Csodálatos alkotások emlékezetből
Tóth Tibor
2021.06.15.
LXXVI. évf. 23. szám
Csodálatos alkotások emlékezetből

Gyönyörű motívumok, kastélyok, virágok, tájképek elevenednek meg üvegeken a kilencvenéves, bajsai Gogolák Etelka alkotókészségének és tehetségének köszönhetően. Élethű alkotások olajfestékkel festve, emlékezetből. Eti néni korát meghazudtoló lendülettel fest és mesél, elsőként azokról az időkről, amikor először fogott ecsetet a kezébe.

— Gyerekkoromban játszótársaim rúgták a labdát, én pedig inkább a porba rajzoltam. Egyik középiskolai tanárom javasolta, hogy mondjam meg édesapámnak, engedjenek továbbtanulni. Édesapám egyetlen gyermeke voltam, 1945-ben válságos időket éltünk, így nem tanulhattam tovább. Örökké rajzoltam, mindig ez volt az álmom, a gyerekkori munkáim még mindig megvannak. Sajnos nem lett belőlem művész, csak egy itthon rajzoló asszony — emlékezett vissza.


Gogolák Etelka

Férjhez menetele után kevesebb ideje jutott kedvenc tevékenységére, özveggyé válása után azonban egyre többet alkotott, köcsögjei, bögréi, vázái rendszeresen megjelentek a környék piacain és vásárjaiban, padlóvázái bejárták Szerbia egész területét.

— Munkáim eljutottak Kínába, Lengyelországba, Németországba, az akkori Csehszlovákiába és Kenyába is, kiállításom azonban csak egy volt, amikor a bajsai tájházban mutatkozhattam be. A rajzolást, festést soha senkitől nem tanultam, úgy látszik, erre születtem. Mindig beleéltem magam a munkámba, a húsvéti tojások készítésekor észre sem vettem, mennyire elmúlt az idő, és hajnalig festettem a virágokat, nyuszikat. Szeretem a tájképeket, életre hívtam a négy évszakot, Szűz Máriát is több üvegre ráfestettem, de a szülőházam és a Krivaja állami birtokon lévő, egykori kastélyt is megörökítettem. A rózsáimra vagyok a legbüszkébb, mindig imádtam őket. Az üvegek és a tojások mellett dísztányérokat, sőt színpadot is festettem, és szívesen festek ma is. Több évvel ezelőtt egy ismerősöm egy pár kis klumpát hozott, melyre vajdasági motívumokat, búzavirágot, pipacsot, kalászt, festettem. Alkotásom Ausztráliába került, óriási örömet szerezve ismerősöm testvérének. Rengeteg tányért festettem, valaha sorban álltak az emberek, akkora volt az érdeklődés a munkáim iránt. Éjszakákon át nem aludtam, de nem bánom, hiszen a festés, a rajzolás akkor is az életem volt — mesélte.

Eti néni megmutatta jelentősebb alkotásait, nagy szeretettel mesélt róluk, ahogy tizenhárom éves dédunokájáról, Gyantár Annáról is, akit Eti néniéhez hasonló tehetséggel áldott meg a sors.

Fényképezte: Tóth Tibor

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..