Az ünnep ízei és illatai azonban még itt vannak körülöttünk, ezért egy olyan személyt mutatunk be, akinek a megismerésével egy kicsit még karácsonyi hangulatban maradhatunk.    

A nagybecskereki Dorogi Erzsébet több mint huszonöt éve készíti a szebbnél szebb munkáit természetes anyagokból, de még sohasem volt annyi ideje, hogy az otthonának díszítésére is felhasználja őket. A karácsonyi ünnepkör előtti vásárokon, rendezvényeken ugyanis mindig elkeltek az alkotások, ám ezúttal megvalósította a régóta dédelgetett tervét.

Erzsébetnek ezek a kis díszek a régmúlt időket idézik, hiszen a dédanyáink, nagyanyáink egykor ugyancsak olyasmit használtak a karácsonyfa díszítésére, ami éppen a kezük ügyébe került, vagyis főleg természetes anyagokkal ékesítették fel. A csuhémunkáiból összeállított kompozíció mintegy harminc darabot számlál, és egy díszdobozba „beépítve” a Kisjézus születését is megörökítette. Az angyalkák több változatban készültek, de akad mellettük tobozmanó vagy dióhéjba, esetleg mákhéjba rejtett kisbaba is. Mind egyedi alkotás, mert a következő mindig más, mint az elődje, annak ugyanis csak az újításokkal megtoldott, bővített változata lehet. Az előbukkanó ötletek nem hagynak nyugtot az alkotónak, egészen a megvalósításig „kísértenek”. Ha meglát egy dobozkát vagy egy lámpást, azonnal beleképzeli a kis kompozícióját. Szerencsemalacok, tobozon ülő madárkák, hintázó angyalka, lovacska, hóember… És ki gondolná, hogy ezeknél a munkáknál az a legfontosabb, hogy jó szorosan összefogjuk a csuhét. Persze, emellett az sem árt, ha az embernek van némi kézügyessége, kreativitása és fantáziája.

Erzsébet elmondta, manapság nehéz jó minőségű alapanyagot találni, néhány jóbaráttól kapja el a kukoricahéjat, mert egyre kevesebben törik kézzel a kukoricát. A csuhét általában a saját árnyalataiban használja, nem szokta fehéríteni, de ha egy-egy munka megköveteli, befesti a kukorica héját, például a meggy levével vagy hagymateával. A csuhéból készült díszek tartósak, csupán a por az ellenségük. Mivel évente egyszer kerülnek elő, megfelelő helyen tárolva semmi bajuk sem eshet. Ha egyik-másik véletlenül megsérül, egy kis javítás, orvoslás bármikor elvégezhető rajta, csak egy kicsit meg kell vizezni. Erzsébet nagyon büszke a gyümölcsmagokból kreált alkotásaira is, melyek lehetnek fenyődíszek vagy más dolgok, illetve a használati tárgyakat is szebbé teheti velük. Éppen ezért folyamatosan gyűjti a tobozokat, magvakat, különféle terméseket.       

Egy időben a régi, hagyományos munkafolyamatokat örökítette meg, a tanyasi élet mindennapjait. Elkészítette például csuhéból az aratást, a kenyérsütést, a vajköpülést. Van egy nagy alkotása, a tanyamakett, mely körül láthatóak ezek a régi mesterségek, továbbá ott van a gémeskút, az udvaron az állatok — mind-mind csuhéból megformázva. Ennek keres méltó helyet, ahol közszemlére bocsáthatná.

A Muzslyán dolgozó tanítónő elmondta, a gyerekekkel — most elsősei vannak — is szívesen barkácsol, igyekszik átadni nekik a tudását.

A szerző felvételei