home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Díszkiadványban a szabadkai Paulinum története
Fehér Márta
2019.07.08.
LXXIV. évf. 27. szám
Díszkiadványban a szabadkai Paulinum története

„Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a gyarapodást adó Isten.” (1kor 3,7)

Június 29-én, szombaton ünnepeltük Szent Péter és Szent Pál vértanú apostolok közös ünnepnapját. Péter az Egyház sziklaalapja. Jézustól kapott hatalmát az oldás és a kötés, illetve a kulcsok jelképezik. Az Úr maga jelölte meg őt a Kéfás (szikla) névvel: „Te Szikla vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18; Mk 3,16; Jn 1,42). Ő Krisztus nyájának a pásztora, őt bízta meg az Úr — miután háromszor kérdezte meg tőle: „Szeretsz-e engem?” — juhai legeltetésével (Jn 21,15—17).

A zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, tudatosan (Fil 3,5; Gal 1,14). A Törvényért és az atyai hagyományokért égő buzgólkodása a keresztények üldözőjévé tette. Jelen volt István vértanú megkövezésekor: a ruhákat őrizte (ApCsel 7,59). Viszont 34 körül a damaszkuszi úton megváltozott az élete: találkozott a Föltámadottal. És mindent elvetett aztán Krisztusért. A Törvénynek, a Törvényhez való hűségnek és a cselekedetekből való megigazulásnak az útja érvényét veszítette számára, arra a meggyőződésre jutott, hogy az ember az üdvösségét csak Istenben találja meg, akinek tökéletes bizalommal ki kell szolgáltatnia magát.

Az óráról, amikor Saulból Pál lett, Szent Lukács ad drámai leírást (ApCsel 9,3—19). Amikor feltűntek Saul előtt Damaszkusz tornyai, az égből egyszerre nagy fényesség vette körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Pál megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” „Jézus vagyok, akit üldözöl. De állj föl, és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.” Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit sem. Saul fölkelt a földről, kinyitotta szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba kézen fogva. Itt három napig imádkozott és töprengett. Akkor az Úr elküldte hozzá Ananiást, és szíve elnyerte a hit ismeretét. Ezután megnyíltak szemei, és látott. A következő szombaton határtalan volt a csodálkozás a damaszkuszi zsinagógában, amikor Saul fölállt, és a farizeus biztos szentírásismeretével bizonyította az elnémult hallgatóság előtt, hogy a Názáreti Jézus valóban a megígért Messiás. Azt is elbeszélte nekik, amit átélt, és elmondta, hogy ő már a Krisztusé. (Forrás: Magyar Kurír)

Január 25-e, Pál megtérésének napja az apostol külön ünnepnapja, aki a szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium védőszentje. „Számunkra a legfontosabb a Suboticán épülő papnevelő intézet. Amit az egyházi évben jelent a most beköszöntő karácsony, azt jelenti a maga nemében és helyén az egyházmegye számára ez az épülő szeminárium. Ki ne érezné át híveink közül ennek az intézetnek a jelentőségét? Nem szükséges külön említenünk, hogy a bácskai papság s velük együtt minden vajdasági lelkipásztor legszebb reménységét képezik az emelkedő falak. Amikor az illetékes hatóságok engedélyt adtak az intézet felépítésére, egész Vajdaság, sőt mondhatjuk egész köztársaságunk katolikus híveit töltötte el örömmel ez a hír, mert Vajdaság sokezer katolikusának ez lesz az egyetlen papnevelő intézete” — így írt a Hitélet 1963 decemberében az épülő papnevelő intézetről, a Paulinumról. Egy reprezentatív kiadvány mutatja be az intézmény múltját a kezdetektől egészen napjainkig, pontosabban 2018-ig, amikor a kötet megjelent az Agapé gondozásában.

— Kiadványunk célja az 55 éves Paulinum gimnázium bemutatása, hogyan és miként működött a megnyitásától, az 1962/63-as iskolaévtől a teljes elismerésig — fogalmazott Miocs József, a Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium igazgatója. — Ez egy díszkiadás, egy reprezentatív mű. A legnagyobb értéke, hogy eredeti okmányokat is bemutat, például az engedélyeket a vatikáni oktatási minisztériumtól, az állami hatóságtól, az akkori Jugoszláviától. A másik értéke pedig, hogy az összes tabló megtalálható benne.

A képekkel gazdagon illusztrált, kétnyelvű — magyar és horvát szövegű — kötet egykori diákok, jelenlegi tanárok visszaemlékezéseivel indít.

„Mit kívánhat egy magamfajta, majd harminc éve a Paulinumban és a Paulinumnak élő pedagógus?

Maradjon ezen az úton: elsődleges célja a (vallási és erkölcsi) nevelés legyen, Isten segítségével padjaiból kerüljön ki minél több olyan tanuló, aki papi pályára lép és jó pap, némelyikük pedig jó püspök lesz. Közösségünknek óriási szüksége van apostoli munkát végzőkre: misézőkre, szentségkiosztókra, hitoktatókra, bűnbocsátókra, betegeket vigasztalókra, és utolsó utunkra felkészítőkre. Szükségünk van áldást osztó, feloldozást adó kezükre, akik ellátnak bennünket a szent útravalóval.” (Dr. Czékus Géza)

„Ha egy szóval kellene ezt megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy a Paulinumnak a nevelést köszönhetem. Abban a korszakomban, amikor talán »elszaladhattak volna velem a lovak«, a Paulinum fogta a gyeplőt. Egyáltalán nem úgy élem meg, hogy fogságban lettem volna, hisz szabadon választottam a középiskolát. Bár éreztem, hogy pap akarok lenni, korlátok, azaz a napi- és házirend nélkül — egyedül — lehet, hogy nem boldogultam volna azon az úton, ami a cél felé vezetett. A Paulinum elöljárói és tanárai segítettek nekem, faragtak és neveltek, hogy hosszú távon is boldog legyek. Megtanítottak együtt élni és dolgozni sok-sok emberrel, ami nélkül az életem önzővé és boldogtalanná vált volna.” (Ft. Utcai Róbert csantavéri plébános)

Elolvashatjuk Matija Zvekanović (Zvekanović Mátyás) püspök levelét, melyet a Szentatyának, XXIII. János pápának írt, korabeli jegyzőkönyvekbe mélyedhetünk bele, például a Szeminárium Tanácsának 1962. május 29-én megtartott gyűléséről készültbe, melyen egyebek között a tanári karról, a szabályzatról, a névválasztásról és a gyerekek elhelyezéséről tárgyaltak a jelenlevők.

A kötetben helyet kapott VI. Pál pápa képe is, az áldás szövegével, melyet a Paulinum épületének megszentelésére küldött 1965. június 30-án:

A Szent Pálnak szentelt új Bácskai Szemináriumot két napon áldott imával szenteljék meg, és ünnepélyesen avassák fel, az elöljárók, tanárok és a növendékek buzgó fohászával: „Így majd az Úrhoz méltón éltek, egésze az ő tetszése szerint, minden jótettben gyümölcsöt hozzatok és az Isten ismeretében gyarapodjatok.” (Kol 1,10) 

Forró imánkkal követjük a nagylelkű kezdetet és az égi kegyelmek bőséges áldása kedvezzen — mindenkinek külön apostoli áldásunkat ajándékozzuk.

Tovább lapozva megismerhetjük a Paulinum kiadványait, bepillantást nyerhetünk abba, mennyi jeles vendéget fogadtak az elmúlt évtizedekben, fotókat láthatunk arról, milyen események kísérték a tanulóéveket, például milyen volt egy tornaóra 1970-ben, egy húsvéti műsor az idősek otthonában, megtekinthetjük az intézmény felújított helyiségeiről készült fényképeket, a szeminárium kápolnájától kezdve a konditermen át a multimediális tanteremig, megismerkedhetünk a 2017/18-as év tantervével, az iskola vezetőségével, tanári karával.

A Paulinum Subotica — Szabadka od 1962. do danas/1962-től napjainkig című könyvben a szerkesztők visszatekintenek az 50. és az 55. évfordulóra, felidézik a 2018. évi iskolanapot és a szeminárium kápolnájának búcsúját, a végén pedig az érettségi tablóképek következnek sorra.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..