Nagy Anna óvónő december óta nyugdíjas. A közös ünnepi ebéd előtt Nusi nevelő néni időt szakított, s örömmel válaszolt néhány kérdésemre.

* Miért éppen ez a hivatás állt közel a szívéhez? Mi tetszett benne?

— Nagyon korán, még az általános iskolában, alsós koromban eldöntöttem, ha nagy leszek, gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Másként akartam a gyerekekhez viszonyulni, mint ahogy én tapasztaltam az akkori oktatásban, nevelésben. Régen nem ültek le annyit a gyerekkel foglalkozni, beszélgetni — igaz, sokkal több csöppség is volt a csoportokban, osztályokban. Nekem ez a törődés, figyelem hiányzott, s eldöntöttem, hogy én másként szeretném csinálni. Elég félénk gyerek voltam. A szüleim egyszerű emberek voltak, földművescsaládból származom. Hálás vagyok nekik, amiért mindenben támogattak. Kilencedik, tizedik osztály után Újvidékre iratkoztam a Pedagógiai Akadémiára. A főiskola befejezése után hazakerültem Magyarcsernyére, de nem kaptam mindjárt munkát. Férjhez mentem, gyerekeim születtek. A fiam hétéves volt, a lányom meg tizenegy, amikor elkezdtem dolgozni. Én akkor negyvenéves körül voltam. Gyerekként azt tapasztaltam otthon, hogy szép szóval, szeretettel kell nevelni a gyerekeket. Ez volt az én hozzáállásom is a munkaéveim alatt. Sohasem szerettem büntetni a kicsiket, a kiabálás sem volt az én stílusom. Mindig adtam nekik lehetőséget, szabad választást. Ha például nem akart játszani, vagy félénk gyerek volt, akkor kapott tőlem üres lapot, hogy rajzolhasson. Úgy éreztem, a kicsik így könnyebben felszabadulnak, erőltetni semmit sem szerettem. A rossz körülmények között élő gyerekeket is hangosan s többször is megdicsértem, hogy a többiek is hallják. Így talán könnyebben befogadták őket. Azt próbáltam elérni, hogy senkit se közösítsenek ki.

Nusi óvó néni a volt ovisaival

* Milyen pozitív, illetve negatív tényezőket emelne ki a hivatásából?

— Összesen huszonnyolc évet dolgoztam, és csak a jót tudom kiemelni. Nyugodt munkahelyem volt, én alakítottam ki a munkakörülményeinket, azaz a foglalkozószobában nem lihegett a főnök a hátam mögött, és nem parancsolgatott, hogy így csináld, úgy csináld. Jól éreztem magam a gyerekekkel, jó volt, amikor körbeálltunk, megfogtuk egymás kezét, és közösen énekeltünk, mondókáztunk. Vagy amikor képzőművészetből olyan jó rajzok, alkotások születtek, hogy én is együtt örültem, lelkesedtem velük. Tudtam örülni a munkájuknak, büszke voltam az eredményeikre. Amióta nem járok dolgozni, a gyerekek nagyon hiányoznak, főleg az őszinte megnyilvánulásaik. A férjemet sajnos ápolni kell otthon, úgyhogy ez lefoglalja az egész napomat. A második félév kezdése volt nehéz, mert sokszor hiányérzetem támadt. Nem kellett az óvodába mennem, úgy éreztem, nincs már feladatom. De beletörődtem, hogy ennek így kell lennie.

* Kinek ajánlja ezt a hivatást?

— Aki kreatív, türelmes. És nagyon fontos, hogy le tudjunk ereszkedni a gyerekek szintjére. Én sokszor leguggoltam hozzájuk, hogy ne föntről nézzek le rájuk, meglegyen a szemkontaktus. Nem esett nehezemre az sem, hogy ölembe vegyem őket. Soha nem pusziltam meg őket, mert azt túl bensőségesnek véltem. De ha valakin láttam, hogy szomorú, vagy el volt keseredve, rosszul érezte magát, akkor megsimogattam, az ölembe vettem. A gyerekek mindig is igényelték a figyelmet. Sokat beszélgettem velük, szerettem nekik mesét felolvasni. Az élményeiket előszeretettel mesélték, főleg a nagy ovisok. Az jó, ha az óvó néninek megnyílnak. Volt, amikor már alig várták, hogy elmesélhessék, mi történt velük előző nap. Ezeket az emlékeket, pillanatokat sohasem tudom elfelejteni.

Nusi nevelő nénit a volt ovisai, akikkel decemberig foglalkozott, egy csokor virággal és a következő versikével lepték meg:

Mint kertész a virágait

gondozza és neveli,

úgy becéznek, óvnak engem

óvó néni szemei.

A virág az illatával

mondja azt, hogy: köszönöm.

Én meg a sok jót a szívem

melegével köszönöm.

Nagy Anna az iskola és az óvoda munkaközösségétől karosszéket kapott ajándékba. Kollégái ezzel is sok pihenést kívántak neki. Hozzátették azt is, hogy a székben nagyon kényelmesen lehet könyvet, meséket olvasni. Ami gondolatban bármikor visszarepítheti az óvodai időszakba.

Bacsik Attila felvételei