keleti egyház már az V. században megülte, és a karácsony, a húsvét és a pünkösd után ezt az ünnepet tekinti az egyik legszentebbnek. A nyugati egyházban azonban összeforrt a nándorfehérvári csata évfordulójával.

A színeváltozást a görög metamorfózis szóval is jelölik. Jézus a Tábor hegyén -- még emberi testében, emberi mivoltában és alakjában -- felragyogott a tanítványok előtt. Megjelent mellette Mózes, valamint Illés, és beszélgettek vele. Péter, Jakab és János apostolok voltak Jézussal a hegyen. Péter felajánlotta, hogy sátrat állít Jézusnak, Mózesnek és Illésnek, ám még ki sem mondta a szavakat, amikor óriási, fényes felhő jelent meg felettük, és hang hallatszott belőle: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” (Mt 17:5) És bár a tanítványok ekkor nagyon megijedtek, arcra borultak, de amikor felnéztek, csak Jézust látták, aki megtiltotta nekik, hogy erről az eseményről bárkinek is szóljanak, „...amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül” (Mt 17:9). Ennek az eseménynek a hatására megvilágosodott számukra Jézus isteni méltósága. Érdekesség, hogy a Szentírás ezt az eseményt nem egy misztikus élményként írja le, hanem egy újabb, a tanítványoknak tett kinyilatkoztatásként említi meg.

A színeváltozás egyik legjelentősebb mozzanata a ragyogó fény és a felhő, amely körülveszi a ragyogó Jézust. A felhő egyébként már az Ószövetségben is megjelenik Isten szent jelenlétének jelképeként. A világosság rózsafüzérének negyedik titka is éppen ez, Krisztus színeváltozása lett („...aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét”).

A keleti egyház már az V. században megülte, és a karácsony, a húsvét, a pünkösd után ezt az ünnepet tekinti a legszentebbnek. A nyugati egyházban az első ezredforduló közeledtével kezdték számon tartani. Krisztus visszatérését 1000-re várták, ezzel hozták összefüggésbe a színeváltozást is. Hivatalos ünneppé viszont csak sokkal később nyilvánította III. Calixtus pápa, annak emlékére, hogy Hunyadi János a keresztes hadat toborzó Kapisztrán Szent János segítségével 1456-ban felszabadította a török ostrom alól Nándorfehérvárt. Ez volt az akkori Magyarország déli végvára. A történelmi győzelmet ugyan 1456. július 22-én aratták a magyarok, de annak híre csak két héttel később, augusztus 6-án érkezett meg a pápai udvarba. A két ünnep tehát összefonódott.

A színeváltozás első ábrázolásai még a VI. századból maradtak fenn, Ravennában és a sínai Szent Katalin-kolostorban mozaikként készültek el. A sínai alakosan mutatja be a színeváltozást, megjelenik rajta a fénysugárban úszó Jézus, a tanítványok, valamint Illés és Mózes is. Ez a mozaik lett a későbbi bizánci képek alapmintája.

REMÉNYIK Sándor