* Az elektronikus zenéről sokaknak az jut eszébe, hogy technó és DJ. Pedig ez ennél jóval több. Téged mi vitt e szak felé?

— A sulinkról nem sokan hallottak, sőt, amikor beiratkoztam, én sem tudtam, mi vár rám, ott pontosan mit is tanítanak, s igen, akkor még azt hittem, hogy elektronikus zenét fogunk tanulni. Sokan úgy képzelik, hogy órákon írjuk a hiphopbeateket, a tánczenét stb., de ez a szak nem erről szól. Persze a tanárok megengedik, hogy a személyiségünk, a művészi énünk is kibontakozzon, de azért nem csak erről szól. A legtöbb ember azért kezd el ezzel foglalkozni, mert nagyon szereti és érdekli. Vagy, mint jómagam is, egy ideje már aktívan foglalkozik zenével, otthon felvételezget, felfedezi a Cubase-t vagy az Abletont, egyre inkább beleássa magát, zenét ír. Engem valójában az érdekelt, hogy milyen lehetőségek, felfedeznivaló van még az elektronikus zene világában. Tehát magam miatt iratkoztam erre a szakra, és noha sejtettem, hogy nem ebből gazdagszom meg, de kíváncsi voltam, mit lehet ebből még kihozni.

* Hogyan képzeljük el magát a képzést? Milyen szaktantárgyaitok vannak, és mennyire kell ismernie a technikai részt annak, aki jelentkezni szeretne?

— Nagyon széles spektrumú képzettséggel és háttérrel érkező emberek jelentkeznek hozzánk. Van, aki népzenész, a másik hiphop-DJ, a harmadik lakossági DJ vagy az O.Z.O.R.A. Fesztivál rajongója. Nem az a lényeg, hogy ki honnan jön, és mekkora a tudása, hanem hogy milyen ötletet hoz. Ötlet és karakter kell elsősorban. Persze van egy felvételi felmérő is, és zenét is kell küldeni, a tanárok ezek alapján döntik el, kik kerülnek be. A tantárgyak is nagyon sokfélék. Megismerkedünk az elektrotechnikával, alapdolgokkal, azzal, hogy hogyan működnek az áramkörök, hogyan lesznek ebből oszcillátorok, majd szintetizátort készítünk. Márton Péter, az egyik tanárunk és Kelemen Márton évfolyamtársunk szintetizátor- és elektrotechnikai alapokat tanítottak, velük építettem meg én is az első szintetizátoromat. Egyébként nagyon családias az egész, nehéz is elkülöníteni, ki a tanár, ki nem, hiszen van, aki már amikor odakerül, nagyon ért valamihez, így akár tanár is válhat belőle. A tantárgyak között van még stúdiómixing és mastering, produkció, interaktív installáció készítése, audiovizuális projekció, zenetörténelem, elmélet stb. Elég széles spektrumot fed le a szak. És mint minden BSc-szak, itt is az a lényeg, hogy mindenbe beleláss, s el tudd dönteni, mi tetszik leginkább, aztán azt folytathatod. Elindít az úton.

Fotók: Szudy Fanni

* Továbbtanulni Magyarországon is lehet, vagy csak külföldön van mesterszak?

— Nálunk kellett nyílnia mesterszaknak, de nem volt elég jelentkező. Két fő szakvezető tanárunk, Kovács Balázs és Búcsú Bálint szeretnék elindítani, így jövőre, ha elegen lesznek, ez meg is történik. De van Erasmus-programunk is, külföldi, angol nyelvű oktatás is három éven át, valamint levelező szak is, melyet szeretnek, hiszen erre sokan úgy iratkoznak be, hogy már van egy megalapozott életük, dolgoznak, de szeretnének még tanulni. Szóval, egyelőre az a helyzet, hogy ha tovább szeretnél tanulni, akkor külföldre kell menni. Ausztria, Hollandia, Svédország, Anglia, Spanyolország talán a legjobbak. Szonológia, azaz hangtudomány szakok ezek, ahol fizikai megfigyelésekkel, modellezésekkel is foglalkoznak már.

* Téged mi érdekel leginkább? Melyik szegmens?

— Ami a szakunkon megfogott, az az audiovizualizáció. Generatív képvilág. Hogy ez mit takar? Huh, nehéz elmagyarázni, de ez egy olyan digitális képalkotás, amely sztochasztikus számításokon alapul. A képek, melyeket készítek, vagy hang alapján születnek, vagy bizonyos random számok, faktorok szerint. És éppen ez fogott meg az egészben. Szóval először volt a hang, és közben rájöttem, hogyan lehet vizualizálni a hangot. A pulzálásra képet alkotni. Megismerkedtem különféle programokkal, így most leginkább a fényfestés foglalkoztat. Hogy milyen határok léteznek a hangi és a képi világok között, s ezeket hogyan lehet elmosni. A skandinávok nagyon erősek e téren, a svédek, finnek sokat fektetnek ebbe.  

* Az idén egy színházi előadáshoz is csináltatok zenét, a Népkör MMK Fabula Rasa Színjátszó Grund JNS VTZ című darabjához, melyet Nyári Ákos rendezett. Csasznyi Imivel együtt dolgoztatok az előadás zenei világán. Hogyan kezdtetek hozzá?

— Itt a másik énem, a zenei lett megmozgatva. Ez nem veszett ki teljesen, és jónak is gondolom, hogy a kettőt, a zenét és a fényfestést felváltva tudom csinálni. Így remélhetőleg a kiégés veszélye sem fenyeget. Nagyon megörültem ennek a felkérésnek. Ez az első nagyobb lélegzetvételű zenei projektumom. Korábban is alkottam zeneszámokat megrendelésre, de inkább alapokat vagy kisfilmek, reklámok zenei aláfestését. Viszont egészen más tészta egy másfél órás előadás zenei világát elkészíteni. Sok benne a zene, egy zenei narrációra volt szükségük, mely megfesti a hangulatot, körülöleli a sztorit. Mondtam, hogy mivel lesz népzene, kérjük fel Imit is, és Nyári Ákos, aki a darab rendezője, azt mondta, ő is így képzelte. Volt néhány találkozónk, megbeszéltük, mi lesz a zenei íve a darabnak. Bevettük még Németh Dávidot, hogy írjon szövegeket. Dávid egy hiphopbeütésű srác, aki titokban otthon elgitározgat, és nagyon jó szövegeket ír. Az volt az ötletem, hogy a népdalok mellett különféle dedikált szövegek is jelenjenek meg. Iluska temetéséről például, vagy amikor János vitéz a francia király előtt elmeséli élete történetét, azt tegye meg dalban. A történet zenei dramaturgiája úgy alakul, ahogy a történet halad, tehát a világos miliőtől a sötétség felé, majd vissza. Zeneileg ez abból áll, hogy népzenével indul, s a végére elektronikussá válik, közte pedig összemossuk a kettőt. Egy gitárdallam pedig visszatért a végén, amikor Tündérországban vagyunk. Nem sorban haladtunk, én például Iluska temetésével kezdtem, mert szeretem a szomorú számokat, így azt írtam meg elsőnek.

* Milyen volt először a közönség soraiból nézni a már kész előadást a ti zenétekkel?

— Vicces volt, mert őrülten izgultam, pedig már semmi dolgom nem volt, csak hátradőlni. Izgultam, hogy minden jól menjen, hiszen mivel fix kompozíciókról beszélünk, a színészek dinamikája sok mindenen változtathat. A bemutatót néztem, ahol minden nagyon jól jött ki. Olyannyira, hogy a záráshoz, azaz a meghajláshoz írt kódazenének is pontosan akkor lett vége, amikor utoljára meghajoltak. Jó volt visszahallgatni. Persze otthon is sokszor meghallgattam, de egészen más az élmény a közönség reakciójával és jó hangosítással.

* A fúziót említed te is, azaz a műfajok keveredését. Ez a jövő? Mindent feltaláltunk, és már csak keverni tudjuk?

— A műfajok keveredése egy állandó dolog, szóval igen, ez történik most, de a múltban is, ha belegondolsz. A jazz hatott a feketék blueszenéjére, aztán abból alakult ki a rock and roll, és sorolhatnám. Most az történik a zenében, hogy a ’90-es években megjelent elektronikus tánczene stilisztikai elemeit elkezdték átvenni az együttesek. Sok szintetizátort használnak. Mindig az a kérdés, hogy kit mi inspirál. Számomra az etnozene nagy ihletforrás, a környező országok, népek dallamvilága. Elektronikus zenét írok, de sokat merítek a helyi zenéből.

* Mi vár rád még a nyáron fényileg, hangilag?

— Egyelőre a Malomfesztivál alkotótáborában vagyunk, ahol Imivel megint mi vezetjük a zenei tábort rendíthetetlenül. Az idén más a felállás, így mi is másmilyen hozzáállással érkeztünk. A másik projektum a Malomfesztiválon lesz látható, hiszen a Malmot mi fényezzük majd. Ez egy hatalmas munka, s kíváncsi vagyok, hogyan fog működni. Szentpéteri Dórival és Tóth Barnabással fénnyel festjük be a Malom épületét. Hosszú ideje tervezzük, jól át kellett gondolni a kivitelezést is, hogy tökéletesen működjön. A nyárra ez a két projektum van kilátásban, az ősz elég üres, majd csak decemberben lesz néhány fellépésem.