És térdepeltünk a házi oltár előtt. Mély fájdalom szállt a lelkünkbe. Jézus arcán látni véltem a szenvedést és a hulló könnyét gyémántcseppé válni. Akkor vettem csak észre, hogy nagyinkóm a kezében két tüskés gallyat szorongat. Gyerekfejjel azt értettem meg, hogy a töviskorona Jézus fején nagyon fáj, és nagyinkó is hasonlóan szenved a hallgatásával, mert a tüskés ágak az ő tenyerét is véresre hasították föl. Aztán elmondta azt az imádságot, melyet még édös szülém suttogott, ki tudná megmondani, hány évtizeddel azelőtt

Kakasok szólanak, Máriát kiáltnak:
Kelj fől, Mária, mögfogták Krisztus urunkat,
kínzó házbul kínzó udvarba vitték.
Oszlophon kötötték, dárdát oldalába verték,
töviskoronát a fejébe tötték.
Ahun édös csöpp vére elcsöppent,
az angyalok fölszödték.
Arany tányérba tötték.
Boldogságos Szűz elébe létötték.

Nem tudom, meddig térdeltünk… Nagyinkó könnye pedig csak hullott.

A falióra ketyegése törte meg a csöndet. Később a picinyke angyalok szárnyának a suhogása. És egyre több angyal röppent a szobába. Mosolygósak voltak, hajuk arany és göndör. Slingelt pöndölke volt rajtuk, és lábukon a bőrük oly selymesen rózsaszín, mint a kishúgomé, aki az előző év novemberében született, és ő is egy duruzsoló, pöttömnyi kis lény volt.

Láttam, hogy a pici angyalok nagyinkó tenyerére szállnak, és kilopják belőle a tüskés gallyakat. Aztán a töviskoronát is ügyesen levették Jézus fejéről, valamint a fekete fátylat a két ablak között álló feszületről.

Az angyalok énekeltek. Bimbózó sárga tulipánokat helyeztek a házi oltárra. Ablakot nyitottak, a csipkefüggönyt félrehúzták. A beáramló fény kellemesen simogatta az orcánkat. A csodálkozó szívecskémnek és nagyinkó révülő szemének duruzsoltak Isten angyalai: itt a föltámadás!

Nem is tudtam, kire nézzek az örömtől. Az angyalkák az ég fényes kapuja felé szálltak. Közülük néhány kibontotta fonott kontyát nagyinkónak, aki annyira megszépült, hogy csak a pirospozsgásra sült, köménymagos kalácsai tudtak így mosolyogni. Nagyinkó a haját simítva elmondta, hogy Jézusunk föltámadása az örök életet jelenti, és majd mi is föltámadunk egyszer.

Aztán az angyalok kórusban dicsőítették a Megváltónkat. Közben a kisoroszi Szent Péter és Pál apostolok templomában megszólalt a nagyharang. Így volt ez egykoron Kisoroszon, amikor az én nagyinkóm hallani vélte az égi harsonákat. Keresztet vetett, széttárta a karját, és ezt mondta: dicsértessék a föltámadt Jézus! Dicsértessék az Úr szent neve! Dicsértessék mindörökké az angyalok szent kórusa!