A jeruzsálemi hagyomány szerint Szűz Mária születésének helye a Bethesda fürdő közelében található, édesanyja, Szent Anna tiszteletére emeltek itt templomot az V. században, ennek felszentelése történt szeptember 8-án, és emlékére ünneplik Mária születését is éppen ekkor.

Számos hagyomány és népszokás tartozik nemcsak ehhez az ünnephez, hanem a Nagyboldogasszony és a Kisboldogasszony közötti időszakhoz is. Ilyenkor kezdődött például a dióverés, és úgy tartották, hogy a kotlóst is ilyenkor a legjobb ráültetni a tojásokra. Sok helyütt ez volt az az időszak, amikor kiszellőztették a dunnákat, az ágyneműt, és elkészítették télire a házat. Kisboldogasszony napjának hajnalát általában a szabadban töltötték sokan, a néphagyomány szerint ugyanis a felkelő Napban az arra érdemesek megláthatták a kisded Szűz Máriát a bölcsőben. Éppen emiatt volt szokás szitán vagy rostán át nézni a napot is. Kisboldogasszony napja a dologtiltó napok közé tartozott. Tilos volt fonni és egyéb, ház körüli, nagy munkákat végezni.

fotó: Szalai Attila

A népi megfigyelés szerint a régóta gyülekező fecskék szeptember 8-án végképp útra kelnek, hogy tavaszig melegebb égtájakon találjanak maguknak otthont. Éppen ezért emlegetik gyakran Mária ünnepét Fecskehajtó Kisasszony napjaként is. Őseink szerint ez a nap jelképezte a nyár végét, és az ősz kezdetét. Úgy tartották, hogy ekkor adódik az utolsó esély az őszi búza elvetésére azoknak, akik még nem végeztek vele.

Szegeden úgy vélekedtek a II. világháború előtti időszakig, hogy a paprikaszedést ilyenkor ildomos elkezdeni. Ha hosszú, meleg ősz volt, szép, mélypiros színű paprikákat függeszthettek az emberek az eresz alá. Azóta azonban az éghajlati változások miatt ez a hagyomány is feledésbe merült lassacskán, hiszen a nyarak egyre forróbbak, és a paprikaszedéshez már augusztus elején-közepén hozzá kell látniuk a gazdáknak.

Szent II. János Pál pápa a következőképp fejezte ki gondolatait az ünnep kapcsán:

„Ma, szeptember 8-án tartjuk a Boldogságos Szűz Mária születésének liturgikus ünnepét, aki az egész világ megváltásának hajnala és reménye. Ez a Mária-ünnep mélyen gyökerezik a hívők szívében és áhítatában […], mert tudatában vannak annak, hogy az ő születésével vették kezdetüket Isten tervében azok az üdvözítő események, amelyek aztán oly szoros kapcsolatot teremtettek Mária és az ő Fia között.”

Örvendezzünk tehát, ahogy megemlékezünk Megváltónk Anyjáról. Ahogy Damjáni Szent Péter mondotta: Valóban, ha Salamon és vele együtt egész Izrael népe a templom felszentelését oly bőséges és fényűző áldozattal ünnepelte meg, milyen és mennyi örömöt hoz majd Szűz Mária születése a keresztényeknek? Mert az ő méhébe, mint a legszentebb templomba, szállt le Isten a saját személyében, hogy emberi alakot nyerjen, és látható formában lakozzék kegyesen az emberek között.

A gyermek Máriának ajánljuk hát ma alázatos imádságunkat a világért és az Egyházért.

(Forrás: Magyar Kurír, keresztenyelet.hu, A Szentek élete)