Molnár Edvárd felvétele

Amikor bemutatkoztunk Jirzí Menzelnek, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és melyik újságot képviseljük, magcsillant a szeme, és gyorsan közbevágott, hogy már járt a Vajdaságban, sőt nem is olyan régen egy bizonyos gyógyfürdőben, egy Magyarkanizsa nevű településen töltötte a hétvégéjét.
Jirí Menzel a cseh újhullám egyik legjelesebb alakja Prágában született 1938. február 23-án. 1962-ben végzett a prágai Filmművészeti Akadémián, film- és színházrendezőként is működött. Első rövidfilm-összeállításának, a Gyöngyök a mélyben címűnek egyik darabja, a Baltazar úr halála Bohumil Hrabal elbeszélése alapján készült. Hrabal iránti rajongása egész pályáján át végigkísérte.
Első nagyjátékfilmje, az 1966-ban készült Oscar-díjas alkotása, a Szigorúan ellenőrzött vonatok is Hrabal-adaptáció. Története az ellenállás idején játszódik, és az egyik legkiforrottabb műve, melyben felmutatja az összes jellemző stílusjegyét és a groteszkhez való vonzódását. Menzel stílusa a könnyedtől és a poénoktól kezdve a tragikumon át a feketehumorig igen széles skálán mozog.
Mi sem bizonyítja jobban nemzetközi elismertségét, mint az, hogy tagja az Oscar-díjakat odaítélő hírneves Los Angeles-i Akadémiának éppúgy, mint a Félix-díjakat adományozó Európai Filmakadémiának.
Rendezőnk az éles társadalomkritikát és a politikai felhangokat mindig emberi történetek mögé rejtette, talán ez a nyitja annak, hogy alkotásai a világ minden táján érthetők.
A napokban Jirí Menzel Szegeden járt, ez alkalomból szerkesztőségünk is képviseltette magát a Grand Caféban lezajlott kerekasztal-beszélgetésen.
* Bohumil Hrabal írónak nagy szerepe van munkásságában. Az Oscar-díjjal jutalmazott első nagy filmje, A szigorúan ellenőrzött vonatok című szintén Hrabal-adaptáció. Tulajdonképpen hogyan történt az íróval való találkozás, és milyen viszonyban voltak?
- A prágai Filmművészeti Akadémián tanultam, ha jól emlékszem, A szigorúan ellenőrzött vonatok kéziratát úgy kaptam kézhez, hogy azt már előzőleg hárman elutasították. Korábban egy irodalmi folyóiratban jelent meg egy részlet belőle, vagyis nem ismertem a regényt, de már akkor mindent szerettem, amit Hrabal úr írt. Szívesen vállaltam a rendezést, annak ellenére, hogy még el sem olvastam a művet. Csak később tudtam meg, hogy három rendező mondott nemet a kéziratra. Szerencsésnek mondhatom magam ebből a szempontból. Hrabalt először egy rendező-összejövetelen láttam, akkor körülbelül annyi idős lehetett, mint én most. Meglepett a külseje, a sportos megjelenése, a nagyon szép arca. Együttvéve az Internacional egyik labdarúgójára emlékeztetett, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy író. Olyan ember volt, aki két lábon szilárdan állt a földön, nagyon gazdag életet élt, szívesen járt ide-oda, szerette a sört, a kocsmákat, a vendéglőket. Mindezek rám nem jellemzőek, azt hiszem, ezért tudtunk olyan jól kijönni egymással.
Hrabalt a bátyámnak tekintettem, testvéri volt köztünk a viszony, bátyuskának szólítottam, de azért mégiscsak magáztam. Hrabal mindig nagyon természetesen viselkedett. Gyakran jártam hozzá a hétvégi házába, forgatások után, sőt 1968-ban is, amikor mindketten felkerültünk a tiltott listára, nála gyógyítgattam az idegeimet.
* Ön abban a kivételes helyzetben van, hogy irodalmi remekműveket ültethet át filmszalagra, ami önmagában is hatalmas feladat, de mindezt sikerrel megoldani úgy, hogy azt nemzetközileg is elismerjék, azt hiszem, nem mindenkinek sikerülne. Hogyan közelít az adaptációhoz, van-e egyéni munkamódszere, technikája?
- Nincsenek munkamódszereim, azért dolgozom, mert dolgoznom kell, általában mindent az utolsó pillanatban végzek el, vannak darabok, filmek, amelyek sokkal nagyobb erőfeszítést követelnek tőlem. A nehéz darabok esetében is mindig arra törekszem, hogy érthető legyen a közönségnek. Azt hiszem, az egyik legnehezebb filmem az Őfelsége pincére voltam c. regény megfilmesítése lesz. Ezt a munkát a közeljövőben szeretném elkészíteni. Ebben a Hrabal-novellában több mint 100 jelenet, anekdotácska van, ezekből kell majd válogatni, s majd ezeket kell valahogy a filmvászonra vinni, úgy, hogy abból valami értelmes dolog süljön ki. Mondhatnám akár azt is, hogy most készültem el a forgatókönyv nulladik változatával, nagyon sokat dolgoztam rajta.
Tulajdonképpen arra megy ki a játék, hogy a közönség a film megnézése után azon a véleményen legyen, hogy megérte megtekinteni.
* Ön mint nagyvárosi ember hogyan tudja ennyire eredetien visszaadni a kisváros hangulatát?
- Nem tudom. Magától jön, ha nagyon igyekeznék, biztosan nem sikerülne ilyen jól. Nem is hinnék az emberek, hogy számomra ez mennyire könnyű.
* Mi a véleménye az amerikai filmekről, amelyek szinte csak az erőszakról szólnak, és voltaképpen mind egy kaptafára készül?
- Készülnek még a világban olyan filmek, amelyek nemcsak az erőszakról szólnak, végül is még nem olyan borzasztó a helyzet. Természetesen ez egyféle kihívás számunkra, ugyanis azokat az ostobácska nézőket is be kell tudni csalogatni a moziba, akik ezekért a bizonyos amerikai filmekért rajongnak.
* Mi kell ahhoz, hogy valaki jó rendező legyen?
- Meggyőződésem szerint két dolog kell ahhoz, hogy valaki filmet készítsen: mesterségbeli tudás és szilárd értékrend az életben.
* Munkásságáról sokat hallunk és olvashatunk, de gyermekkoráról úgyszólván semmit sem. Mesélne valamit az ifjúkoráról?
- Úgy gondolom, hogy a gyermekkorban kapott nyakleves egy morális értékrendet kialakító módszer lehet, annak idején sokat kaptam belőle. Egy olyan házban laktunk, amelynek ablaka mozira nézett. Gyakran ellátogattam abba a bizonyos moziba, néha még az iskola kárára is. Emlékszem, hogy mindig kerestem a vászon mögött a színészeket, de furcsamód sohasem bukkantak elő. Már fiatalkoromban is a könnyű komédiákat szerettem.
* Az évek során rengeteg filmet, színházi darabot rendezett, emellett pedig rendszeresen írt és tanított is különböző filmfőiskolákon, de színészkedett is, mégis lusta embernek tartja magát. Nos, milyen lenne, ha nem volna lusta?
- Gazdag.
* Hogyan értékelné a mai filmipart, merre halad a világ?
- Nem tudnám megmondani, számomra ez annyira átláthatatlan, hogy képtelen vagyok eligazodni a mai filmszakmában. Annak idején az én korosztályom bizonyos értelemben könnyebb helyzetben volt, mára a világ annyira megváltozott, az embert egyszerre több irányból is különféle áramlatokkal, irányzatokkal ,,bombázzák'. Rengeteg időt pocsékolunk ostobaságokra.
Minden kornak megvan a maga műveltsége, annak idején az én nagypapám is dühös volt rám, nem sokra tartotta korosztályomat. Most én is pontosan így vagyok ezzel, de mentségemre szóljon, hogy véleményem szerint egyszer majd mindenki így fog gondolkozni.
* Mint világot látott ember sok helyen megfordult, szinte végigrendezte egész Európát. Mi a véleménye a magyar színjátszásról?
- A magyarok abban különböznek a többiektől - és ez lényegbeli különbség lesz, amit mondok! -, hogy mindannyian, de csakugyan mindannyian magyarul beszélnek.
Jirí Menzel pillanatnyilag a budapesti József Atilla Színházban dolgozik, Alan Eyckbourn Hogy szeret a másik? darabját rendezi, március 12-én lesz a bemutató. Menzelnek ez a harmadik színházi rendezése Magyarországon.