Kastélyok Vajdaságban is vannak, a legtöbbnek azonban a régi fénye mára jócskán megkopott. Kezdenek a feledés homályába veszni, és lassan az enyészet martalékává válnak, ha nem történik valami „csoda”. Október 10-én került a képernyőre a Pannon RTV saját gyártású, Címeres örökség címet viselő hatrészes sorozatának első epizódja. A dokumentumfilm jellegű sorozat vajdasági kastélyokat mutat be. Az ötletgazdával és a szerkesztővel, Loboda Árpáddal beszélgettem, aki elmondta, nemcsak nagyon szereti, de rajong is a történelemért és mindenért, ami a régmúltat idézi.

Fotó: Hodolik Boglárka

— Öt-hat évvel ezelőtt Maráci Barabás Mónika kolléganőm mondta, van egy kis kapacitásunk arra, hogy készítsünk valami szépet, lépjünk ki a napi közügyekes, híradós rutinból. Van ötleted? — én pedig azt válaszoltam, hogy annyi szép kastély van Vajdaságban, talán azokkal lehetne foglalkozni. Bedobtam ezt az ötletet, de jött a COVID, ami mindent lenullázott, senki sehova nem mehetett, a terepi forgatásokat egy időre el kellett felejteni. Az idén tavasszal ismét felmerült az ötlet, de azt mondtam, sajnos nincs rá időm. Aztán azon morfondíroztam, nem szép dolog, én találtam ki, pártolják, és nemet mondok. Úgy döntöttem, próbáljuk meg, és belekezdtem a nézegetésbe. Rengeteg, hatvan—nyolcvan kastély található Vajdaságban, de vannak, amelyekről nem lehet forgatni, mert olyan állapotban sincsenek, hogy néhány követ megmutassunk, vagy magánkézben vannak, és az új tulajdonosok elzárkóznak. Az első évadra — melyre utána tartományi támogatást is nyert a sorozat — hatot választottam ki.

* Miért éppen erre a hatra esett a választás?

— Két elgondolásom volt, az egyik, hogy ne legyen túlságosan messze, ne töltsük fél napunkat azzal, hogy utazunk Szerémségbe vagy Dél-Bánátba, mert ott is vannak kastélyok. Olyan kastélyokat is szerettem volna megmutatni, amelyek még jó állapotban vannak, el lehet menni, meg lehet nézni, meg lehet csodálni, hogy száz-kétszáz évvel ezelőtt micsoda dolgokat építettek, mekkora értéket képviselnek, és ezeknek mi, vajdaságiak vagyunk kollektíven az örökösei. A másik kategóriába tartoznak azok, amelyeknek „még nem késő”, de rossz állapotban vannak, sürgősen kellene rajtuk segíteni. Éppen ezért nem ártana elhinteni a köztudatban, melyek azok az épületek, amelyeknek sürgősen felújításra van szükségük. Különben a vandálok elhordják, az időjárás megteszi a hatását, éppen ezért meg kell mutatni, mi van akkor, ha nem vigyázunk rájuk. A harmadik csoportba a romok tartoznak, melyekbe akárki akármekkora pénzt fektetne, már nem lehetne helyrehozni. Nem szabad megengedni, hogy azok a szép, impozáns objektumok, amelyek, mondjuk, Csókán vagy Nagybecskereken vannak, és még tartják magukat, olyan sorsra jussanak, mint a Fernbach-kastély Babapusztán vagy az Engelman-kastély Buránysor mellett. Ha nem is felújítani, de vigyáznunk kell rájuk. Eddig öt részt forgattunk le, a hatodikkal még tartozom. Először Horgosra, a Kárász-kastélyba mentünk, utána Topolyára a Kray-kastélyba, melyet mindenki úgy ismer, mint a topolyai múzeum épülete, utána következett a Fernbach-kastély Babapusztán, Csókán a Marczibányi—Léderer-kastély, majd a Schulpe-kastély Törökkanizsán, és próbáljuk még beszervezni a már említett Engelman-kastély romjait.

Fotók: Pannon RTV

* Milyen koncepció alapján mutatják be a kiválasztott kastélyokat?

— Ez nagyon nehéz és hálátlan dolog. Olyan helytörténészeket, szakértőket kerestem fel, akik ismerik ezeknek a családoknak a történetét, és el tudják mondani az 1600—1700-as évektől kezdve. Mondjuk, hogy a Krayiak hogyan kerültek Topolyára, mi volt az ő történetük, mert minket ugyan a kastélyok érdekelnek, de a családok nélkül ezeket lehetetlen bemutatni. Azért hálátlan feladat, mert mindig ki kell vágni bizonyos dolgokat, melyek valakit talán nagyon érdekelnek, ezért ilyenkor mérlegelni kell, hogy a történet kerek maradjon, de mégis nézhető. Nem azt mondom, hogy szórakoztató, mert nem az a cél. Inkább gondolatébresztő és érdekfeszítő legyen a történet, melyen végigmegyünk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy elmondják a szakértőink, honnan jött a család, hogyan indult az építkezés, ki építette a kastélyt, milyen volt annak idején. Ahol tudunk, természetesen használunk archív, korabeli felvételeket az építőkről, ősökről, de a modern technikával is megmutatjuk a mai állapotot. Ha valakinek felcsigázza az érdeklődését, nyugodtan elmehet, és megnézheti saját szemével, hogy milyenek ezek az épületek.

* Csak kívülről lehet megnézni a kastélyokat, vagy be is lehet menni?

— Esete válogatja. Mondjuk, a Kárász-kastély magánterület, csak kívülről tekinthető meg. A Kray-kastély egy községi intézmény, nyugodtan el lehet menni, megnézni a tárlatokat, kiállításokat, illetve magát az épületet is. A Fernbach-kastély valójában senkié, és ez volt az átka, a pusztulásának az oka, hogy senki sem vigyázott rá. Ahogy a szakértők mondták, a vandáloktól a migránsokig mindenki odament és pusztította. Mivel van egy hatalmas tornya, felmerül a kérdés, miért van erre szükség egy alföldi kastély esetében — ez kiderül a sorozatból. Azért mentünk, hogy megmutassuk, és a nézők láthassák, milyen az az épület. Lehet, a csókaiak sem tudják, milyen most az épület belső tere, ahova harminc-negyven évvel ezelőtt be lehetett menni, és a negyven év mit tett azzal a csodálatos épülettel.

* Két epizód már lement, milyenek a visszajelzések?

— Hagyom egy kicsit leülepedni, hogy mindenki átgondolja. Én nagyon pozitívan próbáltam beállítani a dolgokat. Mondjuk, a csókai Marczibányi—Léderer-kastély jelenleg egy cég ingatlana, és sokat kellett győzködnöm a tulajdonost — aki egy csődeljárás alatt lévő vállalatot vásárolt meg, és ezzel együtt járt a kastély is —, hogy nem akarok ujjal mutogatni rá, hogy az ő dolga lenne felújítani az épületet. Ez bizonyára súlyos összegeket emésztene fel, és ne úgy csapódjon le a közvéleményben, hogy az a cég a hibás, hiszen reálisan nézve nincs kapacitása, pénze, és nem is az ő dolga, hogy ezt megcsinálja. Vegyesek a visszajelzések, mert ez egy vegyes téma, mindenkiben egy kicsit keserű érzést kelt. Nem egy gyönyörű palicsi víztoronyról van szó, melyre jó ránézni, és az embert a büszkeség tölti el, hanem eleinkek a dicső múltjáról, mely így vagy úgy a történelem folyamán változott.

* Milyen a gyártási munka folyamata?

— Két operatőrrel dolgozom, akik több személy közül kerültek ki. Kiemelném Szalai Adriánt, Szarapka Szabolcsot és Raffai Csabát, ők felelősek a képekért, drónokért, illetve a két vágót, Igumanović Alent és Zelić Krisztiánt, ők a posztprodukciót csinálják. Ez egy nagyon hosszú folyamat, nem olyan, mint egy híradó, mely egy óra alatt elkészül. 6—8 óra a forgatás, először felvesszük a szinkront a szakértőkkel, a nyilatkozatokat, utána statikus képeket gyártunk, majd mozgóképeket, és drónozunk. Ezt a hatalmas mennyiségű nyersanyagot 15 órán át vágjuk, hogy minden a helyére kerüljön.

Egy-egy epizód körülbelül 25 percig tart, minden második csütörtökön 21 órától látható a Pannon TV műsorán.