Augusztus harmadikán Gárdonyi Géza magyar íróra, költőre, drámairóra, újságíróra és pedagógusra, a Magyar Tudományos Akadémi tiszteleti tagjára is szokás emlékezni, aki pont ezen a napon született 1863-ban Agárdpusztán, Ziegler Géza néven.

A szerző felvételei

Legkiemelkedőbb műve, mely voltaképpen magát a szerzőt is halhatatlanná tette, szóval az első írói elképzelések szerint Hold és csillagok munkacímmel induló, ám csakhamar Egri csillagok névre módosuló regény, az 1552-es évi török ostrom várvédő hőseinek állít emléket. Mindennek hozadékaként az egri vár napjainkban is sokak népszerű úticélja. Évszaktól és meteorológiai jelenségektől függetlenül.

Gyermekkori olvasásélményem, illetve a tavaly december végén végre valahára megvalósított helyszínelésem között – cselekedve ez utóbbit az azóta jegybéli mátkámmá avazsált leánypajtásommal közösen! alig kevesebb mint három évtized szökkent tova. Ennek ellenére, mert ugyebár az Időnek mindenkoron megvoltak a maga szeszélyei, nos, mire felértünk a várfokra, a mindent béborító, tejfelszerű köd is utánunkjött. Egyedi hangulatot kölcsönözve ezáltal a legparányibb szeglet- és emlékkőnek is, a már felújított, illetve a várakozási listára helyezett beltéri udvarrészeken.

„Egy alkalommal Gárdonyi az egri vár romos falai közt sétálva mesélte fiának a vár ostromát. A kisfiú képzeletében Bornemissza Gergely hőstettei keltették a legnagyobb csodálkozást. Ekkor gondoltam rá, hogy ennek a Gergely deáknak életét meg kellene írnom regénynek – írta Gárdonyi. Leginkább az foglalkoztatta: Lehetne-e olyan regényt írni, amely nem színfalnak használná a múltat, hanem inkább lámpás lenne: bevilágítana az elmúlt századok sötétségébe? Lehetne-e igazi történelmet írni regény alakjában? Lehet. Csak hosszadalmas, aprólékos munka kell hozzá. Így látott hozzá az író a kutatómunkához, a kor történelmének tanulmányozásához, hogy életre keltse az egri hősöket.”

Gárdonyi 1922. október 30-án halt meg Egerben, várra néző otthonában. „Eger városa saját halottjának tekintette, a Líceum előtti ravatalnál ezrek vettek végső búcsút az írótól. A városi tanács a Gárdonyihoz oly közel álló vár [délkeleti] bástyáján helyezte örök nyugalomra. A sírja fölött magasodó fakereszten a már legendássá vált mondat olvasható: Csak a teste, hiszen szelleme alkotásaiban örökké él. Gárdonyi sírja már halála után zarándokhellyé vált, ahová a hálás olvasók jóvoltából mindig kerül friss virágcsokor és koszorú.”