltak először enyhe növekedést, a trend pedig várhatóan az idén is folytatódik. Szerbiában körülbelül 2000 ember dolgozik közvetlenül a söriparban, de közvetett módon legalább tízszer ennyi munkahely köthető az ágazathoz. A sörgyárak jelentős exportőrnek számítanak, évente több mint egymillió hektolitert szállítanak a környező országokba.

A sörfogyasztásban a csehek az öreg kontinens bajnokai. Fejenként évi 130-140 litert fogyasztanak. Az első cseh ipari sörfőzdét még a X. században, a 900-as évek elején alapították. Csehországgal tehát nem igazán versenyezhetünk, de a tavalyi 56 literünk és a 68 literes európai átlag között már nem is olyan nagy a különbség. Ha a küszöbön álló ünnepek idején egy kicsit rádolgozunk, egészen közel kerülhetünk az európai átlaghoz. Legalább valamiben…


A nyitókép Szalai Attila illusztrációja

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Nézőpont rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Egészségünkre!
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2020.08.01.
  • LXXV. évfolyam 31. szám
Egészségünkre!
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2020.07.25.
  • LXXV. évfolyam 30. szám
Facebook

Támogatóink