Az egész egy basszusalappal indult. Akkoriban Billie-nek volt egy stúdiósarka a szobájában, a szülei házában, és a tesójának is volt egy. Egy nap Billie egy őrült basszusalapot játszott le, amibe belerengett a ház. A tesója felfigyelt erre, és megjegyezte, hogy nagyon jól hangzik, de egy kicsit finomítani kellene rajta, hogy ne legyen kaotikus. Így született meg a dal outrója, azaz a vége. Ezt az egészet egy lábcintányérral egészítették ki, valamint Billie nevetésével. Ez is egy véletlen volt, az énekesnő nevetett, a tesója felvette, majd millió kompresszoron engedte át, mire egy démoni effekt lett belőle. Az összhang elképesztő lett, ennek ellenére a mű egy évet csak állt a „polcon”.

Egy év múlva elkezdtek egy basszusline-on dolgozni, melyhez egy ritmus párosult. Érdekes, hogy Billie a basszusvonalat hallva mindig dúdolgatta azt, amit a tesója utólag mindig kivett, míg egyszer arra gondoltak, mi lenne, ha benne maradna. Így született meg a jellegzetes hümmögős/basszusos intró, melyet ma már az egész világ ismer. Ez már kész volt, jöhetett a vokál, mely állítólag egy örökkévalóságig tartott. Egyszerűen azért, mert az egyik szabályuk az, hogy digitálisan nem javítanak az éneken, a másik az, hogy bár úgy tűnik, a szöveg suttogva van, igazából egy tizenhárom sávos, összetett harmónia. Egy zeneszámban fontos még a hook (rövid, fülbemászó dallam, mely „beakad” a fülünkbe vagy az agyunkba, és sokáig nem tudjuk eltávolítani onnan) szerepe is. A mi dalunkban ez akkor következik be, amikor Billie kimondja, hogy I’m a bad guy. Az alapelképzelés és a melódia már megvolt, de valamivel fel szerették volna dobni, és a véletlen egészen Ausztráliában talált rájuk. Billie és az anyukája éppen úton voltak, és egy nap hazafelé sétáltak, vissza a hotelbe. Az út menti villanyrendőr az a fajta volt, amelynek meg kell nyomni a gombját ahhoz, hogy egy idő múlva zöldre váltson. Ilyet már mi is láttunk. A meglepetés viszont az volt, hogy amint regisztrálta a rendszer, hogy valaki át szeretne kelni az úton, egy ritmust kezdett el sugározni, melynek végén egy hirtelen váltással egy még izgalmasabb ritmusra váltott át. Billie-nek ez annyira megtetszett, hogy rögtön felvette a telefonjára. Hazavitte, a testvére feldolgozta, így ha figyelmesen megfigyeljük a dal hook részét, akkor a cintányér mellett hallhatunk benne egy ausztrál villanyrendőrt is.

Ezzel megszületett a szerzemény összes eleme, már csak össze kellett rakni, ami szintén nem egy egyszerű dolog. Ez már Finneas dolga szokott lenni, de mivel ő perfekcionista, mindig talál egy részt, melyet Billie-nek újra kell vennie. Az énekesnő szerint számára ez a legidegesítőbb időszak. Egyszerűen azért, mert ilyenkor rendszerint azt gondolja, hogy az ő része már le van tudva, ám a tesója mindig előáll egy új problémával.

Ennek a hozzáállásnak viszont az az eredménye, hogy olyan dalok kerülnek ki a kezeik közül, mint a Bad Guy, mely egy gigaméretű világsláger lett. Billie-t azóta nagyon felkapták, és ő maga is egy szupersztár lett, aki azóta is ontja a slágereket.

Képek: dailymail.co.uk és refinery29.com