Az együtt töltött egy hét alatt a résztvevők kaptak hideget és meleget is — ami az ő esetükben valóban az időjárásra vonatkozott —, hiszen a negyven fokos kánikula után vihar, majd lehűlés következett. A gálaműsor estéjére — igaz, főleg a nézőknél, mert a táncosok kimelegedtek a bemutatott műsor során — előkerültek a pulóverek és a vékonyabb kabátok is. A hőmérséklet-ingadozás és az égiek szeszélyeskedése azonban senki kedvét nem rontotta el, a tábor minden napját kiváló hangulat uralta.

A programban mintegy nyolcvan vajdasági és magyarországi táncos kedvű gyermek és fiatal vett részt, akik Ludasról, Kelebiáról, Törökkanizsáról, Magyarkanizsáról, Csókáról, Kanizsamonostorról, Zentáról, Temerinből, valamint Budapestről és Budakalászról érkeztek. Ez a szám a százat is elérte azokon a napokon, amikor a népes társasághoz csatlakoztak a legkisebbek, akik között voltak óvodások, leendő iskolások és alsósok is. Ők még túl fiatalok ahhoz, hogy a sátortábor lakói legyenek. Látogatásaik során a dél-alföldi tánc alaplépéseit igyekeztek elsajátítani, valamint mondókákat, körjátékokat és népi gyermekjátékokat tanultak. Frissen szerzett tudásukat nagy sikerrel mutatták be a záróünnepségen.

Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei rendezvényen is a néptáncé és a népzenéé volt a főszerep. Gazsó Tibor — Somi és Varga Viola ördöngősfüzesi, Pukli Gabriella és Vörös Árpád bukovinai táncokat tanított, a picinyekkel pedig Jegercsik Erika foglalkozott. A citerások Mihók Attila vezetésével gyakoroltak, a népdaloktatást Tóth Rozália, a csókai Csalogány asszonykórus vezetője és Tóth Katalin vállalta. A felsoroltakon kívül délutánonként kézművesség, este pedig különböző játékok, vetélkedők, illetve táncház várta a fiatalokat. A tevékenységek a csókai egyesület kanizsamonostori épületének a teraszán, a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület székházának a nagytermében, valamint az udvarában felállított sátrakban és a fák árnyékában zajlottak. A napirend valóban zsúfolt volt, fáradtságra azonban senki sem panaszkodott.

A gálaműsoron a csoportok — a korábbi évek hagyományát követve és megtartva — egy népmesébe ágyazva mutatták be mindazt, amit egy hét alatt megtanultak. Miközben a juhászlegény különböző próbatételek árán megszerezte az áhított királykisasszony kezét, bőven adódott alkalom arra, hogy a leányok és a legények táncra perdüljenek. A zenei kíséretet Polyák Dániel, Szabó Ottó és dr. Pece Andor szolgáltatta. Az összeállításban felléptek a citerások is, legvégül pedig a tábor valamennyi résztvevője elénekelte a Magyarok madara és a Diófán csörög a szarka című népdalokat.

Kiss Tóth Erikának, a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület elnökének ez már a tizenegyedik tábora volt. Fő szervezőként megköszönte a szülőknek, hogy ezúttal is bizalmat szavaztak nekik, és felvetette, ne csak zárják a tizenkilencedik tábort, hanem egyben nyissák meg a következőt, vagyis már most kezdjenek el közösen gondolkozni azon, a jövő nyáron miképpen tehetnék még tartalmasabbá és emlékezetesebbé a huszadik tánctábort. Elmondta, vannak olyan résztvevők, akik évről évre visszajárnak, szinte a szemük előtt nőttek fel, fejlődtek, és váltak egyre jobb táncossá. Ez azt bizonyítja, hogy a rendezvény olyasmit tud nyújtani nekik, amit csak ebben a kis, nyugodt falucskában, az itt kialakult barátságok segítségével találnak meg. Az esemény kissé felpezsdíti a település életét is, amelynek sajnos évről évre kevesebb a lakója.

A kanizsamonostori gyermek és ifjúsági tánctábor a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt rendezvénye, létrejöttét a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Csóka Község Önkormányzata, valamint több magánvállalat és személy támogatta.

A szerző és Kiss Tóth Erika felvételei