Domonkos világa a színpadon

Domonkos világa a színpadon

Szedjetek szét címmel készült el a Kosztolányi Dezső Színház legújabb produkciója, melyet egyelőre közönség még nem láthatott, erre szeptemberig kell várni. Az előadást Mezei Kinga rendezte Domonkos István szövegei alapján. A zárt körű munkabemutatóról kérdeztem a rendezőt, a produkcióban részt vevő színészeket, Kucsov Boriszt, Mészáros Gábort és Hajdú Tamást, valamint Oláh Tamás dramaturgot. 

Mezei Kinga, az előadás rendezője egyszer már színpadra varázsolta Domi világát, az Újvidéki Színház Via Italia című darabjában. Most második alkalommal nyúlt Domonkos szövegeihez.

— Mi Domonkoson nőttünk fel, így ez nem egy mostani döntés volt részemről. Ő végig itt leng körülöttem, amióta az eszemet tudom, s amióta a vajdasági költészet benne van a mindennapjaimban. Másrészt A kitömött madár című regénye régóta motoszkált mint alapanyag a fejemben, s ez a hihetetlen nagy mértékű emigrálás a Vajdaságból megint előhozta ezt. A harmadik és nem utolsó indok pedig az, hogy Domi az idén nyolcvanéves, s úgy gondolom, méltóbban nem is lehetne megünnepelni, mint úgy, hogy foglalkozunk vele. Ismerjük a világát, hiszen ebben élünk, s ez az első kanyarban könnyítésnek tűnt, viszont ahogy egyre jobban másztunk bele az anyagba, úgy lett egyre nagyobb teher számomra, hogy ismerős környezettel és karakterekkel dolgozunk. S éppen azért, mert nagyon közeli, és nagyon sok közünk van hozzá, az ember bőven tud róla gondolkodni is. Sok az élményanyag, összekapcsolódnak mondatok, gondolatok, érzések, s ezekből kell aztán az alkotás folyamán szűrni. Ez pedig nagyon nehéz. Mi most még a nagyobbik szűrés előtt állunk, kész az alapanyag, ebből kell kiszűrni a számunkra szükséges dolgokat. Egyébként Domonkost fel is hívtuk, egyrészt a jóváhagyásáért, másrészt, hogy tudjon róla, készül egy előadás a szövegeiből. Nagyon érdekes volt a beszélgetés, mert az elején nem voltam benne biztos, hogy emlékszik rám. Kiderült, hogy nagyon is emlékszik, sőt. Örült, hogy foglalkozunk a szövegeivel, megköszönte, aztán én köszöntem meg, hogy van mivel és kivel foglalkozni. Olyan volt vele beszélgetni, mint évekkel ezelőtt a Via Italia kapcsán. Semmit nem változott. S olyan érzésem volt, mintha a Hordozható haza című, Domonkosról készült dokumentumfilmet nézném. Remélem, hogy az őszre közönség előtt is sikerül majd bemutatnunk az előadást.


Fotók: Molnár Edvárd

Mészáros Gábor, a KDSZ színésze is foglalkozott már Domonkos költészetével még akadémistakorában az Újvidéki Színházban, ez volt a Tavasz (hős kis ibolyák) című előadás, melyet Táborosi Margaréta rendezett. Gábor számára Domonkos és szövegei a honvágyat jelentik.

— Izgalmas volt újra Domonkossal foglalkozni. Vannak konkrét szövegrészek, melyek a Tavaszban is benne voltak, s a most készülő előadásban is. Néha keveredtek a fejemben a szövegek. Konkrétan volt egy pluszszó, mely ott szerepelt, itt pedig nem, s annyira beleült a fejembe, hogy folyton a régi előadásban elhangzottak szerint mondtam. A Szedjetek szét sokkal több szöveg ötvözéséből állt össze, az előadás váza A kitömött madár című regény, de sok egyéb szöveg is megjelenik. Például a Kormányeltörésben című vers végigvonul az egész előadáson. Eleinte online folytak a próbák, személy szerint én örültem volna, ha végig élőben dolgozunk, nem vagyok egy online ember, de maga a munka jó volt. Az elején improvizáltunk, és kaptunk különféle feladatokat, témákat, melyeket egyedül otthon videóra vettünk, és beküldtük a csoportba. Jó volt az online után áttérni az élő próbákra. Hiányzik már a színház. A közönség, hiszen ez az élmény szorosan kapcsolódik a munkámhoz, ez a kapcsolat az igazi lényege a színháznak.

Kucsov Borisz is a KDSZ színművésze, ő is élvezte a próbafolyamatot, az online részét s az élőben történőt egyaránt. Mint mondja, érdekes volt, hogy mennyi minden alakult a próbák során.

— Átalakítottunk, átírtunk szövegeket, szabad kezet kaptunk a karakterek felépítésében is, jól egymásra tudtunk hangolódni, ez sokat adott a munkához. Mindenki hozta az ötleteit, sokszor még a próbák közti szünetekben is. Szóval igazi csapatmunka volt ez Kingával. Persze a vírushelyzet miatt végig volt bennem valami megfoghatatlan, furcsa bizonytalanság. Amikor olyan hat évvel ezelőtt Hajdú Tamás kollégámmal Szabadkára kerültünk, készítettünk egy megzenésített versikét és videót, melyet Domonkos verssorai ihlettek: ha nem adsz / egy ezrest kölcsön / ezt a nyarat / sárban töltöm. Ezt csak azért mesélem el, mert most viszont együtt dolgozhattam Tamással egy olyan anyagon, amely már régebben megihletett bennünket. Ismertem Domonkos munkásságát, közel áll hozzám. Amikor elolvastuk A kitömött madár című regényét, az volt a feladat, hogy írjunk asszociációkat. Nekem több dolog is eszembe jutott. Például a horvát tengerpart. Rovinj. Nincs kimondva, hogy ott játszódik a történet, de az elmúlt években ott nyaraltam, és felismertem a helyszíneket. Isztria közel áll hozzám, gyerekkoromtól kezdve oda járok. Most nyár van, mi próbáltunk, de nem mutathatjuk be az előadást. Ez nehéz. És furcsa kettős érzés. Hiányzik a játszás és a közönség. Nagyon várjuk már az újbóli találkozás pillanatát. Persze sok mindenre jó volt ez az időszak, lelkileg kipihentük magunkat, elgondolkodtunk, kell a művészembernek néha egy hosszabb szünet, csak most már kezd túl hosszú lenni.

Hajdú Tamás a szabadkai Népszínházból érkezett a KDSZ színpadára, meghívott művészként.

— Nagyon furcsa volt az eleje, mert ilyen még sosem történt velünk, hogy így kezdünk próbafolyamatot, de nem volt haszontalan. Amit a színházban az első egy hét alatt csinálnánk — olvasópróbák, beszélgetések a karakterekről és a jelenetekről, részpróbák felolvasva —, egymást videón nézve is hasznos volt. Domonkosról nekem Újvidék jut eszembe. Ott nőttem fel, fontos számomra az a város. Verseit ismertem, a regényét nem, s e munkafolyamat után azt kell mondanom, még jobban szeretem, mint előtte. Mert érzem rajta, hogy ő egy itteni ember. Ezt a próbafolyamatot nem fogom elfelejteni egy ideig, mély nyomot hagyott bennem. Több karaktert játszom, Lajcsó Imrét, a zenészt, aki már olvasva is nagyon megfogott, és az írót. Jó volt Kingával próbálni, szabadon hagyott bennünket próbálkozni. Az író karaktere egy picit távolabb áll tőlem, azon többet kellett dolgozni, mélyebbre ásni. Szerintem még most is küzdök vele, de mire ideér a közönség, remélem, teljes egészében megtalálom magamban.

Oláh Tamás, az előadás dramaturgja is lelkesen mesélt Domonkosról.

— Vele kapcsolatban a Kormányeltörésben című verse az első asszociációnk. A nálam fiatalabb generáció számára ő egy emigráns költő. Tehát úgy az egyik legjelentősebb vajdasági magyar költő, hogy a ’70-es években eltűnt Vajdaságból, nem is nagyon hallat magáról, nem ír új szövegeket, legutóbb talán a Yu-Hu-Rap jelent meg. Nagyon izgalmas volt belemerülni az opusába. Elsősorban költőként ismerjük, mi azonban több prózáját használtuk a darabban, mint versét. Ami még számomra nagyon jó felismerés volt, hogy mennyire izgalmasak a figurái. Úgy különlegesek, hogy közben marhára ismerősek. Mert a mi embereink. A kitömött madár ’68-ban jelent meg, de a mai napig élő szöveg, élő figurákkal, még most is nagyon hitelesen és gazdagon tudja visszaadni ezt a furcsa, többszörös identitást, melyben létezünk. Ugyanazok a társadalmi kérdések foglalkoztatnak bennünket ma is, mint annak idején. Lehet, hogy ez a vajdasági, avagy a kelet-közép-európai ember adottsága. Amikor azt mondjuk, mennyire szörnyű, hogy ilyen sokan hagyják el az országot, és hogy ez egy új probléma, akkor izgalmas azt látni, hogy a ’60-as, ’70-es években is masszívan jelen volt mindez. Ebben a régióban mi emigránsok vagyunk. Akkor is, ha nem mentünk sehová. Valahogy ez az átmenetiség jellemző erre a régióra. A másik, hogy nyelvileg egészen csodálatos, ahogy Domonkos megalkotja ezeket a figurákat. Mindig nagyon hálás ezt a szellemiséget átemelni a színpadra. Szövegileg kevesebb a Domonkos, egy picit több a saját, de végig az ő szellemiségét követjük. Nagyon fontosnak éreztük, hogy hozzáadó módon tudjuk megfogalmazni saját gondjainkat, azaz a közös problémákat. Izgalmas hetek állnak mögöttünk.

Az előadásban Mészáros Gábor, Kucsov Borisz, Búbos Dávid, Hajdú Tamás m. v., Pálfi Ervin m. v. és Kőműves Noémi m. v. játszik. A dramaturg Oláh Tamás és Mezei Kinga, a díszletet Ondraschek Péter, a jelmezeket Janovics Erika tervezte, a zenét pedig Mezei Szilárd komponálta. Várjuk a bemutatót!

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Domonkos világa a színpadon
Múzsaidéző
  • Csermák Zoltán
  • 2020.08.05.
  • LXXV. évfolyam 32. szám
Facebook

Támogatóink