A magyarkanizsai Szent István-napi és újkenyérünnepségen hangzott el a fenti gondolat a műsorvezető Vranić Váradi Líviától, a közigazgatási hivatal protokollügyekért és tájékoztatásért felelős munkatársától, s a maga egyszerűségében és mélységében, örömében, spontaneitásában tökéletesen kifejezi a lényeget: Magyarkanizsán minden ünnep meghitt, családias, közösségi és élménygazdag, tele lelkesedéssel, felszabaduló energiákkal, a község mind a tizenhárom települését és minden korosztályát felölelő és érdeklő programokkal.

A Legszebb Kenyér verseny díjazottjai Vass Zoltán mezőgazdasági megbízottal

Szent István most is jót tett velünk: küldte az esőt a szomjazó földnek — olvasom a Facebookon Dormán László bejegyzésében e sorok írásakor, ám hozzá kell tennem, államalapító királyunknak arra is volt gondja, hogy az ünnepre készülő Tisza menti község legalább az esti koncerteket a tervek szerint szabadtéren tarthassa meg, és a tűzijátékban is együtt gyönyörködhessen mindenki. Szombaton így a Night Cruisers, vasárnap pedig a Honeybeast zenekar teremtett vérpezsdítő hangulatot. Tarján Zsófi együttesének koncertjén az első sorokban hangosan éneklő, csillogó szemű, visongó tinik, a kislányát a koncert jelentős részében a nyakában tartó könyvtárigazgató, a lányaival együtt önfeledten bulizó anyuka, odébb a táncoló kiscserkészek, valamint a tömeggel együtt mozgó fiatalok és kevésbé fiatalok nyújtották a legszebb visszaigazolást, míg az első esti bulin a jobbnál jobb magyar és külföldi slágereket játszó szabadkai partizenekar kerített remek utcabált.

A polgármester megszegi az újkenyeret

Jó volt a Hímzett hétköznapok címmel megnyílt falvédő-kiállítást megnézni a Dobó Tihamér Képtárban, majdnem kétszáz kézimunka előtt lehetett ábrándozni, miközben a gondosan cérnabetűkbe öltött szövegeket olvasgattam: „Isten veled falu legszebb leánya, visszajövök mire lehull az akácfa fehér fürtös virága.” „Az én jó Istenemet könyörögve kérem, hogy a kedves családomat minden rossztól őrizze meg nékem.” „Fehér galamb száll a falu felett, viszi az én bánatos lelkemet.” Szívet melengető volt bepillantani a Ringató foglalkozásra, ahol kisgyermekek élték meg a hangszermuzsika szépségét szüleikkel, és le a kalappal a Hagyomány és tisztelet műsor minden résztvevője, a Cirkalom táncegyüttes, a Fokos zenekar, a Tisza Néptáncegyesület, az Ördögcsáklya néptánccsoport, valamint a Dívák Show, azaz Détár Enikő, Ladinek Judit és Sári Évi produkciója előtt. A gyönyörű előadóművészek először jártak Vajdaságban, összeállításukat az ünnepre való tekintettel a Kell még egy szóval, majd az István, a király rockopera egyik dalával kezdték és kiváló hangulatú ABBA-kollázzsal fejezték be. A műsorszámok alatt megtelt közönséggel a Művészetek Háza díszterme, folyosója, előtere.

Mindenkinek jutott újbúzából sütött cipó

A torokszorítóan legszebb pillanatokat számomra — akárcsak másoknak is — a Magyarok Kenyere program köszönő okleveleinek átadása hozta el: ebben az aszályos évben a községből 25 adományozó összesen 2100 kilogramm búzával járult hozzá a vajdasági gazdák 17 tonnás önzetlen felajánlásához, mely a Vajdasági Agráregyesületek Szövetsége szervezésében ezúttal is liszt formájában jut el a rászoruló vajdasági gyerekekhez a nagycsaládos-egyesületek, a diákkollégiumok és az értelmi fogyatékos gyermekeket segítő szervezetek által.

A legszebb kenyeret is megtalálták: az egyéni versenyzők közül Baráth Melindának járt az elismerés, az egyesületek mezőnyében a horgosi Juvenior Polgárok Egyesületének, a pékek közül pedig a Braća pékségnek.

Dívák Show

— Szent István életműve több mint egy évezred távlatából is irányt mutat — hangsúlyozta ünnepi beszédében Fejsztámer Róbert polgármester. — Olyan örökség ez, amely a határokon innen és túl egyformán jelentős, és amely kapaszkodót nyújt nemzetünk számára. Kapaszkodókra pedig egyre inkább szükségünk van. Olyan mértékben változik körülöttünk a világ, hétköznapjainkban olyan kihívásokkal kell szembenéznünk, hogy biztos talaj, gyökerek és megtartó háló nélkül elveszünk. Meggyőződésem, hogy a kapaszkodókat azok az értékeink adják, amelyek valójában karnyújtásnyira vannak: nemzeti identitásunk, hagyományaink és nem utolsósorban a család, szűkebb közösségünk az, ami segíthet átvészelni a vészterhes időket. Hogy községünknek tizenhárom települése van, és az általuk elfoglalt terület egy híján 400 négyzetkilométer, csak puszta szám. Ennél ezerszer fontosabb, hogy az itt élők szorgalmas és megbízható emberek, akik éppen az elmúlt időszakban vizsgáztak jelesre összetartásból és összefogásból. A kisközösség nyújtotta előny az, hogy szorosabbra tudjuk zárni sorainkat, ha baj van. És arról is meg vagyok győződve, hogy történelmi, kulturális és természeti értékeinket is könnyebb megőriznünk annak köszönhetően, hogy kisközösség vagyunk. Hiszen a Tiszát, tavainkat, a gyógyvizet, a szikes járást, templomainkat, a gazdag termőföldet, a sokszínű növény- és állatvilágot mindenki, aki itt él, a sajátjának érezheti. És ez a titok nyitja.

Az ünnep folytatásában reggel a Szent Őrangyalok-, illetve a Szent Mihály arkangyal templomban megszentelt kenyér felett Palatinus István atyával mondta el a közösség a Miatyánkot, majd a polgármester megszegte az újbúzából készült gyönyörű veknit, ezután pedig mindenki vehetett magának és vihetett haza az otthon maradtaknak a kosarakból szétosztott cipókból. 

Az ünnepségen jelent volt Kovács Elvira, a szerbiai országgyűlés alelnöke, dr. Csige Gábor, Magyarország szabadkai főkonzulátusának vezető konzulja, Németi Zsolt, Magyarország belgrádi nagykövetségének I. osztályú titkára, Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Újvári Zsombor országgyűlési képviselő, Kudlik Zoltán tartományi művelődési, tömegtájékoztatási és vallási közösségi segédtitkár, Ótott Róbert mezőgazdasági segédtitkár, Csikós László tartományi képviselő, továbbá Magyarkanizsa Község helyi közösségeinek és intézményeinek vezetői, valamint az önkormányzat tagjai. 

Hagyomány és tisztelet — ünnepi műsor