home 2024. április 22., Csilla napja
Online előfizetés
Délvidéken is készül felvidéki drótos tojás
Kónya-Kovács Otília
2020.09.07.
LXXV. évf. 36. szám
Délvidéken is készül felvidéki drótos tojás

Arról, hogy a nagybecskereki Tóthné dr. Glemba Klára kisebbség- és néprajzkutató gyönyörű szép csipketojásokat készít, kedves olvasóink is értesülhettek, két és fél évvel ezelőtt ugyanis szót ejtettünk erről a lapunkban. A tojás misztikuma továbbra is megmaradt, viszont az alkotó áttért egy más módszerre, és immár felvidéki drótos tojásokkal kápráztatja el az érdeklődőket.

* Hogyan kezdtél el ezzel a technikával foglalkozni, mi volt az előzménye?

— Ha nagyon vissza akarok lapozni, akkor a kezdeteket Zentára, a Rozetta Kézműves Műhelybe vezetném vissza, melynek tagja vagyok. A szervezésében számos kiállításon vettem részt. Az elnök asszony, Nagy Abonyi Ágnes, aki nekem nagyon kedves barátném is, addig beszélt, mígnem sikerült rávennie, hogy zsűriztessem az alkotásaimat. Ez azért is volt aktuális, mert éppen akkor a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztálya által kirendelt szakemberek már másodízben zsűriztek Vajdaságban, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében. A Minősítési Szabályzatot böngészve jutottam el ahhoz az ajánláshoz, amelyben a zsűri a technikák alkalmazásánál arra ösztönzi az alkotókat, hogy a felvidéki hegyek falvaiból származó „drótos tótok” által készített technikákat elevenítsék fel. Nekem ez nagy kihívás volt, és eljátszadozva a gondolattal megpróbáltam a drótozást, vagyis elkezdtem megfonni az első libatojásokat.

Klára azt is elmesélte, hogy Zentán találkozott Jókainé Gombosi Beatrixszal, a Hagyományok Háza szakmunkatársával, a népművészet mesterével, aki ott zsűrizett, és felajánlotta a segítségét, szinte lépésről lépésre nyomon követte az alkotásainak menetét, tanácsokkal látta el, melyekre azért is volt nagy szükség, mert erről a módszerről nincs forrás, és még irodalom sincs hozzá.

— Én az interneten böngésztem ki a videókat, illetve fotókat elemeztem, hogy mind élethűbben tudjam visszaadni azokat a motívumokat, amelyeket a valamikori mesteremberek használtak az edények drótozásánál, illetve a tojások mint dísztárgyak készítésénél. Kezdetben Uhljár Mátyásné, a népművészet mestere drótostojás-mintáit vettem alapul, majd A körösvölgyi mesterségek című riportban Bracsay Andrea beszélt erről a technikáról, és a Drótostót című ismeretterjesztő filmben is találkoztam ezzel a különleges tojásdíszítési móddal.


Tóthné dr. Glemba Klára (a szerző felvételei)

* Ha az ember a kezébe vesz egy ilyen alkotást, elcsodálkozik, mert olyan szépséges, és egyáltalán nem könnyű munkát rejt a dróttal körülfont, különféle mintázattal díszített tojás...

— Ez a technika nagyon igénybe veszi a kezet, mondhatnám úgy is, hogy a drót „megeszi” az ujjakon a bőrt, mert egy-egy alkotás elkészítése végére kirongyolódnak az ujjbegyeim, és csak néhány nap ápolás után drótozhatok újra. Alapanyagul a rézdrótot használom, de ezekhez a munkákhoz az ékszerdrótot is lehet alkalmazni. Díszítésül pedig, mert egyik-másik tojáson kipróbáltam, üveggyöngyök kerülhetnek rá. Eddig csak natúr, természetes színű tojásokkal dolgoztam, de így is kikerültek zöldesek, rózsaszínesek a kezeim közül. Nagyon odafigyelek, hogy szép színű tojásokra kerüljön drót, és amikor vásárolom a tojásokat, akkor mindig jól megválogatom őket.

* Mennyi ideig készül egy drótos tojás, mert azt is el kell mondani, hogy a díszítés egy szál drótból áll.

— Régebben rövidebb drótokkal kísérleteztem, kitanultam, miként lehet elrejteni az összeillesztést, hogy kevésbé legyen szembetűnő, de az idők során rájöttem, egy szál drótból sokkal mutatósabb alkotás születhet. Szerintem ha egyfolytában dolgoznék egy ilyen tojáson, biztosan két napba beletelne, de mivel csak munka után, a szabadidőmben van alkalmam alkotni, egy-egy darab több napon át készül. Szerencsére van itthon akkora helyem, hogy letehetem, és amikor újra ráérek, folytatom a megkezdett munkát. Például a tyúktojásokat, mintától függően, 4-5 méter drótból meg lehet csinálni, viszont ha összetettebb a minta, akkor 6-7 méterre van szükségem, de bizony egy-egy libatojás esetében mintegy 12 méternyi drót is szükségeltetik.

* Ezek a tojások már többszöri zsűrizésen is túl vannak. Hány munkád kapott eddig elismerést?

— Az első minősítés Budapesten történt, oda a VMMI munkatársa, Nádi Karolina segítségével tudtam eljuttatni az alkotásokat. Kilenc felvidéki drótos tojást küldtem el, melyek közül mindegyik kapott minősítést. Nyolc hagyományos míves termék, egy pedig hagyományos mesterremek termék minősítést érdemelt ki, és az ezzel járó Páva védjegyet is megkapta. Talán mondanom sem kell, hogy mennyire megörültem ennek az eredménynek, mely még nagyobb kedvet adott a további munkához. Ezt a minősítést követte volna a Hagyományok Házában megrendezett, A tojásírás élő hagyománya című kiállítás, melyen már az én alkotásaim is helyet kaptak volna. Ezt a Tojásdíszítők Egyesülete szervezte a tojásírásnak a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére kerülése alkalmából. A megnyitót március 20-ára tervezték, és a munkákat május 30-áig lehetett volna megtekinteni, de a járvány miatt elmaradt a kiállítás. A Hagyományok Háza is csatlakozott a Maradj otthon! felhíváshoz, és Most van időm alkotni — Több leszel, ha alkotsz címmel pályázatot írt ki a népi kézművesek számára. Iparművészek, családok, de hobbikézművesek is jelentkezhettek. Itt is szerencsét próbáltam, hímes tojás kategóriában, mint nem hivatásos alkotó. Összesen 127 kézművestől 158 pályamunka érkezett, különféle kategóriákban. Az értékelések alapján hímes tojás kategóriában az én felvidéki drótos tojásaimat is díjazták, amiről oklevelet kaptam, illetve a Hagyományok Háza honlapján is bemutatkozhattam. 

Tóthné dr. Glemba Klárától még megtudtam, hogy a beszélgetés pillanatában kilenc felvidéki drótos tojás alkotása, hat tyúk- és három libatojás, a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület XVI. Virágzó Népművészet 2020 elnevezésű pályázatán minősítésre vár a Diósgyőri Népi Kézműves Alkotóházban. Az eredményről szeptember folyamán értesül majd. Egyúttal pedig javában készül a népi iparművészeti alkotások zsűrizésére, melyet úgyszintén Zentán rendeznek meg ez év októberében a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben.

Arról is elmélkedtünk, milyen titokzatos is maga a tojás, meg hogy a mondás — mely szerint egyforma, mint két tojás — mennyire nem igaz, hiszen riportalanyom ezt a drótozás során többször is megtapasztalta. Közben előkerült egy újabb alkotás is, mely készülőben volt, mégpedig egy megpatkolt tojás, melyről Klára elmondta, egy dédelgetett álmának megvalósulása van folyamatban, hiszen kevés hölgynek sikerült eddig ilyet létrehoznia. Ez a munkafolyamat egykoron a kovácsinasok záróvizsgájának számított, de ő ezt célul tűzte ki magának. Amikor a beszélgetés készült, az egyik patkó már a tojáson volt, és a korona egyik része is felkerült rá, de októberig, a zsűrizésre, mindenképp elkészül.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..