Mindig is fenntartással fogadtam az olyan minősítést és hencegést, hogy: bátor nemzet. Hogy ne menjünk túlságosan vissza a dicső múltba, elegendő csak a legutóbbi délszláv testvérháború egyes momentumait felidézni. Amikor a nemzet legbátrabbjai Szegedig meg sem álltak, sőt még onnan is továbbléptek Nyugat felé.
Az alapos gyanú ellenére azonban mégis vannak bátor nemzetek. Mert ne mondja senki, hogy nem kell bátorság ahhoz, hogy a véres polgárháború és katonai puccs ellenére valaki Egyiptomban nyaraljon! Amikor a gyáva nyugati turisták rémülten menekültek Egyiptomból, 1700 bátor szerb nyaraló ottmaradt a forrongó arab országban. Olyannyira otthon érzik magukat, hogy valószínűleg megalakítják a Hurghadai Szerb Autonóm Körzetet — mint annak idején Knin környékén vagy Szlavóniában és Baranyában. Az sincs kizárva, hogy Kosovska Mitrovicához hasonlóan megalakul a hurghadai szerb szkupstina is.
A bátorságot tehát nem lehetne kétségbe vonni, hacsak arra nem gondolnánk, hogy a bátor szerbiai turisták azért maradtak Egyiptomban, mert az utazási irodák nem hajlandók visszafizetni pénzüket. Így születnek szerbiai hősök a piramisok tövében. Nyaralásuk nemcsak kellemes és izgalmas, hanem biztonságos is, hiszen a katonaság őrzi a szállodákat, ahonnan nem is szabad kimenni. Az egyik turista azt üzente haza, hogy minden rendben, és csak a távolban zászlókat vivő és lengető egyiptomiakat láttak, akikről azt hitték, hogy labdarúgó-szurkolók.
Hurghada után jöhetne például Budva, amely — mint tudjuk — a bátor és hős crnagorai nemzet földjén van. Néhány nappal ezelőtt az egyik budvai kávézó teraszán lelőttek egy maffiózót. Egyetlen lövés dördült el, de az 500 ember közül senki sem vetette magát a gyilkosra, hanem fejvesztve menekültek, miközben több mint 15-en megsérültek. Meg kell hagyni, hogy ennél sokkal bátrabb volt az előző szerb külügyminiszter, aki a négy évből két és fél évet hivatalos úton töltött, jobbára levegőben, és több mint hárommillió eurót fizetett a repülőgépek bérléséért és használatáért. De ahhoz is nagy bátorság kellett, hogy például 2010-ben Ománban 2400 eurót fizessen egy szállodai éjszakáért. Illetve nem ő fizette, hanem mi, adófizető polgárok.
De bizony bátor emberek azok is, akik manapság devizájukat valamelyik hazai bankban tartják. Az állam ugyanis bejelentette, hogy a betétek esetében csak 50 ezer euróig vállal garanciát. A többi pénz elvész a csődbe jutó bankkal együtt. Tehát mit tegyen a bátor hazafi, aki eladott egy házat vagy lakást, mondjuk 150 ezer euróért? Tegye szalmazsákba és csak 50 ezret a bankba? De beszélhetnénk a bátorságról a vak ló példájával is. Amikor a ravasz kupec el akarja adni, de a próbakocsikázáson a ló nekimegy a nagykapunak. A vevő rosszallóan jegyzi meg, hogy ez a ló vak, mire a kupec sértődötten közli, hogy a ló nem vak, hanem — bátor! Az igazi bátrak azonban mégis mi vagyunk, akik több mint 20 éve ugyanazokra a politikusokra szavazunk. A vak ló példáját pedig jobb, ha elfelejtjük.
