Az idén nyáron két hétvégén is a Queené volt a főszerep Szegeden. A Dóm tér közönsége ez alatt az idő alatt élvezhette az együttes megunhatatlan, örökzöld slágereit. A Szegedi Szabadtéri Játékok ugyanis a nagyszerű Queen-musicalt, a We Will Rock Yout tűzte repertoárra.

A Queen (zene és dalszöveg) és Ben Elton (történet és szövegkönyv) közös produkcióját tavaly mutatták be először Magyarországon, Simon Edit producer és a PS produkció jóvoltából. A rendező Cornelius Baltus, a koreográfus Túri Lajos Péter, a pazar jelmezek, a smink és a díszlet Kentaurnak köszönhető, a dalokat Miklós Tibor fordította magyarra. Összesen huszonnégy Queen-szerzemény csendül fel az előadásban, köztük a jól ismert Radio Ga Ga, Bohemian Rhapsody, We Are The Champions, a David Bowie-val közös, nagy sikerű Under Pressure és természetesen a címadó dal is.

A Bohémek csoportja

A történet a távoli 2300-as években játszódik, amikor a bolygót már nem Földnek, hanem iPlanetnek nevezik, és a globalizáció teljes egészében meghódította. A Ga Ga világot a Globalsoft uralja, élén a kíméletlen Killer Queennel (Sári Éva) és segítőjével, Khashoggi parancsnokkal (Egyházi Géza). Az igazi élő zene kihalt, a hangszereket betiltották, a fiatalok ugyanazt a filmet nézik, ugyanazt a gépzenét hallgatják. Ugyanúgy öltözködnek, sőt ugyanazt is gondolják. Nincs helye az egyéni véleménynek, kreativitásnak, stílusnak, szabad akaratnak. Néhány fiatal próbál kitörni ebből a rá erőltetett műanyag világból. Igazi, élő rockzenét akarnak, hangszereket és szabad gondolkodást. Bár nem teljesen értik, mi az a rock and roll érzés, mégis benne van a tudatukban, ez az, ami nekik kell. Régi sztárokról nevezték el magukat, mint például Britney Spears (Baksa András), Ozzy Osbourne (Veres Mónika Nika), Tina Turner (Pethő Dorottya). A hatalom azonban keményen átmossa az agyát minden ellenállónak, akit elkapnak.

Killer Queen (Sári Éva) és Khashoggi (Egyházi Géza)

Az előadás a Radio Ga Ga című számmal kezdődik, mely kiválóan alkalmas ennek az agymosott világnak a bemutatására. A dal magyar fordításban csendül fel, ami elsőre szokatlan egy olyan slágernél, melyet mindenki fejből tud, a magyarosítás azonban nem akasztja meg a történetet, hanem inkább még gördülékenyebbé teszi, kiegészíti a prózai szöveget. Ahogy haladtunk előre az eseményekben, egyre inkább hozzászoktam a magyar változathoz, és amikor felcsendült egy-egy ismert Queen-akkord, kíváncsian vártam hozzá az átdolgozott szöveget. A darab bővelkedik kétértelmű viccekben és gegekben. Ezek jókora részét a szabadon élő, magát Bohémeknek nevező csoport zsebeli be, melyhez a két lázadó főhős (később szerelmes) csatlakozik. A Bohémek főhadiszállása az egykori Hard Rock Café, ahol nagyszámú relikviát őrizgetnek, melyek többségéről azt sem tudják, micsoda. Hiszen a jövő világában már ismeretlen a videokazetta vagy a papíralapú magazin. Mégis érzik, valami fontos szerepük lehet. Nagy Bohemian Rhapsody-rajongóként külön tetszett a két főszereplő neve: Galileo Figaro (Szemenyei János) és Scaramouche (Stéphanie Schlesser), mely kifejezések az említett dalban hangzanak el.

Galileo Figaro (Szemenyei János) és Scaramouche (Stéphanie Schlesser)

Apropó Stéphanie Schlesser! A francia musicalénekesnőnek ismét sikerült elfeledtetnie a közönséggel, hogy nem magyar anyanyelvű színész. Az egy dolog, hogy a magyar dalokat betanulta, de a prózai szöveget is olyan hangsúlyozással és érzelmi töltettel adta elő, amelyben minden a helyén volt.

A szegedi közönség egy dinamikus, pörgős produkciót láthatott, melynek minden lépését alaposan megtervezték. A tömegjelenetek látványosak, a tánckar szinte egyszerre is lélegzik, nem csak lép. A díszlet kettőssége is abszolút átjön. A Killer Queen rémisztő, robotszerű fellegvára, valamint a Bohémek lepusztult szálláshelye a Queen és a rock jeleivel telegraffitizett falaival. A steampunkjelmezek azonban számomra eléggé távol állnak a rockzenétől és -életérzéstől, de mivel a történet a jövőben játszódik, így talán érthető ez a futurisztikus vonal. Továbbá egy kissé ijesztőnek és ismerősnek hat már most a fiatalok egyformán csak az internethez kapcsolódó látványa. Egyfajta görbe tükröt véltem felfedezni a darabban, mely azt sugallja, hogy nem kellene eddig eljutnunk a valóságban.

Talán azok sem csalódtak, akik arra számítottak, hogy egy életrajzi előadást fognak látni, hiszen az örökzöld slágereket — ha egy kicsit másként is, de — mindenki megkapta a háttérben a zenekartól. A végén pedig volt öngyújtó helyett modernül telefonnal való világítás a We Are The Championsre, valamint lábdob és taps a felcsendülő We Will Rock Youra. Mint egy igazi rockkoncerten.

Képek forrása: www.wwry.hu és Szegedi Szabadtéri Játékok