Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) november 19-ét füstmentes világnappá nyilvánította. Nem véletlenül. A dohányosok ugyanis nemcsak saját egészségüket károsítják, hanem a környezetükét is, hiszen a cigarettafüst a passzív dohányosokat sem kíméli. Immár a legtöbb európai országban életbe lépett az a törvényrendelet, amely megtiltja a nyilvános helyeken való füstölgést. Célja, hogy megóvja a nemdohányzók egészségét.
Miből áll a dohányfüst?
A dohány legjelentősebb káros összetevője a nikotin, mely egyike az ember számára legveszélyesebb mérgeknek. Azonnali hatásként emeli a pulzusszámot, a vérnyomást, szűkíti a bőr ereit, kedvezőtlenül befolyásolja az anyagcsere-folyamatokat, a hormonok és a vitaminok (C, B1, B6) hatásait. A dohányzás számos, akár halálos kimenetelű betegség okozója.
A dohányfüst több száz karcinogén anyagot, vagyis rákkeltő összetevőt tartalmaz, emellett jelentős mértékben kátrányt, mely lerakódik a tüdőn, az érfalakon.
A dohányfüst 4,2%-át kitevő szén-monoxid a vérbe jutva a vörösvértestek oxigént szállító részéhez, a hemoglobinhoz kapcsolódik. Ezzel a vörösvérsejtek 4-7%-át akadályozza az oxigénszállításban, ami a nem dohányzó embernél mért érték 23-szorosa.
Milyen káros hatása van?
A vér oxigéntartalmának csökkenése a test számos szövetének, sejtjének működését károsítja (lassítja a növekedést, a sebgyógyulást, a tápanyagfelvételt), csökkenti a szívizom oxigénellátását, így súlyosbíthatja a koszorúér-betegség tüneteit, gyorsítja az érelmeszesedést.
Egy átlagos dohányos tüdejébe tíz év alatt 1 kg kátrány jut be. Ennek 70%-a lerakódik a tüdőben. Rákkeltő hatását bizonyították. Ingerli a légutakat, köhögést okoz, fokozza a légúti váladék (a köpet) mennyiségét, és károsítja a légutak öntisztulási folyamatait. Emiatt gyakrabban alakulnak ki légúti gyulladásos folyamatok a dohányosokban, akiknek a gyógyulása is elhúzódik. A legtöbb tüdőrákban szenvedő a dohányosok köréből kerül ki.
A passzív dohányosokat sem kíméli
Tévhit, hogy aki nem cigarettázik, az nem szenvedhet a fent említettek egyikében sem. Ha huzamosabb ideig egy légtérben tartózkodik olyannal, aki cigizik, ő maga is megszenvedi a dohányfüst ártalmait. A passzív dohányosoknál (vagyis azoknál, akik nem élnek a cigaretta nyújtotta szenvedéllyel) a leggyakrabban a légutakban és a tüdőben alakulnak ki elváltozások. A légutak belső falát borító sejteknek és mirigyeknek a fentiekben már említett működészavara miatt igen gyakran alakul ki hörghurut, tüdőgyulladás és idült légúti gyulladás. Amellett, hogy gyakori tünet a köhögés és a köpetürítés, igen sokszor — főleg előrehaladott stádiumban — légzészavar jön létre.
Két idült légúti betegség legfőbb oka a dohányzás: az idült hörghuruté és a tüdőtágulásé. E betegségek — különösen, ha érbetegséggel, például szívkoszorúér-elmeszesedéssel járnak együtt — jelentősen növelik a különféle sebészeti beavatkozások, illetve az altatás és a műtét után kialakuló tüdőgyulladás kockázatát. A legjelentősebb kóros elváltozás azonban, melyet a dohányzás okoz, a tüdőrák (a szájüregi és a gégerák szintén gyakori). Kialakulásához két-három évtizedes dohányzó múlt szükséges. Leginkább azokat veszélyezteti, akik fiatalkorban szoktak rá a dohányzásra, és felnőttként is rendszeres dohányosok maradtak. A tüdőrák kialakulásáért 80-90%-ban tehető felelőssé a dohányzás. A nemdohányzókban kialakuló tüdőrák esetében 20-30%-ban a környezeti dohányfüst jelölhető meg kórokként. A tüdőrák kockázata az esetleges leszokás után még 15 évig nagyobb marad, mint a nemdohányzók esetében.
A dohányfüst a passzív dohányosokban hasonló elváltozásokat okozhat. Különösen veszélyes a gyermekekre: fokozza a hirtelen bölcsőhalál (csecsemőhalál), az asztma, a légúti gyulladások (beleértve az idült középfülgyulladás) kockázatát.
Fájó szívvel...
Nem kevésbé jelentős a dohányzásnak a szív- és az érrendszert károsító hatása sem. A dohányzók erei gyorsabban meszesednek, a tünetek az érintett ér elhelyezkedésétől, ellátási területétől függnek. Ha a szív úgynevezett koszorúerei betegednek meg, gyakrabban alakul ki szíveredetű mellkasi fájdalom (angina pectoris) vagy szívinfarktus. A dohányzóknál 45%-kal gyakoribb a végzetes kimenetelű szívinfarktus, mint a nemdohányzók körében.
Noha a női nemi hormonok csökkentik a koszorúér-betegség kockázatát, a dohányzás ezt „sikeresen” semlegesíti. A végtagi erek megbetegedése súlyos keringési károsodást (elhalást) okozhat, az agy ereinek elmeszesedése agyi vérellátási zavarhoz (agyvérzéshez), a szem ereinek betegsége pedig időskori vaksághoz vezethet. A dohányzáson kívül más kockázati tényezők (szívbeteg családtag, elhízás, egészségtelen táplálkozás, magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség, magas vérzsír- és koleszterinszint, nőknél fogamzásgátló tabletta szedése) jelenléte csak növeli a szív megbetegedésének esélyét. A szív- és az érrendszeri betegségek kockázata a dohányzás elhagyása után fokozatosan csökken, 10-15 év múlva e téren már nincs különbség a volt dohányosok és a nemdohányzók között.
A gyomor is veszélyben van
Nem védett a dohányzás káros hatásai ellen a tápcsatorna sem. Dohányzóknál gyakoribb az ajak-, a nyelőcső- és a hasnyálmirigy-daganat. Mivel a nikotin fokozza a gyomorsav termelését és csökkenti a hasnyál savmegkötő képességét, fontos szerepe van a fekélybetegség kialakulásában, rontja a fekély gyógyulási esélyeit. Dohányzóknál súlyosabb szövődmények alakulhatnak ki (vérzés, a gyomorfal átfúródása), és a mai, hatékony fekélyellenes gyógyszerek szedése mellett is lassúbb a gyógyulásuk.
Napjainkban már szinte alig van szükség fekély miatt sebészi beavatkozásra, ám a dohányosok esetében ez koránt sincs így. Ráadásul műtét után a dohányzóknál gyakoribb a fekély kiújulása is, ahogyan a vese és a húgyhólyag daganata is nagyobb eséllyel alakul ki náluk. Olyan már-már „divatosnak” mondható betegségek egyik oka is lehet a dohányzás, mint például a csontritkulás és a combfej pusztulása.
Szülői felelőtlenség
A dohányzásnak igen jelentős károsító hatása van az utódnemzésre is: a férfiaknál korai impotenciát, ondósejtsérülést, -károsodást okozhat (a genetikailag károsodott ivarsejt daganatképződési hajlamot is átörökíthet), dohányzó nők esetében pedig a fogamzás ütközhet nehézségekbe. A helyzet azonban a fogamzás után válik igazán súlyossá: a terhesség alatti dohányzás — legyen az aktív vagy passzív — károsítja a magzatot, amiért a nikotin, a szén-monoxid és a dohányfüstben szintén megtalálható ciánhidrogén tehető felelőssé. Romlik a keringés és a gázcsere a magzatot tápláló érhálózatban. Emiatt nemcsak a magzati halálozás, a spontán vetélés, a koraszülés, a korai csecsemőhalálozás kockázata nő meg, hanem a magzat fejlődése is visszamarad.
A dohányzás okozta nagyszámú betegség világosan megmutatja, hogy ez a szenvedély miért ró olyan jelentős terhet az egészségügyre és közvetve magukra az adófizető állampolgárokra. Cselekednünk kell, hogy visszaszorítsuk a dohányzást, ezáltal pedig megóvjuk a saját és a környezetünkben élők egészségét.
