Annyit azonban elértek, hogy olyan keretek közé szorították az ország mozgásterét, amelyek továbbra sem teszik lehetővé egy modern nyugati típusú demokratikus államszerkezet kialakítását. Az az alkotmány, amely egykor és manapság is Koszovóval kapcsolatos hamis víziókkal kezdődik és kis túlzással zárul is, tulajdonképpen évekre, évtizedekre befagyasztja vagy megakadályozza egy egészséges alkotmányos társadalmi modell kialakulását. Néhány éve örömmel konstatálták az alkotmány kidolgozói azt az illúziót, hogy Szerbia meg kívánja őrizni területi egységét, egyúttal a tőle elszakadni kívánó Koszovó az ország szerves része. Maga az alkotmányról szóló referendum is meglehetősen gyanús körülmények között zajlott le — mivel a referendum érvényességéhez szükséges ötven százalék pontosan a szavazás utolsó perceiben alakult ki. Azóta semmit sem változott a helyzet, sőt a jelenlegi politikai erőviszonyok inkább a további alkotmányos visszarendeződés lehetőségét hordozzák magukban.

Erőltetett központosítás

Amint napirendre került az alkotmány módosításának, illetve egy új alkotmány kidolgozásának az ügye, egyesek azon nyomban hiú ábrándokat próbálnak kergetni. Ábrándozás egy modern és valódi vajdasági autonómiáról. Az alapprobléma természetesen az, hogy a szerb alkotmány a valóságtól elrugaszkodott, alapvető geopolitikai, gazdaságpolitikai vagy jogi tényeket, illetve tényezőket figyelmen kívül hagyó, összefüggéstelen törvények és törvénymódosítások sokasága. A szétzilált jogrendszert egy stabil tényező tartja össze hosszú-hosszú ideje, mégpedig a  kierőszakolt centralizáció. Olyannyira szűk keretek közé szorít, illetve pórázon tart, hogy tulajdonképpen elszívja a levegőt a társadalom java részétől. A politikai elit által mesterségesen generált béklyók egyre kilátástalanabb jövőképet vetítenek elénk. Azzal lehet vitatkozni, hogy ezek a jelzők kissé túlzóak az alkotmány alapszövegét illetően, de az alkotmányértelmezés és a politikai cselekedetek sokasága éve óta pontosan a fentiekben vázolt képet mutatják.

Elvárások és félreértelmezések

Jelen esetben sincs szó alkotmányos szemléletváltásról, az Európai Unió illetékesei csupán a szokásos köreiket futják, azaz a jogrendszer rendbetételét kérik egy csatlakozni vágyó országtól. A fő elvárás egy független, elfogulatlan, igazságos, hatékony, a szakmaiság magaslatán álló igazságszolgáltatás létrehozása volna. Az ezeken az alappilléreken felépített stratégiát az EU pénzügyileg is hajlandó támogatni. Összegezve: a bíróságok függetlenségét egy világos jogi normarendszer által megválasztott testületnek kellene garantálnia. Az Európai Unió elvárásait követően azonban nézzük meg röviden, hogyan gondolkodik minderről a szerb politikai elit. Hosszan lehetne taglalni Vajdaság jogköreinek csorbítását vagy a Koszovó esetében alkalmazott, a valóságtól teljesen elrugaszkodott mércéket. A nemzeti tanácsokról szóló törvény alkotmányosságának a felülvizsgálása a nemzeti kisebbségek, illetve a magyar kisebbség számára különösen aggasztó lehet. A különféle intézmények alapítói jogainak visszavételére tett próbálkozások nagyszerűen mutatják a jelenlegi törvényhozó európai jogi normákkal kapcsolatos felfogását vagy inkább azok félreértelmezését. Mire való továbbra is konokul ragaszkodni a hasztalan centralizációhoz, elapasztani a pénzügyi forrásokat, nem létező országrészekről ábrándozni, közben pedig az EU-val elhitetni, hogy az európai normáknak megfelelő jogrendszer fog kialakulni? Sajnos, az ilyen felfogásban végrehajtott politikai tevékenységek évek óta szinte ugyanazon forgatókönyv alapján zajlanak le.