Szélmalmok, tulipánok, sajtok, facipők

Nem akar hinni az ember a fülének meg a szemének, hogy az ország egyharmada csaknem 3 méterrel a tenger szintje alatt fekszik! Márpedig igaz. S az is, hogy a hollandok, merthogy Hollandiáról van szó, mindeddig többé-kevésbé eredményesen harcoltak a tenger ellen, amely el akarta tőlük rabolni ezt az ékszerdoboznak is beillő kis Benelux államot. A Holland Királyság 16 millió lakosa azonban nem hátrál meg, gátakat emel, szélmalmokkal szivattyúzza a vizet vissza a tengerbe, és hosszú távú védekezési koncepciókat dolgoz ki arra az esetre, ha a hirtelen felmelegedés hatására a tenger szintje jelentős mértékben megemelkedne. Mindeközben a holland nép dolgozik keményen, fejleszti a mezőgazdaságot (ez a szektor adja a legnagyobb jövedelmet), az ipart és továbbra is óriási figyelmet fordít az idegenforgalom fenntartására, csakúgy, mint a vendégek számának növelésére.

Apropó, turizmus

Mit is láthat egy „átlagos” vendég ebben az országban? Egy szóval is kifejezhető: rengeteget. Ennél azonban valamivel bővebben is szóljunk erről a Magyarország területének felét kitevő országról! Ki ne látta volna, legalább a tévében, a vitorláit állandóan forgató szélmalmokat? Még ma is működnek, bár az eredeti funkciójukat, az őrlést már kevésbé töltik be, jóval inkább az említett vízszivattyúzást. A sok ezernyi csatornából juttatják vissza a tenger benyomuló vizét, merthogy ez a legolcsóbb módszer, ezt kell kihasználni. S miközben az ember áhítattal szemléli a hatalmas szélmalomvitorlákat, a csatornák mentén feltűnik előtte egy-egy nagyobb gulya, villanypásztorral bekerítve, de nem ritka a juhnyáj meg a disznócsorda sem, bár ez utóbbiak csak a farmok közelében lévő kisebb legelőkön láthatók.
Ha Hollandiában jár az ember, ne mulassza el egy-egy kisebb sajtüzem meglátogatását. Mi egy Edam környéki farmra kukkantottunk be. A háziak nagy szeretettel fogadtak bennünket, beinvitáltak a saját kis sajtkészítő műhelyükbe, ahol nemcsak tehéntejet dolgoznak fel, hanem a juh- és a kecsketejet is. Részletesen ismertették a híres holland sajtok készítésének módját, kóstolót is raktak elénk az asztalra, no meg vásárlási lehetőséget is kínáltak a kedves vendégnek, akinek a szája is tátva maradt a 25-30 fajta ízesebbnél ízesebb sajt láttán. Ha volt a bukszájában elegendő eurója, vehetett belőlük. Nem lehetett kihagyni.

Facipő

Nálunk klumpának nevezték ezt a télen használatos lábbelit, amelyet kibéleltek szalmával vagy puha rongyokkal, s a vastag, általában kötött zoknira húzták fel. Egyik ilyen klumpakészítő műhelyben megszemlélhettük, hogy miként készül ez a lábbeli. Ma már nem kézzel, hanem géppel dolgoznak: vesznek egy hasáb nyár- vagy fűzfát, gyorsan kifaragják a közepét, legömbölyítik a sarkát, az orrát, majd a belső finomítás következik, és máris felhúzható, használható a facipő. Nem túl kényelmes… Persze, festeni, díszíteni is lehet, s a mai mesterek már inkább a látvány kedvéért, meg a turistáknak készítik az apróbb mütyüröket, például kulcstartónak.

(Folytatjuk)