Bérmálkozásra készülve

Bérmálkozásra készülve

A szabadkai kertvárosi templomban pünkösdkor tizenegy fiatal részesül a bérmálás szentségében, mely növeli a keresztségben kapott kegyelmet: erősebben egyesít Krisztussal, tökéletesebbé teszi kapcsolatunkat az egyházzal, megadja nekünk a Szentlélek sajátos erejét, hogy Krisztus igazi tanúiként terjesszük és védelmezzük a hitet, bátran megvalljuk Krisztus nevét, és soha többé ne érezzünk szégyent a kereszt miatt.

Bölcsesség, értelem, jótanács, tudomány, lelki erősség, jámborság, istenfélelem — ezeket az ajándékokat a Szentlélek adja nekünk a bérmálás szentségében.

Másfél héttel a nagy nap előtt vizsgáztatta a keresztény nagykorúságra készülő fiatalokat Szakály József, a Jézus, a munkás templom plébánosa. Amíg mi az atyával beszélgettünk, addig a fiúk és a lányok még egyszer átismételték a tanultakat: a miatyánkot, az üdvözlégyet, a hiszekegyet, a tízparancsolatot… Tavaly október óta készülnek a nagy napra, már csak a szóbeli vizsga teljesítése maradt hátra.

— Két része van a bérmálási vizsgának, az egyik részben a tudást ellenőrizzük, alapdolgokról kell számot adniuk. A másik része inkább a lelki életet próbálja „leellenőrizni”. Egész évben azon igyekeztünk, hogy megértsék a gyerekek, mit is tesz a lelki élet a kötelezettségek szintjén: hogy templomba járok, megtartom a fontosabb ünnepeket. Ők már elmúltak tizennégy évesek, így rájuk már a hústilalmi rendelkezések kötelezők. Mit jelent az, hogy én böjtölök? Nem csak egyszerűen diétázom, hanem egy nagyon komoly hagyományt folytatok, ennek őrzője vagyok. Mit jelent az, hogy az imádságokat tudom? Hiszen az imádságok ismerete nélkül nem lehet valaki katolikus ember. Ha nem tud katolikus módon köszönni, nem lehet katolikus ember. Ha nem tudja a tízparancsolatot, mely alapja a mi hitbéli és erkölcsi életünknek, akkor hogyan fog hozzá igazodni? — sorolta az atya, hogy miért és mit kell tudniuk a bérmálkozás előtt állóknak. Azt is elmondja, hogy akár sokkal többen is lehetnének a bérmálkozók, hiszen majdnem négyszer ennyi nyolcadikosuk van, azok azonban, akik vállalták a szentség felvételét, elkötelezettek.

— Az évszázadok alatt a beavató szentségek közül ez az egy, a bérmálás, mintha kivált volna, és az újkortól, a tridenti zsinattól kezdődően inkább egyfajta nagykorúsító szentséggé kezd válni, a legutóbbi, XX. századi reform óta pedig ténylegesen úgy tekintünk rá, mint a beavató szentségek egyikére, de mégis a keresztény nagykorúság szentségére. Elválasztva szolgáltatjuk ki, nem úgy, mint a kezdet kezdetén, amikor a keresztelések alkalmával bérmáltunk, és rögtön áldoztattunk embereket. Az ortodox egyház mind a mai napig ezt a gyakorlatot folytatja. Ha felnőtteket keresztelünk, akkor nálunk sem választható el. Iskoláskorban viszont arra próbáljuk helyezni a hangsúlyt, hogy az önálló keresztény életre neveljük a gyerekeket. Azt szoktam mondani nekik, hogy a Szentlélek nem tesz bölccsé, ha egyébként nem tanulok. Ha soha nem hallottam az Úr Jézusról, akkor a Szentlélek csak a bérmálástól kezdődően nem tesz engem azonnal úgy prófétává, hogy én legyek Szent Pál apostol utódja… Hanem meg kell tanulnom az Úr Jézushoz való tartozásnak a mibenlétét, és ebben fog engem a Szentlélek csodálatos módon megerősíteni akkor, ha én bérmálkozom. Az Úr Jézus azt mondja: eszetekbe juttat mindent, amit tanítottam nektek (Jn 14, 26). Ha nem tanított volna semmit, akkor mit juttasson eszünkbe? S azt is meg kell tanulniuk, hogy mi az egyházhoz tartozás fontossága: hogy ő egy olyan közösségnek a tagja, amely közösség magát Krisztust reprezentálja ebben a világban. Nagyon nagy feladatot bíz rá az egyház, számít rá, úgy, mint egy vallását élő fiatalra, aki tudatosan dönt az Úr Jézus mellett.

Kérdésemre a plébános azt is elmondta, nemcsak a fiatalokat, hanem szüleiket is felkészítik a nagy napra, s arra is emlékeztetnek, hogy bár a bérmálkozóknak nincs egyenruhájuk, mint az elsőáldozó gyerekeknek, a nap nem a parádézásról szól.

— A bérmálkozónak legfőképp a lelkét kell kitisztítania arra, hogy fogadjon valakit. Utána pedig legyen egy vendégség is, mert mi bácskaiak vagyunk, és a bácskai nép vendégszeretete világhírű. Az nem lehet, hogy ne tanulják meg ők is, hogy terített asztal mellett is ünnepelni kell! 

* Megmarad-e a fiatalok kapcsolata az egyházzal a bérmálkozás után is? A középiskola hatalmas választóvonal, emellett sokan máshol folytatják tanulmányaikat.

— Azokat, akik egy kicsit elkötelezettebbek, nem veszítjük teljesen el. Hála Istennek, ha itt a közeli középiskolákat nézzük, a szegedieket, a vajdaságiakat, az egyházmegye már mindenhol megszervezte a hitoktatást, és mindenhol vannak jó próbálkozások. A diákoktól is függ, hogy ezt az elköteleződést szeretnék-e folytatni. Lehetőségeik vannak, hiszen több találkozót szervezünk a fiataloknak — most volt éppen egy ministránstalálkozó Temerinben, minden évben van Doroszlón a búcsú előtt egy nagy ifjúsági találkozó, s minden adventben és nagyböjtben is szervezünk egyházmegyei programot a fiataloknak. Ezeken 100-120, néha 200 fiatal is összegyűlik. Ha azt nézzük, hogy kamaszok, ez a szám nagyon biztató tud lenni! 

* Ön is izgul bérmálás előtt?

— Nagyon! Nem tud rutinná válni, főleg, amikor ismerem a gyerekeket! Ezt a generációt már én készítettem elsőáldozásra is, azóta ismerem őket, láttam, hogyan nőttek fel, azt a hitbéli fejlődést, az esetleges kríziseket, amelyeken átmentek, úgyhogy nagyon izgulok értük, és azért imádkozom, hogy az az elköteleződés, a nyitottság az Úr Jézus felé, amely most — különböző fokon, de — megvan bennük, később igazi, gyümölcsöző keresztény életet hozzon nekik!

Három bérmálkozásra készülő nyolcadikossal is beszélgettem, Német Anettet, Ország Albertot és Hén Benjamint kérdeztem felkészülésről, elköteleződésről.

— Izgulok egy kicsit a vizsga előtt, a hiszekegytől tartok a legjobban, az a leghosszabb és talán a legnehezebb. A misén másokkal mondjuk, ezért ha véletlenül elfelejted, nem hallatszik, ha te éppen nem mondod… — meséli Anett. — Anyukám vasárnaponként dolgozik, ezért nem tud járni szentmisére, igazából a szüleim nem templomba járók, viszont én meg az öcsém, aki most volt elsőáldozó, minden vasárnap elmegyünk szentmisére. Az én bérma-keresztanyukám meg -apukám nagyon vallásos emberek, éppen azért választottam őket, hogy támogatni tudjanak a vallásos életemben. A bérma-keresztanyukám hitoktató, a férje pedig diakónus. Most már nem izgulok, viszont megnyugvás számomra, hogy majd magam mögött tudhatom a teszteket meg a vizsgákat. Várom, hogy végre keresztény nagykorúvá váljak, és ha nem is minden vasárnap, de gyakran járok majd szentmisére a jövőben is.

— Otthon sokat beszélgetünk a bérmálkozásról, anya és apa biztosan itt lesz vasárnap, meg a bérmaszülők, akikhez kötődöm, jó fejek — kezdi Albert a nagy nappal kapcsolatos tervek ismertetését, és rögtön meg is kérdezem, a plébános is jó fej-e.

— A plébános is jó fej, nem is szigorú — veszi át a szót Benjamin.

— Szigorú, de korrekt — egészíti ki Albert.

— Megmondja, hogy mit kell megtanulni, és nem kér se sokat, se keveset, hanem éppen eleget, amennyit kell is tudnunk — részletezi Benjamin, majd jön a legnehezebben megválaszolandó kérdés: mit jelent számukra a bérmálkozás? Némi gondolkodás után érkeznek is a válaszok:

— Még jobban oda kell figyelni, hogy még jobban hívőként éljél, és hogy… —kezdi Benjamin.

— …példamutató keresztény legyél — fejezi be a mondatot Albert.

— Minél jobban kövesd Jézus tanítását. Biztos, hogy nem lehet teljesen betartani, de ezért van a gyónás is — fűzte hozzá Benjamin, és hozzáteszi, hogy a bérmálkozás után is járni fog templomba vasárnaponként.

— Nekem ez nagyon fontos, és boldog vagyok, hogy van rá lehetőségem. A többi nyolcadikos, aki nem vállalta a bérmálkozást, azért nincs itt velünk, mert ezt nem veszi komolyan. Engem büszkeséggel tölt el, és boldoggá tesz.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Bérmálkozásra készülve
Képmás
Facebook

Támogatóink