Hitelt vesznek fel, hogy abból vegyenek ingatlant, otthagyják a munkájukat, hogy vállalkozásba kezdjenek, amibe tönkremennek, eladják a földet vagy családi örökséget, és olyan dolgokba fektetik, amelyek gyorsan elértéktelenednek. Olyan bizonytalan időket élünk, hogy ha valaki most azt mondja, tuti befektetési tippjei vannak, csakis szélhámosnak nézhetjük. Másrészt valamihez vagy valakihez mégis igazodni kellene. Egy viszonylag új tudományág — a kognitív pszichológia — kutatásainak eredményei talán segítenek jobban megérteni a dolgokat.

Az emberek mentális keretekben, úgynevezett sémákban rendezik az információkat. A séma rendszerezi és magában foglalja az egyén világról alkotott tudását. Ha az új információ nem illeszkedik a sémába, akkor torzítás lép fel, melynek során az egyének megváltoztatnak, kihagynak, illetve betoldanak egyes elemeket a történetbe a kultúrájukkal, valamint az egyéni tapasztalataikkal összhangban. Kísérletekkel megállapították, hogy ugyanez a folyamat játszódik le, amikor az egyik ember a másiknak elmond egy történetet.

A kognitív pszichológia — az elnevezés a latin cognitio (megismerés) szóból ered — a kísérleti pszichológia vezető irányzata volt a XX. század második felében. Az emberi megismerés vizsgálatát állította a kísérletezés előterébe, a belső modellek, a reprezentációk kialakulásának és irányító szerepének törvényeivel. Fő kutatási témái az észlelés, figyelem, emlékezés, gondolkodás, nyelv, döntések vizsgálata. Fő kutatási módszere pedig a válaszidők és a hibázások elemzése pontosan ellenőrzött kísérleti helyzetekben. Ez ma kiegészül az agyi kiváltott elektromos válaszok és az agyi képalkotó módszerek használatával, valamint az agysérült betegek teljesítményzavarainak értelmezésével. A megismerés szakaszait egy közös folyamat részeiként kezeli az információfeldolgozási felfogás, mely szerint a külvilágból érkező ingerek egyre elvontabb leképezéseket hoznak létre fejünkben.

A csordaszellemként ismert effektus az élet minden területén, így a pénzügyi döntésekben is felismerhető. A befektetési döntéseinktől való félelem, ezen belül különösen a veszteség- és kockázatkerülés miatt általában sokkal értékesebbnek látjuk azokat a lehetőségeket, amelyeket mások is annak tartanak. Így alakul ki a csordaszellem, vagyis hogy az emberek tömegesen egyforma, egy irányba ható döntéseket hoznak. A másokhoz való igazodást persze nemcsak pszichológiai motivációk serkentik, hanem a vagyonkezelők ügyfeleinek az elvárásai, valamint az a megfigyelés is, hogy a befektetési szakemberek nagy része még a piaci átlagot elérő hozamokat sem produkál, így aztán az a legbiztosabb, ha legalább az átlag elérését célozza meg.

A világ dolgai gyakran nehezen érthetőek. Annak érdekében, hogy mégis megértsük őket, illetve hogy leküzdjük a megértés nehézségei miatti félelmet, a dolgokat gyakran megpróbáljuk leegyszerűsíteni magunkban. A pénzügyi döntéseinket tekintve ez annyit tesz, hogy kevés — és ami még rosszabb, sokszor éppen a lényeget nélkülöző — információ alapján hozunk döntéseket. Egy–egy hitelfelvétel vagy más meghatározó lépés sok esetben csupán annak nyomán születik meg, hogy mások is azt teszik. Ebből a leegyszerűsítésből aztán számtalan egyedi rossz döntés és sajnos szintén sok tartósan rögződő félreértés következik.

Most, amikor ilyen turbulens időket élünk, különösen fontos, hogy helyes befektetési, pénzügyi döntéseket hozzunk. Helyességük azonban csak idővel, bizonyos fejlemények bekövetkezte vagy elmaradása után derül ki. Minden esetben figyelembe kell venni, hogy nem biztos, hogy mindig az a helyes, amit a legtöbben tesznek.