Biciklizés az esőben

Biciklizés az esőben

Szakadt az eső nagyszombaton este, amikor kiléptünk a barátok templomából. Vannak olyan teljes pillanatok az életben — s a szabadkai ferenceseknél töltött húsvéti vigília utáni ilyen volt —, amelyeket egy óriási zuhé sem tud elrontani.

Egyébként is azt szoktam mondani, hogy ha hidegből/esőből/forróságból tart hazafelé az ember, és meleg/száraz/hűvös otthon várja, felesleges sopánkodni. (Igazából mindig az.) Ezen a gyönyörűséges estén is előkerültek az esőkabátok a vászonszatyorból, a gyerek belebújt a láthatósági mellénybe, felkerült a bokapánt, a biciklire a lámpák, és irány haza. Nem állítom, hogy kellemes volt a kétkerekűn, de azért ennél szörnyűbb dolgokat is el tudok képzelni... A kályhában pattogó tűz és a levendula-citromfű tea ígérete felülmúlhatatlan.

De! Mi járhat annak az autósnak a fejében, aki végigszáguldja a Čarnojević utcát, s a viszonylag keskeny úttest közepén a megengedett sebességet jócskán meghaladva elsuhan? Két-három ilyen, rohanok, és akkor sem lassítok, ha látlak találkozásunk akadt a hazaúton, pedig néhány száz méter után letértünk a mellékutcákba. A nadrágunk csuromvíz lett, a cipőnk úszott, és nem az esőtől, hanem a ránk csapott óriástócsák fel-, majd visszahulló milliónyi csöppjétől. Otthon meleg volt, a tea finom, a cipő és a nadrág másnapra megszáradt, visszapihent az ünnep öröme a lelkünkbe.

Azt olvasom, hogy április 3-án életbe léptek a közlekedésbiztonsági törvény elfogadott módosításai, és szigorúbb büntetésekkel kell számolni. 10 000 dináros pénzbírság jár, ha valaki elmulasztja bekapcsolni a biztonsági övet, és pénzbüntetésre nem váltható, 30-tól 60 napos elzárás, ha valaki erőszakosan hajt — vagyis átlépi a záróvonalat („telt vonalat”), a piros jelzésen kétszer vagy többször áthajt kevesebb mint tíz perc alatt, vagy a véralkoholszintje meghaladja a 2 ezreléket. Azt ígérik, a közlekedési rendőrök az ellenőrzések során minden megállított sofőrt alkoholtesztnek vetnek alá. Az illetékesek szerint a szigor meghozza az eredményt, és az utak biztonságosabbak lesznek...

Megrögzött biciklisként mindenesetre várom azt a pillanatot, amikor már attól sem kell rettegni, hogy az út mentén leparkolt autóból úgy lépnek ki, hogy nem néznek szét, és a váratlanul nyíló ajtó közeléből az utolsó pillanatban rántjuk el a kormányt, majd ettől a hirtelen kanyartól a mögöttünk haladó autó elé ugrunk ki. S szeretnék már a kevés szabadkai kerékpárúton úgy közlekedni, hogy attól sem tartok, mikor lép le egy gyalogos elém úgy, hogy szét sem néz, aztán a fékhangra meglepődik, jé, egy biciklis a kerékpárúton...

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Biciklizés az esőben
Heti Jegyzet
Biciklizés az esőben
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink