A nagybecskereki egyházmegyében december 8-án zárult a területén bejegyzett templomok és imaházak évi rendszerességgel ismétlődő búcsús ünnepe. Történik mindez a Béga és a Tisza, a néhai két legmagyarabb folyam torkolatvidékén, a néhai Torontál és Bács-Bodrog vármegyék egymásra találásának határtelepülésén. Az egyházmegye déli esperességéhez tartozó Ópáva plébániájának perlaszvárosi (Perlez) fíliájában.
Perlasz(város) helyén egykor egy Szige nevű falu állt, a település közelében pedig egy, Sáncnak nevezett erődítményt is emeltek. Mint ismeretes, az új helység arról a bizonyos Gróf Perlasról, a temesvári kincstári tartományi igazgatóság elnökéről kapta nevét, aki 1752 után a Sáncz alján új helységet is telepített. Előbb a Tisza—Maros vidéki ortodox szerbeket, majd a katolikus hitvallású németeket hívta a grániczra. Ez utóbbiakhoz 1760-ban a horvátok is csatlakoztak. Miképpen azt az egyházmegye 2011-ben kiadott Schematismus Statusque Dioecesis Zrenianensis című névtár- és évkönyvének szerkesztői is feljegyzik, a község plébániáját 1770-ben alapítják, katolikus templomát pedig 1777-ben építik kincstári költségen. Egyébként ettől az évtől kezdve az egyházi anyakönyvek is fellelhetőek benne.
Eredetileg Szent Maximillián volt a védszentje a templomnak, melyet 1804-ben Remetei Kőszeghy László, az akkori csanádi megyés püspök külön rendelettel a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása névvel tituláz. Noha az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban Perlasz és környéke véres hadszínteret töltött be, továbbá a hadak vonulásának következtében a templom is jelentősen megrongálódott, az objektum felújítására mégsem kellett túl sokat várni. Volt és maradt akkoron kellő hívője, aki tudta és merte is vállalni a megújuló építkezést. Sajnos, a második világégés után először a németek, majd a múlt század vérgőzös kilencvenes éveiben a horvát ajkú hívek is szétszóródtak e tájról. Napjainkban a maroknyi perlasz(város)i horvát és magyar ajkú katolikusok közössége alig száz lelket számlál, msgr. Fiser János pancsovai, illetve az oldallagosan jelen lévő ft. Lulić Franjo titeli plébánosok által pásztorolva.