„Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Krisztus vére, ihless meg engem!
Krisztus oldalából kifolyó víz,
Moss tisztára engem!”
(Loyolai Szent Ignác fohásza — részlet)

A rendezvény, melyre Vajdaság településeiről mintegy kilencvenen érkeztek, szentmisével kezdődött, melyet ft. Szél József atya mutatott be.

Nem kirándulás ez, és nem egy nap megélhető vagy megélt élménye a jelenlét, hanem Isten csodás tetteinek része, mondta az atya. Isten arra hív bennünket, hogy nyitott szemmel szemléljük a világot és benne önmagunkat. Bízzunk, hiszen Ő a múltunk, jelenünk és a jövőnk. Végezetül arra kérte a hívőket, hogy hirdessék továbbra is az evangéliumot.

Ft. dr. Horváth Endre hajdújárási-ludasi plébános Szemtől szemben az Úrral című, két részre bontott előadásában a személyes ima fontosságáról szólt, és Loyolai Szent Ignác tanítását osztotta meg az imádságról.

Az találja meg Istent, aki teljes szívvel keresi, mondta első előadásában. Az őszinte, szívből jövő imával Istenre figyel. Hálazsoltárral dicsőítjük Istent, rá gondolunk, nem veszünk el gondjaink tengerében. Isten az apostolok kérésére tanított imádkozni. Kérés ez, mely révén kapcsolatba kerülhetünk vele. A kölcsönt kérő barát példájával magyarázta az óhaj mibenlétét és az ismétlés szükségességét, ezzel is rávezetve a hívő embert arra, hogy kérésében legyen a bizalom, mert éppen ez az ima lényege, ettől kapja valódi mélységét. Néha az Isten megvárakoztat bennünket, mert még nem őszinte a kérésünk, vagy nem hallgat meg minket, mert nem válna hasznunkra az, amit szeretnénk. Bizalmunkban rá hagyatkozunk. Kérjetek és adnak nektek, kérjetek és kapni fogtok. Ha bízok, karjaiba vesz, a szívemet ajándékozom Neki. Személyes ima a párbeszéd Istennel, kérésünkkel a szívünkből adunk át neki egy darabot.

A második előadás Loyolai Szent Ignác baszk származású spanyol katonáról, jezsuita papról, teológusról, a Jézus Társasága alapítójáról szólt. A szent 1491. május 31-én született. 1609. július 27-én V. Pál pápa avatta boldoggá és 1622. március 12-én XV. Gergely pápa szentté. Hatvanöt évesen Rómában halt meg.

A lelki élettel kapcsolatos tapasztalatait a Lelkigyakorlatok című könyvében foglalta össze, mely a jezsuita, illetve a Szent Ignác-i lelkiség alapja lett. Fiatal tisztként bátor katona volt, de egy alkalommal megsebesült, felgyógyulása idején olvasott karthauzi szerzőtől Jézus életéről és egy Szentek élete című legendáriumot. Ez sorsfordulót jelentett számára. Koldusként ment el a Szentföldre, de úgy érezte, hogy ez nem Isten akarata, így tanulni kezdett, és tanított. Később közösséget alapított, azzal az elhatározással, hogy teljesen szakítanak a világgal, és a szegénység meg a kereszt útjára lépnek. 1537-ben Ignácot és társait pappá szentelték. Felismerte, hogy célja nem Jeruzsálem kell hogy legyen, hanem Róma. Odaérve társaival együtt felajánlotta szolgálatait III. Pál pápának. Közösségüket fenntartották, szerzetesrenddé alakították át Jézus Társasága néven. A jezsuiták Ignácot választották meg első generálisuknak.

Az előadást ebéd követte, majd a nap a KÉK évi közgyűlésével folytatódott, melynek fő témái a beszámoló a két közgyűlés közötti időszak gazdag tevékenységéről, a KÉK felügyelő bizottságának jelentése, valamint a KÉK 2024. évi pénzügyi tervének elfogadása volt.