A digitális analfabetizmus fogalmát ennél valamivel nehezebb definiálni. Az olyan együttes kompetenciák hiányát értjük rajta, amelyek segítségével a felnőtt egyén magabiztosan és hatékonyan tudja használni, felhasználni és kihasználni a digitális eszközök nyújtotta lehetőségeket.

A különféle számítógépes programok, alkalmazások kezeléséhez szükség van bizonyos ismeretekre és készségekre, ezek hiánya jellemzi a digitális analfabétákat. Nem egyszerűen arról van szó, hogy valaki képes-e számítógép segítségével valamilyen munkát végezni, vagy sem, mert fontos szempont, hogy képes-e a rendelkezésre álló digitális eszközök által nyújtotta lehetőségeket olyan módon használni, kihasználni, felhasználni, hogy pozitív hatást érjen el a saját élete, munkája, mások élete, munkája területén. A digitális tudásnak vannak fokozatai. Azt azonban, hogy ki milyen módon határozza meg ezeket a fokozatokat, mindmáig nincsen valamiféle szakmai szempontok alapján lefektetve, így aztán nagyon szubjektív. Ha valaki nem tud bekapcsolni egy számítógépet vagy nem képes használni az internetet, akkor a digitális tudás teljes hiányával van dolgunk. De valóban vita tárgya lehet, hogy mi az a szint, amely alatt digitális analfabetizmusról beszélhetünk.

Szakértők szerint a „digitális nemzedék” szokásai nem minden esetben egyenlőek a valódi írástudással. Becslések szerint 4 millióan lehetnek Szerbiában, tehát minden második polgártársunkra igaz, hogy nem képes a számítógép megfelelő használatára. Ők azok, akik nyilvánvaló hátrányt szenvednek el a munkaerőpiacon, valamint a közösségi kapcsolattartás terén is. A digitális analfabetizmus visszaszorítása az e-kereskedelem és az e-közigazgatás felfutásának is előfeltétele. Ezen a súlyos gondon elsősorban képzési programokkal lehet enyhíteni. A digitális analfabetizmus felszámolásának első lépése azonban a megfelelő infrastruktúra létrehozása. Ha az emberek nem juthatnak gépekhez és hálózatokhoz, hiába minden. A tapasztalatok szerint a felhasználók többsége pontosan meghatározott szándék nélkül, spontán kezdi el használni az online eszközöket.

Az informatika fejlődése olyan gyors, hogy a hétköznapi emberek számára már-már követhetetlen. A munkaerőpiac jelentős része középkorú személyekből áll, és nekik kellene belépniük a digitális korba. Ehhez képest viszont a munkahelyeken sok esetben elavult számítógépeken, régi technológiákkal kénytelenek dolgozni. A mezőgazdaságban is terjed a digitalizáció, a terepi munkavégzést mobil megoldásokkal lehet támogatni. Az informatikus traktorosoké a jövő (user 1.0). A központi beállítás és a szoftver egymaga elvégez mindent. Mindez azonban aggályokat is felvet: több ezer év agrártudását végképp el lehet-e (kell-e) emiatt törölni? 

El kell választani, illetve meg kell különböztetni az internet használatát a digitális analfabetizmus fogalmától. A világháló ugyanis még nem egyenlő a digitális írástudással. Egy friss felmérés szerint országunk lakosságának jelenleg a 80 százaléka netezik, viszont 49 százaléka, tehát a fele, digitális analfabéta. Kormányunk most egy munkacsoportot hozott létre a helyzet felmérésére, illetve a javítására tett javaslatok megfogalmazására. Csak remélhetjük, hogy a munkacsoport tevékenysége nem merül ki egy olyan stratégia kidolgozásában, amelyet aztán senki sem alkalmaz majd a gyakorlatban.

Azt sem szabad elfeledni, hogy a számítógép csak egy eszköz, a kulcs pedig a valódi tanulási folyamatokhoz az oktató. Ha csak a tanítás illusztrálására használja a számítógépet, akkor valójában nem ad át hatékonyan tudást, melyet a digitalizáció terén alkalmazni lehet majd. Amikor a számítógép és az internet használata lép a kreatív pedagógusi erőfeszítések helyébe, nem biztos, hogy a várt eredményt kapjuk.