Az első utca jobbra, majd csak egyenesen, és meglátják a gyönyörű miniállatkertet — hangzott az útbaigazítás, és valóban, az aszfaltcsíkot földút váltotta, mi pedig begördültünk a farm elé, ahol éppen akkor engedték ki a lovakat a Betlehem-pusztára.

Egy-két fotó a pusztán tovatűnő lovakról, majd még néhány a felszabadultan szaladgáló szamarakról. Csodálkozás a madárcsicsergésben, állatsimogatás, a házőrző szeretgetése, ámulás-bámulás, hogy mennyi minden van itt, holott ekkor még csak a farm kínálatának nagyon kis hányadát láttuk. A nyárfa virága hópehelyként hullik ránk, de bennünket ez nem zavar, és Sövényházi Lászlóval, a farm tulajdonosával leülünk a többfajta libával és kacsával teli karám előtti padra. Beszélgetés közben egy-egy virág az orrunkat csiklandozza, de mi csak jót mosolygunk, hiszen a természet teszi a dolgát.

— A faluban levő házam gazdasági udvara és istállói, melyekben libák, kacsák, papagájok, lovak, galambok, birkák és bikák éltek, már kicsinek bizonyultak, így 2000 januárjában elhatároztam, hogy megveszem a falu végén, a Betlehem-puszta bejáratánál fekvő tanyát. A fejőstehenek és a birkák számára több istállót építettünk, bokszokat létesítettünk, így a jószágok megfelelő körülmények között hozhatták világra utódaikat. Évekig több mint száz fejőstehenem volt, naponta 800 liter tejet adtak. A szabadkai tejgyár eladása és a külföldi tej hazai piacon való megjelenése után azonban gondok merültek fel. Kénytelen voltam tízesével csökkenteni a fejőstehén-állományt, 2018 végére egy sem maradt. Több mint 200 birkát tartok, valamint 150 bárányom is van. Az irántuk való kereslet igen gyenge, még úgy is, hogy az eladási ár 270-ről 250 dinárra csökkent. Régen 100 birkából kényelmesen meg lehetett élni, ma már 200-ból sem lehet. A gyapjú és az istállótrágya után sem kapkodnak, csak a bárányt lehet időnként eladni — sorolja Sövényházi gazda.

A tenyésztők élete sem fenékig tejfel, ennek ellenére a gazda foglalkozik az állataival, hiszen nagyon szereti őket. Már mutatja is a közelmúltban született, igazi ritkaságnak számító tarka lámát, az utódokat szintén gyakran világra hozó dámszarvasokat, az aprócska shetlandi pónilovakat, a muflonokat, a búr kecskéket. A félig nyúlhoz, félig őzhöz hasonlító patagóniai nyulak szintén ritkaságszámba mennek, akárcsak a 40 cm magas törpebirkák. A kengurunak párt szeretne találni a gazda, viszont nem egy fillérbe kerül áthozni a Hollandiából Magyarországra kerülő állatokat, köztük a kengurut. A fácánok melletti ketrecben mosómedve pislog ránk, mely jelenleg négy kis mosóbocsot nevel. A piciket nem láthatjuk, így odébbállunk, ahol a fekete hattyúkból, ásóludakból, ausztrál tyúkludakból álló társaság agresszívabb része nem nézte jó szemmel kíváncsi tekintetünket. Ellenben a holland tarka birka, a magyar racka juh és a kameruni törpekecske már barátságosan közelítenek felénk, csak akkor csalódnak egy picit, amikor rájönnek, hogy nem az ebédjüket hoztuk. A jaguár kedvenc eledele, az örvös disznó is megtalálható a tanyán. Szerencsére itt biztonságban érezheti magát, különben lehet, mi sem sétálnánk ilyen nyugodtan a csodálatos állatok között. Házi bivaly, alpaka — melynek gyapjúja a legértékesebb és a legfinomabb tapintású a világon —, szomáliai birkák — melyek nyaktól felfelé barna színűek, a testüket pedig fehér szőr borítja —, Egyiptom egykori jelképe, a Watusi és a Sanga marha… ezek mind a farm állatvilágát gazdagítják. Az osztrák haflingi és a lipicai lovak, valamint az Appaloosa kanca és csődör is otthon érzik magukat a farmon. Az Ausztráliában őshonos emu is a lakók közé tartozik. Érdekes, hogy ennek a futómadárnak a kakasa ötvenöt napig ül a kikelésre váró tojásokon, közben pedig semmilyen táplálékot és vizet nem fogyaszt, így testtömege egyharmadát elveszíti. Az emu mellett a nandu él, majd a jávorantilop és a csókai cigája birka következik a sorban. A mesterséges tavon indiai, kanadai és hawaii ludak, récék, vadkacsák úszkálnak kecsesen, miközben a színes énekesmadarak és a tarka tollú papagájok rikoltozásukkal gondoskodnak számukra „díszkíséretről”.

— A gazdaság fenntartása rengeteg munkát igényel. Amíg tehénállományt is tartottam, hét munkás dolgozott nálam, most összesen négyen vagyunk. A farmon dolgozó munkások külföldre távoztak. Az itt született állatokat egyre nehezebb eladni, nem sok haszon valósítható meg. Az ide kilátogató vendégeinknek teljesen ingyen mutatjuk meg a tanyát, az állatkertet, sőt még lovagolhatnak és kocsikázhatnak is. A közelmúltban tóthfalui és kárpátaljai diákokat láttunk vendégül. Mindent önerőből valósítunk meg, támogatást nem kapunk. Rengeteg táplálék fogy: hetente 500 kg kenyeret adunk az állatoknak, naponta pedig 100 kg kukoricát és több mint 10 bála herét esznek meg. Addig csinálom, amíg meg tudom őket etetni. A tanya épületének tetőszerkezetét meg kellene javítani, és szálláshelyeket alakíthatnánk ki. Több kisebb-nagyobb rendezvénynek adunk otthont, a nyáron az Innovációs Központ tanyanapot rendez nálunk. Szeretnék annyi profitot termelni, amennyiből nyugodtan megélhetnék. Ez az egyik tervem. Emellett kapucinusmajmot szeretnék hozni, valamint az ígéretek szerint hamarosan tevék is gazdagítják az állatkertet.

Az állatkert és a tanya ingyen látogatható, a gazda senkivel sem fizettet belépőt. Viszont önkéntes adományt és mindennemű segítséget elfogad, hiszen László célja, hogy az állatok megfelelő körülmények között, nélkülözést nem ismerve éljék napjaikat. Aki támogatni szeretné a tanyán élő állatokat, az hívja a 063/733-79-06-os telefonszámot.

Még több kép!▼