Nemcsak helybeliek, hanem a környező települések (Magyarcsernye, Tóba, Nagykikinda, Torda) fiataljai is szívesen és tömegesen járnak a kisoroszi táborba. De vannak olyan, Vajdaság más településein vagy külföldön élő gyermekek is, akik a nagyszülőknél, rokonságnál töltik ezt a hetet, s így ők is bejelentkeztek a rendezvényre. Többük számára ez az a várva várt esemény, barátkozási és kikapcsolódási lehetőség, ahova eljutnak a nyári szünidőben.

Fotók: Facebook/Torontál Kisorosz

Az öt nap alatt Savanović Erzsébet nagykikindai tanítónő vezetésével dalokat tanultak a jelenlévők — Jó helyen vagyunk itt, Házasodik a tücsök —, a kézműves-foglalkozások közül pedig szinte mindegyiket mindenki kipróbálhatta. A csuhézást is Savanović Erzsébet vezette. A kukorica héjából babát, angyalkát alkottak, de beszélgettek a kukorica előfordulási helyéről, tulajdonságairól, fontosságáról, használatáról, növekedési folyamatáról, sőt, kézbe is vehettek kukoricacsöveket. Akinek kedve volt, le is morzsolhatta. A hímzést a helyi Torontál kézimunkacsoport vezetője, Korom Tímea mutatta be a gyerekeknek, akivel táskákat készítettek. A kisebbek válltáskát, a nagyobbak pedig kézben hordhatót varrtak ki. A gyöngyfűzést Talpai Ildikó tanítónő vezette, aki jelenleg Magyarországon él, de a táborba szívesen visszajár. Angyalkás kulcstartót és pókokat fűztek a színes gyöngyszemekből. A szövést a magyarcsernyei Jónás Marikától leshették el a gyerekek. Színes edényalátéteket készítettek, amiben a fiúk is ügyesen részt vettek. A munkafolyamat nem tűnt nehéznek, csak oda kellett figyelni és kitartónak lenni. A fából készült faragványokat, kekszmintázókat Mester Tibor nagykikindai fafaragó vezetésével vésték és faragták. Aki akarta, be is festhette a kész munkákat. Érdekes módon nemcsak a fiúk, de a lányok is szívesen ragadtak vésőt. Az oktató szerint sokkal ügyesebben is dolgoztak, hiszen sokszor nem az erő, hanem a precizitás, a pontosság a fontosabb. Kormányos Erzsébet, a Torontál Központ fazekasa a gölöncsérezés csínját-bínját mutatta be a gyerekeknek. Az agyagból készült alkotásokat ki is égették a kemencében. A legkisebbek alig várták ezt a programot, mert mindegyikük szeret otthon gyurmázni. Volt olyan délelőtt, amikor mindenki batikolt.

A rekkenő hőség ellen délutánonként fagyival, a tűzoltók által szervezett habpartival és vízfüggönnyel védekeztek.

A délutáni foglalkozást a csapatjátékok követték. Az idén a csapatok egy-egy állatmesecímet választottak, mellyel kapcsolatos feladatokat kellett megoldaniuk (csapathimnusz megírása, meseillusztráció, mese bemutatása stb.), de ügyességi versenyszámokban is részt vettek. A Róka és a Holló, A Hét Kecskegida, A Brémai Muzsikusok, A Pityke és a Kökény, A Tréfás Farkas és A Három Kismalac nevű csapatokat olyan nyolcadikos, illetve középiskolás fiatalok vezették, akik már évek óta részt vesznek e táborban.

A királyhalmi Fodor Mirella kilencedik alkalommal vett részt a táborban, ahol a fafaragás volt a kedvenc foglalkozása. 

— Azért szeretek visszajárni a táborba, mert kedvesek az emberek és érdekesek a feladatok. Az idén is csapatvezető voltam, és a csapatommal az első helyet értük el, aminek nagyon örülök. A legnehezebb feladat a választott mese megtervezése és bemutatása volt.

Az ugyancsak királyhalmi Fodor Noémi szintén kilencszer volt már táborlakó. 

— Nagyon szeretem itt a társaságot, a sok ismerőst. Csoportvezető lettem, és bevallom, kezdetben nehezen ment, hogy elérjem, a gyerekek figyeljenek rám, és mindenki segítsen a csapatfeladatokban, de a végére jól összeszoktunk. Szerintem minden éveben a csapat himnuszának megírása a legnehezebb, de megugrottuk az akadályt. Első helyezést értünk el, nagyon jó érzés volt visszaigazolást kapni, hogy jól oldottam meg a rám bízott feladatot.

A magyarországi Papdi Tamara szerint az idén a csapat fegyelmezése volt a legnehezebb, és betanítani a szerepeket a meséhez, de megbirkóztak vele. A kisoroszi Ert Lea is szeret visszajárni a társaság miatt. Elmondta, a csapatjátékok szórakoztatóak voltak, az akadálypályák tették számukra az eseményt érdekesebbé.     

A Ki mit tud? programon is sokan részt vettek. A megjelentek szavalatokat, vicceket, mondókákat hallhattak magyar és szerb nyelven, népdalokat és popdalokat is, továbbá táncprodukciókat is láthattak. Volt, aki a görkorcsolyatudását mutatta be, más szintetizátoron, citerán játszott.

Talpai Sándor fő szervező, a Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ elnöke pozitívan értékelte az idei rendezvényt. Kiemelte, a létszám arra utal, hogy van igény erre a bánáti táborra. Annak külön örül, hogy több mint 40 hat-, hét- és nyolcéves gyermek jelentkezett. Köszönetet mondott a Magyar Nemzeti Tanácsnak, Nagykikinda Városnak, Kisorosz Helyi Közösségének és a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárságnak a támogatásért. Továbbá háláját fejezte ki azoknak a polgároknak, akik bármilyen módon segítették az esemény sikeres megszervezését, létrehozását.

— Emlékszem, kisdiákként én is ott ültem az oktatók körül, és figyeltem a régi mesterségek rejtelmeit. Akkor még csak helybeli gyerekek voltak a társaim. Milyen jó, hogy most már máshonnan is érkeznek, és lehet ismerkedni, új barátokat szerezni. Később kisegítőként vettem részt a tábor lebonyolításában, néhány éve a szervezők között vagyok egy összeszokott csapat tagjaként. Bár már nem élek Kisoroszon, a tábor örökre belopta magát a szívembe. Örülök, hogy részese lehetek ennek a történésnek.