— Gyerekkoromban játszótársaim rúgták a labdát, én pedig inkább a porba rajzoltam. Egyik középiskolai tanárom javasolta, hogy mondjam meg édesapámnak, engedjenek továbbtanulni. Édesapám egyetlen gyermeke voltam, 1945-ben válságos időket éltünk, így nem tanulhattam tovább. Örökké rajzoltam, mindig ez volt az álmom, a gyerekkori munkáim még mindig megvannak. Sajnos nem lett belőlem művész, csak egy itthon rajzoló asszony — emlékezett vissza.

Gogolák Etelka

Férjhez menetele után kevesebb ideje jutott kedvenc tevékenységére, özveggyé válása után azonban egyre többet alkotott, köcsögjei, bögréi, vázái rendszeresen megjelentek a környék piacain és vásárjaiban, padlóvázái bejárták Szerbia egész területét.

— Munkáim eljutottak Kínába, Lengyelországba, Németországba, az akkori Csehszlovákiába és Kenyába is, kiállításom azonban csak egy volt, amikor a bajsai tájházban mutatkozhattam be. A rajzolást, festést soha senkitől nem tanultam, úgy látszik, erre születtem. Mindig beleéltem magam a munkámba, a húsvéti tojások készítésekor észre sem vettem, mennyire elmúlt az idő, és hajnalig festettem a virágokat, nyuszikat. Szeretem a tájképeket, életre hívtam a négy évszakot, Szűz Máriát is több üvegre ráfestettem, de a szülőházam és a Krivaja állami birtokon lévő, egykori kastélyt is megörökítettem. A rózsáimra vagyok a legbüszkébb, mindig imádtam őket. Az üvegek és a tojások mellett dísztányérokat, sőt színpadot is festettem, és szívesen festek ma is. Több évvel ezelőtt egy ismerősöm egy pár kis klumpát hozott, melyre vajdasági motívumokat, búzavirágot, pipacsot, kalászt, festettem. Alkotásom Ausztráliába került, óriási örömet szerezve ismerősöm testvérének. Rengeteg tányért festettem, valaha sorban álltak az emberek, akkora volt az érdeklődés a munkáim iránt. Éjszakákon át nem aludtam, de nem bánom, hiszen a festés, a rajzolás akkor is az életem volt — mesélte.

Eti néni megmutatta jelentősebb alkotásait, nagy szeretettel mesélt róluk, ahogy tizenhárom éves dédunokájáról, Gyantár Annáról is, akit Eti néniéhez hasonló tehetséggel áldott meg a sors.