Azok a jó öreg sátras lakodalmak…
Hodolik Boglárka
2022.06.22.
LXXVII. évf. 25. szám
Azok a jó öreg sátras lakodalmak…

Minden évben eljön az az időszak, amikor aratás előtt, szalmahordás után esküvőkre hívnak a harangok. Faluhelyen ha egy lakodalomnak híre száll a jó öreg sámlirádión, sejteni lehet, ki lesz hivatalos az ifjú pár esketésére. Lelkesedésem ezen ünnep iránt talán a génjeimbe van kódolva, a nevünkhöz lett adva, a kút vizébe lehet oltva, vagy talán Vajdaság azon pontján ilyen a levegő, rejtély. De azt bizton tudom, hogy meghatározó élmény egy sátras lakodalom minden pillanatát megélni.

Régebben az ünneplés már a nagy nap előtt megkezdődött, főleg, ha hagyományos lagzi volt kilátásban. A család portáján megjelentek a rokonok és a barátok. Az asszonyok hatalmas füstölgő kotlák mellett kopasztották a tyúkokat, a férfiak egy része nagyobb lábas jószágot vágott a paprikáshoz és a sültekhez, a többiek elkezdték összerakni a sátrat. Talán ehhez kapcsolódik első emlékem, amikor a szomszéd kisfiúval lábatlankodtunk a felnőttek között, és hangosan nevettünk, ha felülhettünk egy-egy éppen szállított padra, és „utazhattunk” rajta. Milyen fontosnak éreztük magunkat, amikor megbízást kaptunk arra, hogy egy-két apróságot elvigyünk valahova. A lakodalomból annyira emlékszem, hogy a sátrat díszítő krepp-papír szalagokkal rohangáltunk a táncoló nagyok között, az esti fényeknél hatalmasnak tűnő kör körül por szállt fel, a mellkasunkban dübörgött a csárdás üteme. A ropogósra vasalt fehér abroszokkal letakart, végtelenül hosszúnak tűnő asztalok roskadoztak a finom falatoktól. Ismeretlen gyerekekkel játszottunk, a sátor körül bujkáltunk, és visítva rohantunk, ha valaki ránk ijesztett. Milyen ámulattal néztük, amikor a tömeg megindult a kálátóba, a hosszú sorban haladó autók lámpái a Csík-éren áthaladva végtelen fénysort alkottak. 

Az évek alatt egy kicsit átalakultak a szokások, mégis maradandó élmény volt minden pillanata a jó öreg sátras lakodalmaknak. A rotyogó bográcsosok illata, a sátorponyva tapintása, a katonás rendben sorakozó tányérok és poharak, a sárgás-poros fények a sötétben olyan múltat idéznek fel bennem, amelyet hasonló formában elődjeim is megtapasztalhattak generációról generációra. Azokban a pillanatokban a régmúlt és a jelen összeért. Ezek az alkalmak egyre ritkábbak lesznek, változik a világ, elkényelmesedtünk, mégis valahol a szívünkben érezzük, hiányzik az, hogy a saját kezünk nyomát is hozzáadhassuk az ifjú pár életének nagy napjához.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..