home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Bűnbeesés
Huzsvár József
2014.03.12.
LXIX. évf. 11. szám
Bűnbeesés

A hetvenes évek végén, egy, a mostanihoz hasonló enyhe télen, amikor már nagyon mocorgott bennem a pecázhatnék, körüljártam a környék összes vizét csalihalak ügyében. Akkor még nem lehetett válogatni az üzletekben a kisebb-nagyobb kárászok közül, hanem apróhálóval vagy úszós horgászbottal felszerelkezve fésültük át a Ludas körüli helyeket, a kelebiai kis kanálist meg minden más nedvesebb pocsolyát.

Leginkább eredménytelenül, ha azonban mégis sikerült néhány nyamvadt keszeget merítenünk, eltitkoltuk a helyet, mivel a horgásztársak napok alatt kiürítették volna. Már majdnem belenyugodtam a napi soros kudarcba, amikor hirtelen jött ötletként kikocsikáztam a kaponyai völgyben csordogáló kis árokhoz. Végighálóztam a barnás vizet, mígnem az egyik nádcsomó alól négy darab arasznyi küszt merítettem ki.

Hétvégéig csak egy napig kellett őket életben tartani, aztán már repültek is be a zobnaticai tavon lévő kedvenc süllőtartásomba. Annak idején ez a víz igazán jól el volt látva ragadozó hallal. A célhalak természetesen az egy-két kilós süllők voltak, mivel azonban a csukák is előszeretettel tépkedték meg szerelésünket, kevlár előkére kellett kötni a horgunkat. A kisebb babahalakra koppanós húzással jó porciós sügérek raboltak rá.

A topolyai egyesület halőrei nemcsak tessék–lássék módon őrözték a tavat, hanem állandó parti és vízi jelenlétükkel. Nem volt olyan nap, hogy a legváratlanabb időpontokban ki ne surrantak volna könnyű csónakjukkal a ködös nádfal mögül. Engedélyeket ellenőriztek, botokat számoltak, és a haltartókba is belekukkantottak. Ott nem méreten aluli halat kerestek, mivel az nem is volt a tóban, hanem a megengedett kvótán felülieket vadászták, és büntették is a delikvenseket könyörtelenül.

Ilyen fogós vízre mentem én nagy optimistán a négy nyamvadt küszömmel. Az első pirkadat piros csíkja alá dobva csobbant az első szerelék a süllőtartást alkotó, kopaszon meredező ágak mellé. Egy kis cincálással helyre tettem a csalihalat, majd magasra állítva a botot, szerelni kezdtem a másik pálcát is. Mielőtt felnyársaltam volna a rangsorba illő küszt, a bevetett bot nagyot görbült, és már jött is kifelé az első süllő. Rövid idő alatt ugyanott fogtam meg a másodikat is. Mivel már csak két csalihalacskám volt, egy bottal horgásztam végig a nem egészen két órát. A harmadik kapásra már csuka jött, de csak éppen méretes. A kis hal, igaz, összerágva, még a szájában fityegett. Kimentve a csukafogak rengetegéből, félretettem későbbre. A kis csukát jó csere céljából visszadobtam, ezt a vizek szelleme értékelte, mivel az utolsó, addigi legkisebb küszömre egy két kilón felüli zöld mundérost küldött. Nemigen volt kedvem otthagyni a terített asztalt, ezért a megsanyargatott, parton száradó csalihalat felszeltem, és jobb híján ezt kínáltam fel. Egy kis rezdülés után, boton koppant a jó hasasra engedett karika egy negyedkilós pompás mintázatú sügér támadása eredményeképp. A felezett filé megmaradt darabját horogra húzva, még fogtam egy majdnem fekete, sörösüveg nagyságú öreg törpeharcsát, és ezzel véget is ért a kora tavaszi varázslat.

Összecsomagoltam, a zsákmányt a vödörbe téve még megcsodáltam, és elindultam hazafelé. A városba érve munkálkodott bennem a kisördög, meg kellett mutatnom a fogást Bandi mesternek, állandó horgászcimborámnak. Kollégámat kicsöngettem a lakásból, és megmutattam neki az aznapi fogást, majd rövid hol-mikor-mire tájékoztatás után hazamentem.

Másnap, vasárnap lévén nem keltem korán, még ágyban ért mesterem telefonhívása. Az történt, hogy előző nap még kiugrott kishalért, és vasárnap reggel ő is elment a tóra pecázni. Pitymallatkor meg is fogta az első süllőt, éppen haltartójába helyezte, amikor a halőr csónakja elécsusszant a félhomályból. A fogás felőli érdeklődésre barátom elújságolta a süllőt, mire a hivatalos szerv elővette vastag „büntiblokkját”, és felírta a feljelentés dátumát, azaz március 1-jét. Mivel aznaptól lépett életbe a süllőtilalom, még az akkori viszonyokhoz képest is súlyos összeggel csapolta meg horgásztársam pecakeretét.

Visszajátszva az eseményeket én is könnyen hasonlóan végezhettem volna, hiszen előző napi csukafogásom bőven a tilalmon belül volt, ezért akkortól kezdve mindig kiplakátozom a garázsajtóm belsejére a tilalmi időket, nehogy én is eldicsekedjek a halőröknek a tiltott zsákmánnyal.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..